"Számomra a ruha kommunikációs eszköz, amellyel az emberekhez közelebb kerülhetek. Én a ruháimon keresztül beszélgetek" - fogalmazta meg ars poeticáját Németh Anikó divattervező a váci utcai Angolkisasszonyok templom előtt, ahol vendégeit fogadta őszi-téli kollekciójának bemutatója előtt.
Hegedű performance kockás papírral
A Manier márka kitalálója, akit a sajtó többnyire extravagáns, színpadias ruhákkal és a hagyományokkal szakító divatbemutatókkal hoz összefüggésbe, ezúttal utcai performance-ot szervezett. "Itt könnyű, ahol mindenki úgy néz ki, mintha Dior-katalógusból lépett volna ki. Próbálnának csak nyolcker szívében utcai divatshowt tartani" - jegyezte meg mellettem valaki, miközben a padon ülő hegedűst figyeltem, akiket termo-pulóveres indiai turisták hallgattak. Velük együtt kellőképpen szokatlannak és érdekesnek találtam a helyszínt. Az öreg a Hegedűs a háztetőn híres dalát játszotta végtelenített verzióban, mellette egy másik hegedű is állt, amelyikről az "Eladó" feliratú kockás papírt állandóan lefújta a szél, de az indiaiak mindig felvették.
"Miért ne tekinthetnénk az öltözködést egyfajta játéknak?" - folytatta Németh Anikó, de nem mindenki ezt a szemléletet képviselte. Az utcaseprő a járda közepére installált avarkupac miatt aggódott. "Ezt most fel fogják gyújtani, vagy mi?"- kérdezte, a vendégek a vállukat vonogatták, így a templom mellé állt készenléti pózban. A hegedűs csendben távozott, és ekkor a Manier-kreációkat viselő modellek az emeleti stúdióból sikítozva az utcára futottak: almákat gurítottak, diót törtek kalapáccsal az utcakövön, széthordták az avart, és táncoltak a kandeláberek alatt.
Érzéki szín a bíbor
A legtöbb fényt a temérdek vaku villanása adta a negyedórás show alatt, amit csak azért vonatkodtam performance-nak nevezni, mert az különösebb apropó nélkül is megállja a helyét. A komolyabb happening ezt követően történt, amikor az utcán átfázott tömeg a tényleges divatbemutató helyszínére, a Nyáry Pál utcai stúdióba indult. Biztosra vettem, hogy Német Anikó azzal nyerte meg magának a női közönség nagy részét, hogy meghívóját azzal a befejező mondattal adta ki, hogy a kollekció ruháit fel lehet próbálni.
Az ehhez hasonló interaktív márkaismertetőkről a Mester és Margarita varietéjelenete jut eszembe, amelyik után az önként jelentkezők ajándékba kapott estélyije felszívódott, ezért kénytelenek voltak meztelenül távozni Moszkva utcáin. Kis híján sikerült beleélnem magam, hogy a Szadovaja utca 50-es számú házának lépcsőházában haladunk felfelé, amikor belépve a szalonba egy fémből készült műszempillát fedeztem fel a falon egy antik tükörből. Az előszobában próbababák torzói álltak vörös tollboával, és belülről vörös izzókkal megvilágítva.
"Csempézzük már bíborra a fürdőszobát, ennél érzékibb szín nincs" - merített ihletet a látottakból egy túlsminkelt, bizonyára lakásfelújítás előtt álló nő. Partnere látszólag unta a témát, valószínűleg órákig asszisztált már a kandalló fölé tervezett maori maszk kiválasztásánál is. A három egybenyíló szobában némileg eloszlott a tömeg, mellém azonban egy botox-gyanús arccal mosolygó negyvenes férfi került, ezért észrevétlenül a Dj-pult felé oldalaztam. A zenéről más performanszokon is fellépő Dj Nadja gondoskodott, aki cédén hozta a lounge-kollekcióját.
Párizsban meglepődtek
A modellek eközben átöltöztek és megjelentek a vendégek közt. A ruhákról nemigen lehetne elmondani, hogy egységes stílust képviselnének, Németh Anikó inkább komplett karaktereket szeretett volna megjeleníteni: mint utólag elmondta, romantikus kamaszlányt, kemény üzletasszonyt, dívát. "Ez a lány például olyan, mint egy empire porcelánbaba". "Gyerekkoromban véletlenül láttam egy horrorfilmet, azóta félek a babáktól"- zajlik mellettem a dialógus, de a gyerekek például nem féltek minden modellhez odaszaladni és megtapogatni a ruháját. "Minden kollekcióban van kedvenc darabom. Ebben például az áttetsző body, nagyon finom és szexi" - kérdeztem az egyik modellt a bemutató után.
A különleges fazonú szövetkabátokat hiába csodálom, nem valószínű, hogy lenne alkalmam viselni, egy átlagos életvitelű ember számára túlzottan alkalmi jellegűnek tűnnek. "Mindig extrém módon öltözködtem. Amikor kimentem Párizsba, megállítottak az utcán, hogy hol vásárolok? Amikor pedig Londonban róttam az utcákat, senkinek még csak fel sem tűntem. Na, az az én terepem, gondoltam"- mondta Németh Anikó, aki azonban láthatóan itthon szeretett volna a divat meghatározó alakja lenni, adott tehát a kérdés: hogyan?
Jól ismert track
"A magyar embereknek nagyom sokat kellene változniuk" - sóhajtott a Manier kitalálója, és egy korty vörösbort ivott. Én is ittam, kissé savanykás volt, mint a hazai visszajelzések, és az attól megcsömörlött divatszakma "Ellenállásba ütköznek a magyar tervezők. Annak ellenére, hogy minden ember különböző, ezt nem hangsúlyozzák kellőképpen az öltözködéssel. Számomra furcsa, hogy csak bejáratott dolgokhoz csatlakoznak: "olyan sálat veszek, mint amilyen a kolléganőmnek is van!". Több bátorság kellene az öltözködéshez, ebben szeretnék én segíteni" - mondta Németh Anikó. Körbenéztem, élt-e valaki a lehetőséggel, hogy felpróbálja a bemutatott ruhákat, de úgy tűnt, a közönség sem volt ehhez elég bátor.