„Csak ne húzódjon el, holnap kémiadogát írunk” – aggódott egy kamaszlány a tömegben, mire osztálytársnője hozzátette, „töriből is írunk, nem tökmindegy?” Az Europarkban rengeteg tinédzser gyülekezett iskola után, ahol a magyar Tokio Hotelnek aposztofált, majd a hasonlóságot többször cáfoló No Thanx formáció mutatta be első lemezét. A Saturnban szervezett sajtótájékoztatót egy látványos produkcióval harangozták be: láthatjuk, ahogyan a zenekar tagjai tűzbe teszik a kezüket, azt jelképezve, hogy komolyan gondolják a zenélést.
A nemzedék
A csapat még nem jelent meg, csupán a kamaszlányok várakoztak a biztonsági őrök alkotta sorfal mögött, és leginkább akkor sikoltoztak, ha az esemény konferansziéja erre felszólította őket a pódiumról. Egy kamaszlány sem adta ki magát újságírónak, hogy beférkőzzön a zenekar ideiglenes öltözőjébe, az elektronikai cikkek raktárába. Pedig miközben a csapatról anyagot gyűjtöttem az interneten, a fórumbejegyzések az a képet sugallták, hogy ez egy rámenős nemzedék.
Az emo-jelenségre külön szerettem volna kitérni egy naprakész trendspottingban, de a lányok közül csupán három hordozta azokat a stílusjegyeket, amelyeket egy emótól várhatnánk. Ők is leginkább csak a fehérszőkét feketével kombináló hajszínnel és fekete körmökkel jelezték elkötelezettségüket. A sorok végén, a hajszárítók közt néhány fiú is feltűnt, de életkoruk nem érte el a tíz évet; ezért inkább a lányok közt kerestem az ideális nyilatkozókat.
Valami jót alkotni
„Azért örülök nagyon a No Thanxnek, mert végre egy jó magyar zenekar. Mi is tudunk valami jót alkotni, erre büszkék lehetünk”- jelentette ki a 16 éves Dóra, a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium tanulója. Mielőbb bármit mondhattam volna, hirtelen eszembe jutott, hogy ennyi idős koromban novellát írtam a reményről, ami kutya képében jelent meg a főhős előtt. „Az is mennyire jó, hogy velünk egykorúak és szuper zenét játszanak” – tette hozzá a 14 éves Viki. Én ennyi idősen Madonna-életrajzokat faltam, de ma már csak arra emlékszem, hogy esküvőjükön Sean Penn légpuskával kergette el a helikopteren érkező fotósokat.
Grandiózus zenekar
A lányok csapat nevét kezdték sikítani, mire a feketébe öltözött zenészek a raktárból elindultak a pódium felé. Jó fél perc azzal telt, hogy csendben nézték rajongóikat, akik szintén csendben nézték őket; majd elkezdődött a nyilvános interjú. A zenekar tagjai remek és gondos sajtótréningen vehettek részt, olyan nyilatkozatokat tettek, hogy „a csapat ötlete Peti és az én fejemmel körvonalazódott”, illetve „egy grandiózus zenekart szerettünk volna létrehozni”, és még „ha fejlődésről van szó, elsősorban zeneileg szeretnénk fejlődni”, no és persze „koncert koncert hátán vár ránk.”
Mint a porondmester is elmondta: a fiúk azt bemutatva, hogy a sikerért tűzbe teszik a kezüket, ezt nemsokára meg is teszik. Előtte azonban visszavonulnak átöltözni egy speciális, tűzálló anyaggal bevont pólóba.
Én én vagyok
„Nem igaz, hogy ők a magyar Tokio Hotel, tökre nem olyanok. Nem lehet egyiket sem leutánozni, és nem is kell. Mindkét csapatot szeretem amúgy”- mondta várakozás közben a 12 éves Vera, aki eleinte tartott az interjúzástól, de aztán mégis szívesen beszélt kedvenceiről. „Egy barátnőmtől hallottam pár hónapja a zenekarról, de nem ismertem. Aztán megláttam a klipjüket a tévében, és azt mondtam: hú, ez jó!” – mondta barátnője, a szintén 12 éves Adrienn, aki -bár öltözködésében ez nem látszik- emósnak vallja magát. „Nekem max az a bajom az emósokkal, hogy nem valami egyedi dolog, ha mindenki ugyanúgy néz ki. Én nem is akarok úgy kinézni, mert én én vagyok.”
Hátul, a zsámolyon
A zenekar tagjai átöltöztek és az emblémájukat ábrázoló, nagy, égő korong köré álltak. Kissé zavartan mosolyogva karjukat a lángba tették. „Két hétig gyakorolták ezt a produkciót. Az is dicséretes, hogy a helyszínen megengedték ezt a tűzveszélyes akciót”- mondta egy mellettem álló bennfentes. Egyedül az énekes, Erik édesanyja arcán fedeztem fel aggodalmat. A plazmatévéken a csapat "Egy másik nemzedék" című bemutatkozó klipjéről készült werkfilmet vetítették végtelen rotációban.
„Látod, a kisebb csajokat zsámolyokra állították ott hátul” – leplezte le a klip trükkjét egy kamaszlány. A produkció után a tinicsillagok asztalhoz ültek aznap megjelent lemezüket dedikálni; miközben néhány televíziós interjút adtak -láthatóan rutinosan. Az első aláírást megszerző lánycsapat felé indultam. Egyiküknek remegett a lába.
Na jó, mindegyik
„Nagyon jó érzés volt beszélni velük, elég izgatott vagyok most” – mondta a 15 éves Dóra, aki soroksári iskolájából érkezett az eseményre. „A tévéből ismerjük a zenekart, aztán olvastunk róluk az újságban. Rögtön megtetszettek. Olivér a kedvencem. Meg Dávid, meg Erik. Na jó, mindegyik” – mondta a 14 éves Daniella, mögötte a 14 éves Viktória csendben helyeselt. „Nekem az emo stílus nem tetszik annyira, de az ő stílusuk nem annyira olyan. Tetszenek a fiúk. No, Thanx most és mindörökké” – mondta őszinte meggyőződéssel Dóra, majd barátnőit követve - a mosógépek osztálya felé - elindult haza.
|