A magyar divattervezés elismert szaktekintélye, Náray Tamás január 19-én este tartotta szokásos éves haute couture bemutatóját, idén a Royal szállóban. Az eseményen egy pár órára úgy nézett ki, mintha lenne hazai társasági élet, igényes, illedelmes, jó kedélyű, jólöltözött emberek, akik nyilván sznobok, de talán nem mindegyikük kérné ki magának ezt a terminust. Megnyugtatólag közöljük, hogy tudományosan bizonyították, a sznobizmus a civilizált ember megmentője, csak az a lényeg, hogy az ember jófajta sznob legyen, és tudjon magán nevetni, hogy mekkora sznob.
Szűz szemmel tetszett
Riporterünk nem mindegyik ruhát venné fel, de csak azért, mert inkább a "trash couture" iskoláját képviseli. A szép és ötletes ruhák látványa mellé felesleges volna inkompetens frázisokat puffogtatni az idei év divatszíneiről, meg hogy merész vonalvezetés, csipkék, selymek így meg úgy, és hogy Náray ruhái kiemelik a női szépséget, mert ezt úgyis tudjuk.
Láthatólag hozzá nem értő munkatársunktól most jogosan kérdezhetik, hogy miért ír divatbemutatóról, amikor most volt életében először. Fotósunk ezúton is elnézést kér a jelenlévőktől, hogy igénytelen pólóban próbálta fényképezkedésre bírni az illusztris vendégeket, de be kell, hogy valljuk, véletlenül tértünk be ide. A körúton sétálgatva egy nagy Nine Inch Nails-szimbólumra emlékeztető táblát pillantottunk meg, és naivan azt gondoltuk, Trent Reznorral fogunk bent találkozni, de a pillanatnyi csalódottság után rájöttünk, még így is ez a legjobb rendezvény az adott időben és helyen.
Ahol:
Dávid Ibolya kalap nélkül, vakítóan fényes pink kosztümben osztotta az észt. Végtelenül türelmesen eltársalgott azzal, aki odalépett hozzá, és lám, milyen kedvesek az emberek, szinte sorba kellett nála állni, annyian szerettek volna pár szót váltani az MDF vezéregyéniségével. Dávid bevallotta, most nem Náray-féle ruhakölteményben érkezett, de van neki otthon belőle cipő, nadrág, kosztüm is. Dávid Ibolya kalap helyett most napszemüveget vett fel, azt mondta, kemény napja volt, és karikásak a szemei.
A komornyiknak vagy még inkább frissen kitüntetett lordnak öltözött Náray Tamás divatbemutatóján annyi sztár hemzsegett, hogy nem csodálkoztunk volna, ha valamelyik sarokban Homonyik Sándort látjuk Vikidál Gyulával smárolni.
Van remény Budmillországban
Náray Tamás létezését és sikereit egy kisebbfajta csodaként értékeljük. Náray igazi profi, már 1985 óta szervez divatbemutatókat világszerte, ez a mostani is olyan volt, mintha a Fashion TV-ben lettünk volna. Érthetetlen, hogyan lehet talpon maradni divattervezőként egy olyan országban, ahol térdig gázolunk a mocsokban, és a nagy többségnek megfelel a szürke Budmil felszerelés. Nálunk sajnos még mindig a bomberdzsekire varrt, furcsa alakú, ismeretlen ország térképét ábrázoló logó a sláger. A stílustalanság hazájában örülhetünk, hogy legalább Náray Tamás életteli szemei azt sugallják: mit nekem százforintos bolt, csak azért is drága, finom kelméket fogok gyártani ezerrel, nem adom fel. Ne is, mi se.