A belföldi turizmus fellendítésére ugyan nem vállalkoznánk, viszont új sorozatunkban bemutatunk néhány magyarországi hotelt. Igyekszünk kiszúrni, ha például az ágyból pontosan a bal lapocka helyén kiáll egy rugó, morcos a személyzet, ha ragtapaszt kérünk tőle az újonnan bevásárolt cipőnkhöz, vagy egyszerűen nincs vegetariánus ételválaszték. Mór után a szombathelyi Park Hotel Pelikánnal folytatjuk, amely egy négycsillagos szálloda, wellness-szolgálatásokkal.
A város
Szombathely két okból nyerte el azonnal a tetszésünket: minden második lépésen hatalmas liliomfákba botlottunk, amelyek éppen virágoztak. Másrészt pedig a várost keresztül-kasul szelik a kerékpárutak, és nemcsak dísznek, hanem az emberek valóban bicikliznek.
A belváros kimeríthető ugyan negyed óra alatt a Főtérrel, a római Savaria romjait is takaró banképülettel, de hatalmas sétát tehetünk fel, a fallikus, felszabadulási emlékművet magán hordó dombra. Ha túltesszük magunkat az 1945-ös évszámot magán viselő két behemót betonzászló látványán, akkor élvezhetjük a panorámát és a nyálkahártyát kikezdő polleneket. A dombról mi a Csónakázótó felé vettük az irányt, ahol kacsákkal és hattyúkkal ismerkedhettünk, és megállapítottuk, milyen szép is, ha az egész család Crocs-ot hord.
Az épület és a szoba
Egy elegáns, 1901-es építésű kastélyt újítottak fel 2002-ben, ebből lett a Park Hotel Pelikán. Az épület kívülről impozáns, de a sok üvegnek és a forgóajtónak köszönhetően kissé jégpalota hatású. Érdekes megoldás, hogy a központi lépcsőn az első emeletre érve a hatalmas üvegfalon áttekinthetünk a medencerészbe, és láthatjuk, hogyan lazít az osztrák szomszéd a jacuzziban.
Egy kényelmes kétágyas szobát kaptunk, amelynek ablakai pont a hotel előtt álló hatalmas, lila virágokkal tűzdelt fára néztek. Utólagos minikutatásunk során megtudtuk, hogy amit egész eddig tulipánfának emlegettünk, azt helyesen liliomfának kell hívni, de ha óvatosak vagy fellengzősek akarunk maradni, hívhatjuk magnóliának. Elégedetten pipáltuk ki, hogy a szoba közepén lévő dohányzóasztalon néhány szál friss (értsd: nem mű) virág állt - ezek szerint itt adnak a részletekre. Egy dolog okozott kényelmetlenséget, de hozzátehetnénk, hogy ez megszokott: a szállodás párnákkal mindig gondban vagyok, mert a nagypárna általában hatalamas és túl puha, a kispárna viszont túl kicsi és túl lapos. Átmenet itt sem volt. A fürdőszoba a standardnál nagyobb méretű, viszont a sötét csempézése a régi balatoni nyaralókat juttatta eszembe, nem a frissességet és a higiéniát. Viszont zuhanyozni furcsa magyar szokás szerint itt is óvatosan kell, zuhanyzókabin vagy függöny híján.
Büféreggeli
Mivel a svédasztalos reggeli mindenhol mást jelent, az egyik biztos pont az ellátás minősítésére az, ha a kávét vesszük alapul. Már korán reggel csalódás érheti az embert, amikor belekortyol az Illy-feliratú pohárban lévő italba, de az íz az inkább a húsz évvel ezelőtt még divatos Mackó kávé cikóriaízét idézi. Még egy négy csillagos szálloda is gyakran spórol az ilyesmin, így a Pelikánban elérhető kávé sem volt igazán finom, de ez részben az elkészítési módjából is származhat: filteres kávégép állt a büfépult közepén, melyből lassan csörgedezett a kávé, ez képezte az intermezzo forrását is.
Mivel reggelizni 7-10-ig lehetett, a többség fél 10 körül érkezett, ezért némi tumultus alakult ki. A kávét a kiemelkedően kedves és készséges személyzet azonnal újra készítette, amint elfogyott, és a működő kávégépből meg is próbáltam önteni egy csészével, azonban a készülék felső része a zaccos, forró vízzel együtt kiömlött, részben a kezemre, részben a büfépultra. A személyzet rögvest elnézést kért annak ellenére, hogy én voltam a hunyó. De valljuk be, nem a legcélszerűbb egy forgalmas étteremben ilyen kávétechnikát alkalmazni.
Az ételekre nem igazán vághat fel a hotel, vegetariánusok a háromféle sajton, kukorica- és tonhalsalátán kívül nem dúskálhattak az reggeliben. Többféle gyümölcs is volt, joghurt és müzli, de a sült, sajtos paradicsomot a sonkával egy tálcán szolgálták fel. Ehettünk még rendkívüli tempóban fogyó tojásrántottát és ízletes, magvas kenyereket. Desszertnek rétest vagy mákos süteményt kínáltak, ez utóbbi elég száraznak bizonyult.
Wellness-részleg
Egy hotel több más szempont mellett attól lesz wellness-szálloda, hogy minimum egy beltéri medencével, kétféle szauna vagy gőzfürdő létesítménnyel rendelkezik, emellett pedig van az arc-, test-, kéz-, láb- és hajápolási szolgáltatások közül legalább négyféle. És persze kell, hogy tudjanak jól masszírozni. A Pelikánban manikűröztetni és hajat ondoláltatni sem lehet, ezért nem wellness hotel, de vígan lubickolhat az ember a medencéjükben, lazíthatja a mindennapos üléstől zsibbadt fenekét a jacuzziban, és izzadhat a finn- vagy infraszaunában. A kedves osztrák szomszédok ki is használják ezeket a lehetőségeket, de ottjártunkkor a belföldi turisták is szép számmal képviseltették magukat.
A szállodában is felfeküdhetünk a masszázságyra, de ha huszonöt métert arréb sétálunk, a szálloda Kneipp-stúdiójában is választhatunk a vizes kezelések, a hagyományos sportmasszázs, a lábmasszázs vagy a hátmasszázs között. A masszázs elején saját papucsot, fürdőköpenyt (igaz, XL-es) kaptunk arra a két percre, míg besétáltunk az öltözőből a hangulatos szobába, hiába, megadják a módját. Miközben a kedves masszőrhölgyek a hátunkat gyúrták, újra megbizonyosodtunk, hogy milyen jó is, amikor pont ott birizgálják, ahol fáj.