horoszkóp

Cuppogós, olajos előjáték

2005.08.15. 13:52
Ismét experimentális kozmetika, némi misztikummal és erotikával vegyítve. Az ajurvéda testradír és masszázs olyan volt, mint egy pánsípzenébe burkolt, csakranyitogató, hosszú előjáték.

Beléptem egy magasabb dimenzióba, azóta persze visszatértem, de a tudat, hogy létezik egy másvilág, erőt ad. A Királyi Lótuszvirág kezelésen történt, de már előtte is éreztem valamit a levegőben. A testtekercseléses szundikálás sajnos már rég a múlté, a szőrök is újranőnek, a Királyi Lótuszvirág néven egyesített testradírozás és ajurvéda masszázs azonban nem múlhat el nyomtalanul.

Kislány a luxusban

A Mandala Day Spa vitathatatlanul luxushely, a fürdő háziasszonya végtelen türelemmel és elnéző mosollyal kalauzolt végig a portalan, fűtött hajópadlón, miközben olyan kérdésekkel bombáztam, hogy mire való ez a kulcs, hol van a vécé, lehet-e szaunázni, és mégis hogyan menjek át a masszőrhöz, ha már az öltözőben le kell venni a ruháimat? Ezt a problémát végül a szekrényben talált fürdőköpennyel és papuccsal hidaltam át, majd áttipegtem az úgynevezett teázóba, ahol különböző kényelmes, puha dolgokon szétfolyva lehetett teázgatni. A teázóban két dolog tűnt fel, az egyik, hogy a látogatóknak legalább a fele férfi, a másik pedig, hogy én voltam az egyetlen, aki megpróbált merev derékkal ülni a puha szivacsokon, gondos szemérmességgel ügyelve arra, hogy a fürdőköpenyből lehetőleg minél kevesebb szabad felület lógjon ki. A fényesre polírozott ébenfapulton találtam rózsa- és eperteát, kicsi kancsókban, kicsi mécsessel, valamint egy active man nevű teát, ami állítólag jó hatással van a férfiak testi és lelki kondíciójára. Miután az eper és a rózsa teljesen hidegen hagyott, az active man teából töltöttem olyan halkan, hogy még én sem hallottam, ahogy a melegvíz az üvegpohárral érintkezik.

Suttogj nekem!

"Én leszek ma a kezelőd" - jött ki a fátyolfüggöny mögül egy kedves hangú, puhapapucsos lány, majd mutatta az utat a kezelőbe. A szoba, amelybe megérkeztünk, úgy nézett ki, mint egy ravatalozóval vegyített királyi kripta, plafonig fényes, hideg, fekete csempével, tompa fényekkel, középen pedig egy híres uralkodónak kijáró márványtömbbel. A szürke márványsír végében egy eldobható papírbugyit találtam szépen összehajtogatva, a recepción ugyanis előzőleg megkérdezték, kérek-e majd ilyet. Természetesen azonnal igent mondtam, és nem azért, mert mindent kérek, ami ingyen van, hanem azért, mert egyrészt még sosem láttam eldobható bugyit, másrészt fogalmam sem volt hogy néz ki egy ilyen és három, én meglehetősen szégyenlős vagyok. A márványsírhely amúgy fűtött volt, ez azonnal kiderült, amint arccal lefelé, széttárt karokkal, papírtangában ráfeküdtem.

Miután elhelyezkedtem, a kedves lány elővett egy kicsi mécseseken melegedő kicsi kőcsuprot, és azt suttogta, most leradírozza a testemet. Ekkor már éreztem is a hátamra csöpögő sűrű, meleg izét, aminek az összetételéről csak annyit tudtam meg, hogy mustármag és narancshéj is van benne, nekem azonban olyan érzésem volt, mintha apró dunakavicsokkal borítanának be, (a kezelés leírása szerint gyömbér, fekete szezámmag és szantálfa is volt a koktélban). A kedves lány tetőtől-talpig átdörzsölt a kavicsokkal, köztük olyan helyeken is, amit még soha nem érintett idegen ember keze. (Egyszer egy masszőr azt mondta, ha akarom, csinál nekem külön fenékmasszázst. Ebbe akkor belepirultam, most azonban megértettem, mire gondol. A fenékmasszázs nagyon kellemes.)

Ideglelés

Mégsem tudtam igazán jól érezni magam, ennek pedig számos oka volt, és úgy érzem, hiába mennék el még egyszer, lehetetlen lenne mindet kiküszöbölni. Először például nagyon zavart, hogy az egész testradírozást görnyedt testhelyzetben kellett végrehajtania a kedves lánynak, és én egyfolytában csak arra tudtam gondolni, szegénynek mennyire megfájdulhat a dereka a nap végére. Ezen aztán hamar túltettem magam, és az első negyedóra után rájöttem, ami visszavonhatatlanul idegesít, az az állandóan jelenlévő, hervasztó pánsípzene. Eleinte zavartan nézelődtem mereven kiterítve a márványtömbről, hol lehet a hangszóró, és vajon megkérhetném-e a kedves lányt, hogy halkítsa le, - úgy terveztem, beszédbe elegyedek vele, kipuhatolom, hajlik-e a radikalizmusra, mert ez esetben nem csak halkítást, hanem teljes kikapcsolást fogok kérni.

