Egymástól függetlenül mindkettőnkben súlyos előítéletek omlottak le a Mustanggal kapcsolatban: én például azt hittem, hogy ez a márka unalmas és szürke, jobbára konfekciófarmereket és egy-két felsőt gyárt, amit kizárólag ír kocsmák közönsége és a Texas zenekar rajongói hordanak. Eközben kolléganőm ósdi szabású, nyolcvanas évekbeli répanadrágokra asszociált a német (!) márka kapcsán.
Kellemes csalódás
Erre kölcsönkaptuk a tavaszi-nyári kollekciót, amiről kiderült, hogy zömében teljesen vállalható: jó szabású farmerokból, valamint vászon és farmer halásznadrágokból áll. Lenszoknyákban is erősek, amelyek szerencsére nem keltenek gyűröttfelmosórongy-hatást. Jellemző a részletgazdagság: az érdekes zseb-és varrásmegoldások a nadrágokon, meg a gyöngyök a szoknyamegkötők végén.
Beépített melltartó és hímzett paripa
A felsőik ugyan elég egyszerű szabásúak és nem túl bevállalós színűek, de egy-két díszítés helyre rakja őket. Az egyik spagettipántos felsőt beépített melltartóval látták el, gondolva a nyári izzadásra, ami kolléganőmnek nagyon tetszett, az én kedvencem pedig a kardigánba hímzett vágtató paripás logó volt. További dizájn- és marketingfogás a farmerzsebekre applikált, Swarowski-kristályokból kirakott minta, amit mi pont akkora túlzásnak éreztünk, mint a strasszköves fogékszert. De biztos van, akinek ez tetszik.
|
Jól bírja a strapát
A Mustang-cuccokban komfortérzetünk majdhogynem tökéletes volt, ám nem elégedtünk meg az egyszerű ácsorgással. A legkülönfélébb élethelyzeteket teszteltük, mint amilyen a mozgólépcsőzés és a guggolás, sőt nem feledkeztünk meg az olyan szituációkról sem, amikor a kézenállás a legnyilvánvalóbb testhelyzet. A Mustang kiállta a próbát, nem feslett szét, egyedül az egyik szoknya árcédulája szakadt le az igénybevételtől. Nem hiába, bírnia kell a strapát, ha abból indulunk ki, hogy nomen est omen.
|