Vörösbor, narancslé, fehér sapkás pincérek, hideg és meleg terek. Nagy kocsik, túlöltözött lányok, puccparádé. Mindenki ismeri egymást, mindenki fontos. "Lesz a végén kaja is, nem csak ital" - mondja a hosztesz érkezéskor, mire nyugtázzuk, úgy nézünk ki, mint akik enni jöttek. Miután túljutottunk a járdára kitett mécseseken és a köszönőlányokon a bejáratnál, már csak a show marad hátra.
Avantgárd hangulat helyett
A gyárcsarnokban füstgép és szőrmebundás nők között helyet foglaló Demszky. Bűvésztrükkök gyerekkel: ha már nincs kutya, legalább legyen min elérzékenyülni a hölgyeknek. A mestert hiába vártuk a színpadon, vagy annak környékén, eltűnt, vagy inkább úgy mondhatnánk: elő sem került. Rajta kívül volt itt minden, ami egy jó divatbemutatóhoz kell: esküvői ruhák, estélyik, koktélruhák, öltönyök. Minden csillogott-villogott, színvilágában vidám, stílusa szerint latin illetve a charleston világára emlékeztető egyedi darabok köszöntek le ránk. A rengeteg strasszon vakítóan tükröződtek a csarnok fényei. A kiegészítők meg nagyobbrészt plüssből, ahogy azt Náraytól megszokhattuk.
"Hogy ül le ebben a ruhában?Egyszerűen, csak majd nyomja a seggét."
A hordhatóság szempontját figyelembevéve a nézői kritikának igazat kellett adjunk. A legidegesítőbb az volt, hogy kifogtunk egy tapsológép hölgyet, aki nem győzte tetszését minden egyes ruhadarabnál kinyilvánítani. Akkora élvezetet adott számára ez a vizuális élmény, hogy legszívesebben egy térdelést javasoltunk volna részére fétise előtt. A szűkös nézőteret áttekintve úgy tűnt, voltak itt nagymamák, gyerekek, lányok, bámuló férfikísérők, megasztárok. Fél óra múlva már lestük az óránkat, mert nem volt formabontás, nem volt katarzis, csak kínos feszengések a széken, az unalom negyedórájában. Aztán jött a nyeremény. Mert itt mindenki nyert. Van aki repülőutat, van aki csak a kártyalapok hiábavaló keresgélését a székek alatt. Ezúttal a király és az ász volt a nyerő, de annyian felálltak és forgatták maguk körül a tárgyakat, hogy alig hallottuk, mit lehetett még nyerni.
Olyan jó lett volna, ha most nem szólalsz meg."
A hölgy férfikísérőjébe azonnal beleszerettünk. Nevettek ők is, mi is. Németh Anikó, azaz Demszky Gáborné is előadott egy zenei betétet zárszóként, melynek műfaját meghatározni - kellő műveletség híján - nem tudjuk, de talán operett lehetett. Egy kollégától megtudtuk, hogy Németh három éve kezdett el énekelni, ami - jegyezzünk meg - nem hallatszott a produkción: túlzás, és kivételesen minden rosszindulat nélkül állíthatjuk, leénekelte férfipartnerét a színpadról. Az eredetileg hegedűművésznőként végzett énekesnő bátorságát már csak azért is tiszteljük, mert ennyi lehúzott vonósév után más szakmába vágni mindenképp becsülendő.
Vacsi és smúzolás
Végül a már érkezéskor beígért falatok is megjelentek. A kitóduló tömegnek egy szava sem lehetett: mindenki kapott, mindenkinek jutott. Az este csúcspontja: luxusautók közt lazacot falatozni - állapítottuk meg. Náray még mindig sehol, a modellek meg távozóban. Tudósítói szellemünk új és újabb témára vadászott, de hiába. Nem lehetett miről beszélni.
"Gyönyörűek voltak ezek a ruhák.Szerintem is."
Hogy a fogyasztói ösztön mennyire éledt fel a felsőosztály érett nőiben, ebből a két mondatból nem tudtuk leszűrni. Nekik tetszett, nekünk kevésbé.