horoszkóp

Rizspempő és nasi goreng

2005.11.25. 13:15
Az újonnan nyílt indonéz étterembe kitűnő szakácsokat csábított a mosolygós tulajdonoskisasszony, de a kedvenc, banánleveles rizspempőmet mégsem szolgálták fel.

Üdvözüljük Budapesten az indonéz konyhát, igaz, eddig sem maradtak nasi goreng nélkül az ínyencek, - mint azt a Homár is megírta. Míg azonban a Sumatra azonban inkább beugrós, kifőzdés, ebédelő hely, addig a nemrégiben nyílt Nusantara a romantikus vacsorákhoz is tökéletesen megfelel, így most már a nap minden részében hódolhatunk az indonéz ízeknek.

Olvadozó szakértő

Az Indonéziából feleségként hozzánk települt tulajdonos kisasszony, kitűnően érzett rá a vendéglátás lényegére: csinosan, az ajtóban állva kedves szavakkal csábítva fogad mindenkit, megnyalogatva kissé az ember szívét, mosolyogva hellyel kínál a hatalmas ülőpárnák és sötétbarna székek között. Erre szükség is van, mert a Nusanatara tulajdonképpen egyetlen hibája, hogy a kiszolgálás kissé lassú, így a gyomornak járó kényeztetés csak később következik. Ha azonban egyszer sikerült magunkra vonnni a pincér figyelmét, már minden simán megy. A pincér kedves, csak kevés belőle az az egy, viszont tud angolul, ennek köszönhetően a Nusantara máris a külföldiek törzshelye lett, ott jártunkkor kizárólag mi beszéltünk egymás közt magyarul.

Az étterem kifejezetten kellemes, bár nem túl bevállalós, ennek ellenére kitűnő iskolapéldája annak, hogy a szürkére festett fal is lehet hangulatos, ha megfelelő berendezésekkel és színekkel kombinálják (például narancssárgával). Az étterem egyik legfontosabb megkülönböztető jele, hogy teljes egészében nem dohányzó. A mosolygós tulajdonos kisasszony Svájcban és Amerikában felszedett kitűnő angolságával elmondta, hogy a berendezés minden egyes darabját hazájából hozta, csakúgy mint a szakácsokat. Egy hónapig bolyongott Indonéziában, míg végül két ötcsillagos étterem szakácsát csábította Magyarországra, hogy mivel, azt valószínűleg a Jóisten se tudja. De mindenestre itt vannak, legnagyobb örömükre, mert valóban kitűnően főznek, én legalábbis roppant feldobódtam attól a ténytől, hogy életemben először olyan kijelentéseket tehetek, hogy "hmm, ez a currys csirke pont olyan, mint Balin!" (1980 FT)

Hús és szósz

És tényleg pont olyan volt, csak még egy kicsit még jobb. És mostantól kezdve be is érem majd a dicsérő jelzőkkel, hiszen az ember kritikai érzéke jelentősen tompul, ha tele van a hasa. Megkóstoltuk a satét is (2480 FT), amiről Balin azt az információt kaptuk, hogy ez tipikusan indonéz étel, kis nyársra feltűzött húsdarabkák gyűjteménye, többnyire mogyórószósszal. Természetesen ezt is finomnak találtuk, de mindent visz a kókuszos-csilis marhahús (2490 FT), ami kellemesen kókuszos, és borzasztóan csípős, ebből kifolyólag azonnal első számú kedvencünkké lépett elő. Nem vagyok a gasztronómia nagy tudora, de eddigi tapasztalaim alapján azt vettem észre, hogy az indonéz konyha a legtöbb ázsia konyhából magáévá tett valamit, ezért a távol-leketi ízek kedvelői biztos, hogy találnak nekik tetsző ételt.

A húsételek mellett - melyeknek ára 2-3000 forint között van, természetesen megtalálható az étlapon az indonéz konyha elengedhetetlen terméke, a nasi goreng és a mia goreng. Ez tojással, zöldségekkel, rákocskákkal és fűszerekkel pirított tészta, vagy rizs, és Indonéziában abszolút favorit, többnyire reggelire is ezt eszik. A Nusantarában talán a halkedvelők lelik majd legnagyobb örömüket, a halválaszték ugyanis különleges, bár ezen ételek ára már 3000 forint fölött van. Finomak viszont ezek is, és remélhetően azok is maradnak, a szemrevaló tulajdonoshölgynek ugyanis az az egyik legnagyobb bánata, hogy Magyarországon minden ázsiai étterem ugyanolyan, és mindegyik kínai vegetát használ "ami nem olyan, mint a magyar vegeta, de hasonló." Köretekből nem túl nagy a választék, kizárólag párolt zöldség és jázminrizs szerepel az étlapon, utóbbi viszont valószínűleg az egyik legjobb rizs, amit valaha ettem, csakúgy, mint az előételként fogyasztott tavaszi tekercs, ami nem nagy, dundi és olajos, hanem apró, vékony és igen finom.

A romantikus-vacsorázós vonalat erősíti a borlap is, amin jó a választék, bár többnyire csak üvegestül hozzák ki a bort, viszonylag kevés fajtából lehet pohárral kérni. És nincsenek indonéz borok sem, aminek a borkedvelők mondjuk valószínűleg örülnek, pedig Balin büszkén kínálják az éttermek az áttelepült ausztrálok borkezdeményezéseit. A desszertlapon is kellemes a kínálat, bár úgy tudom, tipikusan indonéz édesség a fekete rizspudingon kívül nem sok van. Én viszont nem találtam az étlapon a kedvencemet, a banánlevélbe csomagolt, zöld színű, édes rizsmasszafélét, amit mindig az utcai árusoktól szereztem be Balin, és ami sokkal finomabb, mint ahogyan hangzik. Mikor elmondtam a tulajdonosnőnek, mit is szeretnék, enyhe sikoly kíséretében szája elé kapta a kezét, majd nevetve közölte, hogy az tipikus vásári étel, és nem étterembe való. Pedig neki is az a kedvence, és hétvégente gyakran készítenek neki a szakácsok ilyet, de azt az étteremben felszolgálni nem szabad. Viszont megígérte, hogy ha legközelebb ilyet készítenek, akkor felhív, és a konyhai félhomályban kedvemre teletömhetem magam az édes, banános rizspempővel.

Nusantara Étterem
1122 Városmajor u. 88.
(Tel.: 201-1478)