A "túl sok zsír rossz" tézist az elmúlt években annyit mantrázták a dietetikusok, fitneszguruk és a média, hogy még az is igaznak hiszi, aki a mócsingot szalonnával tálalja magának. A zsír elengedhetetlen az élethez, a zsiradékban van a legtöbb energia, abban szívódik fel jó néhány vitamin (A-, D-, E-, K-vitaminok), kell az epesavak és bizonyos hormonok termelődéséhez, melegít, véd a sérülésektől, ráadásul remekül raktározható. Csípjen csak bele az oldalába.
A telített zsírsavban megáll a kanál
Zsír tehát kell, csak nem mindegy, hogy milyen. Először is van a telített zsírsav és a telítetlen, melyek kémiai összetételükben különböznek egymástól. Ha kíváncsi rá, hogy pontosan miben, kattintson. A lényeg, hogy más-más hatást gyakorolnak szervezetünkre. A telítettnek például káros, a telítetlennek pedig jótékony hatása van a szívre, az érrendszerre és a koleszterinszintünkre. Az állatok telített zsírsavakban tobzódnak, a növényi olajok pedig a telítetlenekben. Ideális esetben a napi energiánk maximum 30 százalékát nyerjük zsírból, ebből 10 százalék alatt kellene, hogy legyen a telített zsírsavak aránya. Úgyis drága a sajt. Könnyű megállapítani, milyen zsírsavval van dolgunk, a sok telített zsírsav szobahőmérsékleten szilárd (ez a zsír), viszont minél több telítetlen zsírsav van egy zsiradékban, annál alacsonyabb az olvadáspontja, azaz szobahőmérsékleten folyékony (ez az olaj).
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének Táplálkozási Akadémia című hírlevele arra figyelmeztet, hogy a fogyókúra szempontjából tök mindegy, hogy melyik zsírtípust fogyasztjuk, mert pontosan ugyanannyi kalóriát (azaz 9kcal/1g) tartalmaznak. Azért, hogy be tudjuk lőni a napi adagunkat, nem árt tudni, hogy egy kanál olaj az 10 g, azaz 90 kcal, ami a felnőtt ember napi átlagos energia bevitelének körülbelül 4-5 százaléka. Tehát két kanál zsír és négy kanál olaj, és meg is vagyunk a napi zsiradékszükséglettel. Sajnos a magyar ezt nem így csinálja. Inkább állatból nyeri a zsiradékot és abból is jóval többet a kelleténél.
Az omega zsírsavak nagyon kellenek
Azért, hogy ne legyen ilyen egyszerű azt is figyelembe kell venni, hogy telítetlen zsírsavaknak is számos típusa létezik. A kémiai összetétel alapján ismerünk omega-3, omega-6, omega-7, omega-9, omega-11 zsírsavakat is. A különböző zsírsavaknak más és más élettani hatása van. Az omega-9 csökkenti a vér káros koleszterinszintjét és gátolja az érelmeszesedést. A legfontosabb zsírsavak azonban az omega-3 és omega-6. Egyrészt azért, mert szükségesek a növekedéshez, fejődéshez és felépüléshez, másrészt az omega-3-ról tudjuk, hogy gátolja a vérrögképződést, a gyulladást és lehetséges, hogy segít megelőzni a szív- és a cukorbetegséget, valamint rákos megbetegedéseket. Ráadásul ezeket a többi zsírsavval ellentétben nem tudjuk magunk megtermelni, így különösen fontos, hogy a kajával pótoljuk. Erre a hal a legalkalmasabb, de aki nem szereti az használhat repce-, a szója-, a dió-, és a lenmagolajat is. Ha tudni akarja, tényleg van-e az ételében omega-3, olvassa el a csomagolást. Bár tudjuk, hogy kérés nélkül is megteszi. Arról, hogy ténylegesen van-e kedélyjavító hatása az omega-3 zsírsavnak, a tanulmány nem tért ki. Aki hisz benne, azt bizonyára megerősíti Szendi Gábor pszichológus néhány gondolata.
A fentiekből látszik, hogy az olívaolaj megváltóként való kizárólagos kezelése marhaság. A növényi olajak egyike sem tartalmaz koleszterint, viszont olyan anyagot igen, amelyik csökkenti a bélben annak felszívódását. Ebben például a kukoricacsíraolaj a legjobb. A növényi olajok fontos forrásai az E-vitaminnak, melyek amellett, hogy segítik a vörösvérsejtek képződését, az izmok és egyéb szövetek kialakulást, fontos antioxidánsok is. A szója- és a kukoricacsíra-olajnak kiemelkedő az E-vitamin tartalma, de a napraforgó- és a repceolaj is bővelkedik benne. A sárga színű növényi olajok az A-vitamin előanyagát (karotinoidoknak) hordozzák, amiben a sötétvörös nyers pálmaolaj a legmenőbb. Hogy mindent megkapjuk egyszerre nem kell mást tennünk, mint változatosan fogyasztani a különböző összetételű növényi olajokat.
Hidegen sajtolt olajat salátához használjunk
Ha a dietetika alapvetéseit betartva annyi fajta olajat szedtünk össze, amennyit csak bírtunk, már csak azt kéne tudnunk, hogy melyik mire való. A szűz és a hidegen sajtolt olajokat salátakészítéshez és tésztaételek ízesítésére használják, amíg a sütéshez és főzéshez a napraforgóolaj, a repceolaj, az olívaolaj az ideális.
Ha bő olajban sütünk, készüljünk fel rá, hogy a kajánk körülbelül 10-15 százaléknyi olajat szippant fel magába, tehát nem árt hozzácsapni azt a kalóriamennyiséget sem a számláláshoz. Persze csak ha számolunk. Fontos tudni azt is, hogy amennyiben a használt olajat szűrés után újból szeretnénk használni, már egy módosult összetételű zsiradékkal dolgozunk. Különösen, ha húst sütöttünk benne. A húsok sütése étolajban a zsírsavak részbeni cseréjével jár. Tehát a bő olajban kisütött disznóhús kevesebb telített és több telítetlen zsírsavat tartalmaz, mint a nyersanyag. Jobb tehát, ha nem használjuk fel sokszor az olajat, de a legegyszerűbb, ha inkább párolunk.