"Mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem" - olvashatjuk Oscar Wilde szavait a Ráday utcai Soul Café bejárátánál. Az idézet remekül összefoglalja e heti kocsmatúránk tapasztalatait, ugyanis a vendéglátóhelyekkel túlzsúfolt sétálóutcában (korlátozott autóforgalomban, na) számtalan remek hely vár. Az ember így képzeli el a tökéletes piaci versenyt: ami nem elég színvonalas, az itt gyorsan tönkremegy. Szokásunkhoz híven három különböző helyen jártunk, és a Soul Café, Claro, Paris,Texas útvonalon sehol sem kellett csalódnunk.
Középkori hangulatban
|
A Ráday utca elején fekvő Soul Café az első pillanatban olyan, mintha egy közepesen tehetős özvegy nemes lovagtermében találnánk magunkat. A kandalló, a hatalmas kovácsoltvas lámpák, a boltíves terem és a bőrfotelek középkori várhangulatát figyelmes apróságok teszik otthonossá. A falba vájt polcokon égők lobognak, meleg színű szőnyegek díszítik a padlót és a falat , a növények, a függönyök, a kovácsoltvas gyertyatartók átgondolt dizájntervet tükröznek. A dugókkal teletömött óriás palackért és a borosüvegekre eszkábált konyhafőnöki ajánlatért különösen odavoltunk.
A kellemes környezethez gyors és udvarias kiszolgálás társul, de mielőtt azt hinné, tündérmesébe csöppent, el kell árulnunk, hogy az étterem drága. Az étel nem volt rossz, de egy 1000 forintos padlizsánkrémnél már lehetnek elvárásai az embernek.
Az étterem közönségét javarészt hanyagul elegáns harmincasok teszik ki. Tamás régen sokat járt ide, bár már évek óta nem tért be. Hogy tetszik neki az étterem? "Nagyon kellemesnek találom. Olyan, mint egy régi és patinás hely, persze nem az, viszont nagyon hitelesen olyan. Az egyetlen baj, hogy átkozottul hideg van, ellentétben a meleg hangulattal" - mondta a bejárati ajtóhoz legközelebb ülő férfi. Gulyáslevest és pitába töltött fetás csirkét evett, amit szintén megdicsért. Hogy van-e bármiféle kritikai észrevétele? Hosszas hallgatás után megállapította, hogy "a villanykörték nem mindenhol ugyanolyanok".
Sör a klasszikusok között
|
A Claro, ami néhány éve még Castro néven futott, megnyitása óta nem sokat változott. Persze lett egy-két csili-vili neon, de hogy minek, arra nem jöttünk rá. A hatalmas, utcára nyíló üvegtáblák közé ékelt kocsmát régi filmplakátok özöne borítja, megtaláltuk többek között a Dead Man és a Szibériai borbély egykori poszterét is. A kocsma cicomázásával ezen kívül nem sokat törődtek, az egyetlen dizájnelem a szőrrel és bőrrel borított lámpák sokasága, amikről elsőként egy akkurátusan lehányt villanykörte jutott eszünkbe. Elnézést érte.
A közönség vegyes, ahogy helyszínválasztás indoka is. Volt, aki születésnapot ünnepelt, és volt, aki csak egy sörre ugrott be. "Hetente egyszer itt vagyunk" - mondták a nevüket titokban tartó lányok. "Ettől függetlenül ez nem egy bevett hely, csak azért járunk ide, mert közel esik ide a kollégiumunk." Miért pont ezt választották? "A Ráday utca áriaihoz képest ez a hely olcsóbb." A lányok egyébként még a Castrós időkben szoktak ide, mert akkor rengeteg kollégistatársuk megfordult itt. "Mindannyian olyanok vagyunk, hogy beszélgetni ülünk be valahova, egy sör mellé."
Rémképek és turistacsoportok
|
A Paris, Texas az egyik legtovább nyitva tartó vendéglátóipari egység az utcában. A kiszolgálóknak egy arcizmuk sem rezdült, mikor hajnali egy körül asztalt kerestünk. A kocsma fala régi, fekete-fehér képekkel van tele, amelyek elemezgetése remek programnak bizonyult. Ráadásul csak egy kicsit vesztünk össze azon, hogy a fotóról bámuló kövér (pardon, duci), felpüffedt fejű, szigorú tekintetű, középkorú nő vajon egy aggszűz matematika tanár, vagy egy lelkiismeretes BKV ellenőr-e. A régi falióra, nagypapa kredence és a mérleg formájú bárpultlámpák között az egyetlen nyomasztó tárgy egy hatalmas családi fotó volt, amiről nehezen döntöttük el, hogy a szado-mazora bukó apuka, vagy a társait bármikor lelőni kész kisgyerek-e az ijesztőbb.
A kocsma gyakorlatilag kongott az ürességtől, egy népes külföldi társaság ült ugyan a hátsó teremben, de nemsokára ők is távoztak. Az előzékeny személyzettől megtudtuk, hogy a vendégek körülbelül fele külföldi, és hogy az utcában folyó versengés miatt nemsokára csökkentik a röviditalok árát.
Beszélgetőpartnerekre a pincében elhelyezkedő biliárdasztaloknál akadtunk. "Hetente kétszer járunk ide, akkor is billiárdozunk. Most épp lemaradt a pia, ez egy ilyen nap." Mint kiderült, a srácok a szomszédos étteremben dolgoznak, ezt a helyet azért szeretik mert közel van, ráadásul mindenkit ismernek. "Ez nem az a tipikus kocsma, inkább a külföldi pubokhoz lehet hasonlítani. Ilyenekkel Írországban lehet találkozni." Megtudtuk továbbá azt is, hogy csajozni mindenhol lehet, csak jó nők kellenek hozzá, az pedig Magyarországon van dögivel.