A kedves lány azonban nem beszélt, csak radírozott, nem láttam hangszórót sem, és rájöttem, a zene a falból jön. Ez pedig még jobban idegesített, ráadásul a kedves lány is érezte, hogy valami nem stimmel, mert tízpercenként megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Újabb tíz perc után a nyakam is elzsibbadt a kemény márványplaccon, de addigra szerencsére már meg kellett fordulni, és előtte volt még a fenékradírozás, ami sok mindent feledtetett velem. Az első 45 perc tehát az élmények feldolgozásával, az idegen tárgyak és gyömbérszagú lények megismerésével, valamint a helyzet abszurditásának emésztgetésével telt, és akkor nagyjából le is telt a testradírra szánt idő. A kedves lány elhagyott, álltam magamban a fekete szalonban és próbáltam leszedni magamról a millió, apró mustármagot.

Csakranyitás

Aztán pánsípkisérettel visszatértem a teázóba, ahol immár magabiztosabban próbáltam hátradőlni a szivacsokon, töltöttem egy kis epret is a férfiteába, csokis sütit vettem egy üvegből, és belelapoztam a Szellem, a lélek, a tudat és a test enciklopédiájába valamint a Feng Shui titkaiba. A kedves lány visszatért és ezúttal egy másik, sokkal kellemesebb hangulatú szobába vezetett, ahol már nem a fekete, inkább a barna és a fehér szín dominált, kevesebb volt a fény, jobb volt az illat és legeslegfőképpen halkabb volt a magyar népzenei elemekkel vegyített, indiai álpánsípzene. Rutinosan belebújtam a papírbugyiba, levettem a köntöst és hasra vágtam magam a masszőrpadon. Mindez hiába, mert masszázs előtt a kedves lány szerette volna megnyitni a csakráimat, ezért fel kellett ülnöm, miközben ő olajos ujjal megdörzsölte a testem néhány természetfelettire fogékony pontját. Ez azonban csak fokozta izgalmamat, és még nagyobb lendülettel dőltem vissza - egész héten erre a masszázsra készültem. Ezért is csalódtam olyan nagyot, az ajurvéda masszázs ugyanis valami relaxálós indiai izé, ami a lelki harmóniát segíti elő, én azonban arra vágytam, hogy valaki jól meggyömöszöljön, és egyáltalán ne foglalkozzon a lelkemmel. Az ajurvéda masszázs olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt, rutinos előjáték, és mikor bizonyossá vált számomra, hogy itt semmi durva dolog nem lesz, unni kezdtem az egészet. Ráadásul rámragadt néhány mustármag a stratégiailag fontos helyeken, melyek meglehetősen gátoltak a hasonfekvős ernyedésben.

Olaj a fejre

Így telt el 70 perc, miközben mindvégig reménykedtem, hogy a kedves lány keze egyszer csak a nyakamra téved, majd pont ugyanekkor eszébe jut valami kellemetlen emlék, melynek több éves elfojtását kiéli a vállam izmain. A kedves lány azonban mindvégig kedves maradt, változatlanul félig suttogva kérdezgette, hogy minden rendben van-e, miközben a lehető legóvatosabban dörzsölgette szezámolajtól cuppogó testemet. És amikor azt hittem, ennél a masszázsnál még a Test, a lélek, a szellem és a nemtudommi enciklopédiája is érdekesebb, egyszer csak a kedves lány a fejem fölé húzott egy fakeretet, amin egy alul lukas edény lógott. Csak annyit mondott, hogy most megnyitja a harmadik szememet, és mielőtt mondtam volna, hogy nekem nincs olyan, elkezdett folyni a homlokom közepére a meleg szezámolaj, és hiába féltem, hogy a szemembe megy, nem ment. És amikor már nem féltem, hogy a szemembe megy, hirtelenjében olyan bizsergető érzés kerített hatalmába, hogy én is kezdtem elhinni, hogy van harmadik szemem. Aztán az olaj hátrafolyt a hajam között, végig a fejemen, ami már kifejezetten erotikusnak hatott, - bár azt gondolom, ennek nem sok köze van a harmadik szemhez, mindenki szereti, ha a fejét birizgálják. Azt már kevésbé, ha öt liter olajat kell kimosni a hajából.

Mindent egybevetve azt hiszem, a Mandala nem nekem való hely, az én lelkem nem törekszik az állandó harmóniára, irtózom az olajtól, (tulajdonképpen a víztől is), nem tudok tíz percnél tovább egy helyben feküdni és a pánsíppal nagyon messzire lehet kergetni. Továbbá türelmetlen vagyok, nem tudok halkan lépkedni, nem szoktam meditálni, nem hiszek az ezotériában és aurám sincs. Rendetlen vagyok, ezért frusztrál a túlzott tisztaság, nem szeretem a furcsa szagokat, kicsit hangosan beszélek, nem szeretem a koedukált szaunát, továbbá a teáscsészét sem tudom hangtalanul visszatenni az alátétre. Aki mindezek ellenkezőjét mondaná el magáról, azonnal jelentkezzen be egy ajurvéda masszázsra huszonnégyezerért.