Az se baj, ha csalnak
Az Antidohány Bt.-ről lehetett már hallani jót is, rosszat is, azt is, hogy csalás, de ugyanúgy azt is, hogy csodamódszerrel operálnak. A kipróbálás után arra jutottam, hogy az ötezer forintot bőségesen megéri, már csak a meg nem vett dohánytermékek miatt is, - napi ötszáz forinttal számolva már tíz nap alatt megtérül - de az önismeret útján megtett távolság miatt is. Több éves szokásait feladva az ember hamar rájön, hogy milyen fából is faragták, és mi történik, ha elengedi a cigaretta nevű kapaszkodóját.
Boldog szomorú tesztszemély
Nézzük időrendi sorrendben, mi is történt tesztszemélyünkkel. Több mint egy hónapja kapott időpontot előzetes bejelentkezés alapján az Oktogonon lévő leszoktató egységbe. Tesztalanyunk nem igazán tudta, mi fog vele történni, hogyan megy ez az egész. Úgy döntött, hogy az utolsó dohányzással töltött napokat keményen meghúzza, így fél nap alatt szívott el egy dobozzal, és az időpontot megelőző este is óriási, csoportos füstorgián vett részt. Az új élettől való szorongás csökkentése végett tesztszemélyünknek muszáj volt elfogyasztania egy pohárka sört a kettes számú Tesztszeméllyel, így azt most nem fogjuk megtudni, hogy a kezelés során a Kubrick-szerű szettingben a fejünkből kilógó elektródákkal az agyunkba küldött mágnes miatt szédültünk be felettébb kellemesen vagy csak a sör miatt. Mindenesetre a mágnesezés pszichoaktív szerhez hasonló érzeteket generált, utána kellemes rezignáltsággal ültem végig egy estét dohányzó barátaim körében.
Honnan tudja, melyik az ő receptora?
Az egyre ismertebbé váló metódus működési mechanizmusa riporterünknek pár ponton sántít, de most nem az a célunk, hogy bárkit is lebeszéljünk róla. Annyi történik, hogy vinni kell magunkkal egy két órával a kezelés előtt általunk félig elszívott csikket, amit beleraknak egy hetvenes években gyártott mágnesgépbe, ami állítólag eljuttatja agyunkba azokat az információkat, hogy a nikotinfüggőségért felelős receptorainknak mely molekulákat kell blokkolnia.
Ez első hallásra ésszerűnek és hihetőnek tűnik, de tesztszemélyünk majdnem visszafordult az ajtóból, amikor meglátta, hogy az egyszerre kezelt, egymástól idegen négy embernek egy helyre teszik be a csikkjét. Végül elmagyarázták, hogy ez nem baj, mert majd az agyunk felismeri a saját cigink molekuláit, és úgy hat. Node kérem! Ennyi erővel akár meg is kérhetném az agyamat, hogy ezentúl ne engedje meg, hogy cigizzek. És riporterünk véleménye szerint a kezelés során nem is történik ennél több: merő pszichoszomatika. Negyedórán keresztül csak arra koncentrálunk, bebeszéljük magunknak, hogy ezentúl "köszönöm, nem dohányzom".
Aztán ki van adva , hogy a kezelés utáni kőkemény tizenkét órában ne merjünk rágyújtani, majd csak az ezután következő három nap lesz rémesen nehéz, és az elvonási tüneteket állítólag már csak két hétig érezzük. Ez bizonyára személyenként változik, de tesztelőnknél ez pont fordítva történt: az első két hét könnyű volt, csak utána kezdett elé nőni a vágy.
Egy hónap elvonást bírtuk
Mégis rágyújt
Egyes számú tesztszemélyünk három hétig egyáltalán nem gyújtott rá, és ebben szerves része volt a kettes számú tesztelőnek, akivel közösen tartották egymásban a lelket, hogy nem dohányozni igenis jó. Hiszen nem egyszerű a szokásos rutinszerű, boldogító dohányzásokat úgy elhagyni, hogy a helyette maradt űr helyén ne a boldogtalanság érzete maradjon. A három hét alatt űrlényként bolyongva egyre szépült a bőr, egyre nőtt a büszkeség, egyre hülyébbnek tűntek a dohányosok, és egyre több pénzt spóroltam.
