Kitűnő ár-érték arány, korrekt menzai ízvilág, jópofáskodós ételkategóriák és vonzódás a konzervdobozokhoz - ezek az Anyucika nevű ételfutár legfőbb jellemzői. Kategóriájukban övék a legjobb csirkepörkölt díja és vega ételeik sem kizárólag panírvariációkból állnak.

Tesztelőinket direkt úgy választottuk ki, hogy legyen köztük mindenféle irodai alkalmazott: nő, férfi, húskedvelő, vega, mozgékony, tunya. Éppen csak idős nem volt, meg kövér, környezetünkből ők ugyanis máig hiányoznak.

Merész és rizikós névválasztás

Az ételküldő névválasztása mindenképp rizikós, a hasonlítgatáshoz óhatatlanul is saját édesanyánk főztjét vettük alapul, amiből nyilván még egy étterem sem jött ki jól. Merész húzás ilyen érzelmi húrokat pengető nevet választani, magas labda is, nyilván mindenki lecsapja. Egyik tesztelőnk szerint Anyucika annak jön be, aki nem egy jobbfajta éttermet képzelt anyucika főztje mögé. "Ehhez azért az is kell, hogy ne a saját mamánk főztjét várjuk a futártól."

Mirelit és furcsa kategóriák

Mielőtt elmerülnénk az egyes fogások elemzésében, kezdjük néhány kritikai észrevétellel: Anyucika és társai előszeretettel használnak konzervet és mirelitet, még idénytermények esetében is, amit azért nehéz megbocsátani. Egyik tesztelőnk például a "csirkehússal, tojással rakott brokkoli" kapcsán adott hangot csalódottságának: "A brokkoli érezhetően mirelit volt, így ha valaki vas és ásványi anyagok természetes pótlására rendelné ezt a fogást, az csalódni fog. Ettől eltekintve jó."

Egyébként a jópofáskodó elnevezésektől borultunk ki már a legelején, ilyen kategóriák vannak ugyanis, hogy "Főzike feltét nuku" ill. "Ez feltéttel dettó", "Sütimüti pogácsa", ""Ma jóllakoma" stb. Anyukánk sosem mond ilyeneket az asztalnál.

Jó és nehezen azonosítható levesek

A levesek közül tesztelőink általában a hús(os) levesekkel voltak megelégedve (a gulyásleves volt az abszolút kedvenc), a gyümölcslevesek terén azonban óvatosságra intenek: a hideg gyümölcsleveseket túl édesnek, a "sárgabarack krémleves almával" levest pedig túl almakompótosnak találták. A tojáslevest főszerkesztőnk az utolsó kanálig megette, sőt lelkesen, mert majdnem olyan volt, mint amit a mamája szokott főzni. Egyik tesztelőnk beazonosítási problémával küzdött: "A magyaros krumplileves esetén a védőfólia eltávolítása után a krumplileves és a marhahúsleves között nem ötlött rögtön szembe a különbség, talán csak annyi, hogy az előbbiben több volt a főtt krumpli. A magyarosság ebben az esetben a nagyvonalú paprikakezelést jelentette, gondolom a kalocsai termesztésből. A légkondicionáló okozta megfázás ellen kiváló étel."

Korrekt főételek kis hiányosságokkal

A főételekkel voltak tesztelőink a legelégedettebbek. A kategóriában kiütéssel győzött a csirkepörkölt, a gombapaprikás és a rakottkrumpli, melyek - ha a gombát mirelitről frissre cserélnék - bármelyik közepes étteremben megállnák a helyüket. A másik közízlésnek imponáló étel a "juhtúrós, baconos, fokhagymás, galuska volt, snidlinges tejföllel" volt: "megérdemli a kiváló minősítést, nem kell rá sok szót vesztegetni, ennek ilyennek kell lenni és kész" - írta egyik, dicsértekkel amúgy meglehetősen szűkmarkúan bánó tesztelőnk.

A krumplis köretek ellenben nem mindig megbízhatóak, megfordult a fejünkben, hogy nem is mindig friss krumplit használtak, ami azért szégyenletes júniusban. Egyetlen egyszer ettünk halat is, igaz, azt hárman is, és mindannyiónknak elment tőle a kedve: "A hekk kizárólag vízparton, frissen jó, sok kenyérrel és kovászos uborkával" - mutatott rá az okokra az egyik elemző, míg a másik a paprikás liszt hiányát rótta fel.

