A Merlin és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közös márciusi pályázatának dínyertes munkáit tanuló és pályakezdő textiltervezők, iparművészek, képzőművészek, formatervezők alkották meg. A megújuló energiaforrások, az újrahasznosíthatóság és a természetbarát anyagok mentén újragondolt kreációkat színészek, táncosok, és civil modellek mutatták be. A hulladékból készült ruhák sajátos bemutatójának lassan már hagyománya van idehaza, az Ökopannonnak a szelektív hulladékgyűjtésre buzdító kampánya mellett emlékezetes volt még idén a női testfelületekre koncentrált Herczeg Zoltán-féle bikinis performansz a habzó Rába díszlete előtt.
Csak nézőpont kérdése, mi a szemét
A dinamikus és meglepően hosszú, egyórás bemutatót humoros, zöld egypercesek szabdalták különálló tematikus részekre. A szemeteszsákokból, zuhanyrózsákból, gumimatracból, műanyag palackokból, bevásárlótáskákból, kábelekből, szívószálból, mosogatószivacsból és celluloidból készült egyszeri darabok és a bemutató hang- és képi aláfestése mind arra utaltak: ez itt a mi életünk, ezek a tárgyak vesznek körül minket, és csak nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk hulladéknak. A kortárs kultúrmorzsákkal meghintett bemutató szándékoltan arra buzdít: gondoljuk kicsit tovább a hulladéktermelés kérdését. A bemutató eseményeiről beszéljenek a fotók, mi most a hulladékfeldolgozásra térünk ki bővebben.
A hulladék feldolgozásának hármas alappillére a hawaii származású sármos Jack Johnson által is már megénekelt „Reduce (legyen minél kevesebb a szemét), Reuse (amit csak lehet, használjunk újra), Recycle (a maradékot hasznosítsuk újra)”. Eszerint elsősorban a megelőzésre kell figyelnünk, vagyis a hulladék minimalizálására. Ipari szinten ez azt jelenti, hogy a különböző termékek előállítása során minél kevesebb hulladék keletkezzen.
Osztozzunk az autón!
Ha a közvetlen környezetünkben szeretnénk alkalmazni az elvet, akkor arra érdemes figyelni, hogy minél nagyobb kiszerelésben, minél kevesebb csomagolóanyaggal árusított termékeket vásároljunk, illetve ne dobáljunk ki mindent csak azért, mert már meguntuk. Igyekezzünk tárgyainkat élettartamuk lejártáig használni. A Wikipedia szerkesztői a komposztálást is ide sorolják és azt is az ember józan paraszti esze diktálja, hogy kapcsoljuk le a villanyt, ha éppen nincs rá szükségünk, ne folyassuk a csapvizet fölöslegesen és ha már autózunk, akkor igyekezzünk többen osztozni egy autón.
A harmadik pillér, az újrafelhasználás praktikus szempontból azt jelenti, hogy bizonyos tárgyakat fölöslegesen ne dobjunk ki, hiszen újra és újra be tudják tölteni eredeti funkciójukat. Hasznos lehet, ha vásárláskor az utántöltős kiszerelés felé nyúlunk. Ha valami elromlik a háztartásunkban, próbáljuk megjavíttatni, mielőtt kidobnánk. Ha pedig egyes darabokra már nincs szükségünk, inkább ajándékozzuk el.
Viseltes gumibelsőből táska
Az újrahasznosítás vagy újrafeldolgozás annyiban különbözik az újrafelhasználástól, hogy ebben az esetben egy késztermékből először hulladék, majd újra nyersanyag, végül pedig újra késztermék lesz. Az újrahasznosítható anyagok közé tartozik hagyományosan az üveg, a műanyag, a fém és a papír, amit az erre a célra kiállított szelektív hulladékgyűjtő állomásokon mi is rendszeresen leadhatunk. Az újrahasznosítás során gyakran ugyanazt a terméket állítják elő, amiből a nyersanyag származik, más esetekben azonban teljesen más funkciójú tárgyak is születhetnek a folyamat végén: erre lehet jó hazai példa a megfáradt gumibelsőkből táskákat varázsoló Balkan Tango.