De aztán úgy éreztem, kérnem kell egy slukkot valakinek a cigijéből. Eleinte nem mertem, de aztán kértem. Ezután egy sötét, eldugott helyen, ahol nem látott senki, elszívtam csak azt az egyet. Aztán az ezt követő héten kompromisszumokat kötöttem, hogy napi kettő, és hétvégenként pedig egy szál se. Aztán a rá következő héten még tartottam a napi öt szál alatti adagot, de pár napja ugyanolyan vehemenciával és sűrűséggel roncsolom a szervezetemet, mint az antinikotin terápia előtt.
A cigaretta maga a boldogság
Most hallgassuk meg kettes számú tesztszemélyünk tanulságos beszámolóját:
"Az Antidohány eljárása az első olyan módszernek tűnik, ami tényleg hatékony, még azután is, hogy valójában nem tudtam leszokni a dohányzásról. Bár a nevetséges kütyük között ülve óriási humbugnak tűnt az egész, mégis működött, és semmivel sem összehasonlítható érzés volt tényleg azt hinni, hogy nem sárgulnak tovább a fogaim, nem gyűlnek tovább a ráncaim, nem rohad tovább a tüdőm, nem lesz büdös a kezem, a ruhám, a leheletem, nem adok ki naponta hatszáz forintot a méregre. Az első pár napban hihetetlenül jó lett a szaglásom, aminek ebben a városban inkább hátrányai voltak: ha felszálltam egy buszra, hat különböző mosdatlanság- és testszagot tudtam megkülönböztetni. Utána elkezdett baromi jó étvágyam lenni: reggel farkaséhesen ébredtem, és örült a szívem, mert véget ért a szokásos reggeli gyomorfájás is, ami rendszerint a felkelés pillanatától kora délutánig tartott. Az első három napban kissé ingerlékenyebb voltam, mint egyébként, ezt később evéssel és sok ivással tompítottam.
Egy hét után egyszercsak feltűnt, hogy nem vagyok boldog. Minden stimmel, minden úgy megy, mint régen, egyszerűen csak boldogtalan és elégedetlen vagyok. Egyáltalán nem vágytam a cigire, a szomorúság indirekt módon jelentkezett; időbe került, míg összefüggésbe tudtam hozni a káros szenvedélyről való lemondással. Az első tiltott cigire az ember épp olyan felelőtlenül gyújt rá, mint annak idején az elsőre, "csak kipróbálom, abból nem lehet baj" alapon, persze utána exponenciális mennyiségben növekedni kezd az elszívott szálak száma. Nem volt kibírhatatlan nikotinéhségem, egyszerűen csak flegmaságból, feledékenységből gyújtottam rá, és azóta képtelen vagyok komolyan venni a fogadalmat."
Üzleti siker
Csak abból kiindulva, hogy az ember saját körében hány embernek hintette el a leszokás tuti biztosnak hitt kulcsát, az Antidohány Bt. telefonszámát, üzleti sikerük garantált. Nekik a bezsebelt pénz miatt éri meg, a dohányosoknak meg főleg azért, mert ha véletlenül nem tudnák tartani magukat elhatározásukhoz, legalább nem magukat kell okolni, hanem mondjuk a céget. Befektetőknek üzleti szaktanácsadó bizottságunk ajánlja egy visszaszoktató vállalkozás létrehozását, azzal ha lehet, még többet lehetne keresni.
Pozitív példa
Undorító és egészségtelen
Akad bőven. Az itthon hat éve praktizáló Antidohány Bt. állítása szerint a náluk kezelt betegek hetvenhárom százaléka, azaz tízből hét-nyolc ember szokott le teljesen a dohányzásról az NSZK csodagép segítségével. A gépezet egyébként kinézetre nem túl bizalomgerjesztő, úgy néz ki, mintha még mindig a német orvos, Franz Morell által elkészített prototípussal manipulálnák az agyunkat.
Szerkesztőségünkben is több személy próbálkozott már ezzel a módszerrel. Egy személy teljes sikert ért el, egy éve nem dohányzik, két személy már az első tizenkét órán belül meghátrált, és három személy egy hónapig bírta. Ez nem tudni, mennyiben reprezentatív, de mindenesetre nekünk azt mutatja, hogy azoknak lehet hatásos a módszer, akik korábban hiába próbálkoztak maguktól, de a szándék megvolt, és csak egy kis mágneses löket kellett hozzá.