A "csibebrassói sült krumplival" ellenben őszinte lelkesedést váltott ki: "Ár-érték arányban a legjobb ebéd, amit eddig irodába rendeltem. A brassói krumplija kicsit löttyedt (lásd fentebbi észrevétel), de ezt betudjuk a csomagolásban uralkodó páraviszonyoknak. Íze szerint értékelve azt gondolom, hogy nagyon örülnék, ha tudnék ilyen brassóit csinálni - bár tény, hogy még sosem próbáltam. Minőségét tekintve kijelenthetjük, hogy nincsenek nem kívánatos mócsingok, se csont, se semmi. Ha kicsit nagyobb lenne, kapna egy ötöst, így csak négyes."

Extremitásokban azonban - hasonlóan az összes többi ételfutárhoz - Anyucika sem erős. Egyik tesztelőnk szárnyassal töltött húsos palacsintával próbálkozott és csalódott: "A palacsinta sótlan volt, a húsos töltelék ízetlen volt, azt viszont meg dicsérni, hogy az átlagtól eltérően nem kétnapos csirkepörkölt maradékot használtak tölteléknek, hanem rendes pipidarabokkal tömték meg a tésztát. Egyébként teljesen jellegtelen volt. Kiindulásnak nem rossz, de meg kellene mutatni a szakácsnak, hol a só -és borsszóró."

Desszertek: palacsintaszakértőnk elégedett volt

A desszertek nem mutattak fel semmi extrát, igaz rosszat sem, nem kattantunk rá egyikre sem, kivéve egyik polihisztor blogfejlesztőnket: "Palacsinta-szakértő vagyok, ezért tudom, hogy jó meleg palacsintát csinálni nem kunszt, akkor dőlnek el a dolgok, mikor a cucc kihűl. Anyám palacsintája pl. ha kihűl, a gazdagon adagolt töltelék miatt olyan merev lesz, hogy kardnyelők gyakorolhatnának vele. Ez a palacsinta hidegen is finom volt, nem nyúlt a túróra és eperkrémre egyébként kísértetiesen emlékeztető töltelék. A tészta vastagsága pont olyan, ahogy nekem jó. Szuper desszert, maximális 5 pont."

Amiket ettünk, képekben!

Brokkolikrémleves: jó. Babfőzelék: rossz

A húsmentes ételeket Anyucika a megbocsájthatatlan "Vega kajcsik" néven kínálja. Egyetlen vega tesztelőnk összességében meg volt elégedve: "Általánosságban inkább pozitív, mint negatív a véleményem. Egy vegának nem elég vega a vegás fogások ízvilága. A legjobban a vega rakott krumpli volt. Az egyetlen nap, amikor jóllaktam. A levesek klasszak, itt kiemelkedő volt a brokkolikrémleves. A babfőzelék jobbára ehetetlen."

A titok a jó ár/érték arány

Természetesen kötözködtünk itt jó sokat, összességében azonban Anyucika volt az egyik legjobb ételküldő szolgáltatás, amit valaha is teszteltünk. A titka az, hogy erős középkategóriás menza-jellegű kínálattal hódít: "A pénzedért nagyjából korrekt kaját kapsz, tökéletes ár/érték arányban, de ne legyenek extra igényeid, s akkor valószínűleg nem fogsz csalódni. A mennyiséget tekintve elégedett voltam, mert mindig jóllaktam: elég sokat adnak, főleg az irodai munka energiaigényéhez viszonyítva." Ja, és a weboldal a testtömeg indexünket is kiszámolja és úgy ajánl épp nekünk megfelelőt Anyuci főztjei közül.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy...
Nem, nem fizetett nekünk Anyucika, sőt mégcsak ingyen sem kaptuk a kaját, fizettünk érte nem is keveset, és fogalmuk sem volt arról, hogy amit megeszünk, az tényleg ízlett. De nem lehet mindig fikázni, tényleg így láttuk, éreztük, amit kaptunk.