A Pöttyös az igazi - ezzel a butasággal fárasztottak a kollégáim, amikor arra kértem őket, mondjanak véleményt a Gastroyal saját gyártású rudijáról. Ez szörnyen unalmas kijelentés, de hát mit vár az ember a télifagyin, Meggy Márkán és francia drazsén felnőtt nemzedéktől. Bármit teszünk eléjük, csak azt szeretik, amit megszoktak. Elképzeltem, miután a meleg tehénkék egymás mellé heverednek egy jó fejés után, tejükből kövér túró lesz és mindezt a gyártósorok túró rudivá alakítják. A kérdés csupán az, hogy az okos és remek ízlésükről ismert gourmand munkatársaim ki tudják-e találni a vakteszt során, melyik volt a Pöttyös Túró Rudit? Hát nem.

Összesen 11 túró rudinak álcázott terméket szereztem be, 23, 30 és 42 grammos változatokban. A legkisebb és legnagyobb súlyú kategória abszolút nyertese a Danone Kft, amelyik az utóbbi időben néhány termékének gyártását végleg beszüntette. Ennek áldozata volt a Rosszcsont rudi, és a Kid, a többire már nem is emlékszem. Rosszcsontékért nem kár, borzalmas volt a rengeteg beígért kalcium ellenére is. Most Tuti Rudi névvel futtatnak egyfélét és bejött a Milka Super Rudi is, ami meglepően jó, de tartunk tőle, hogy a hozzáadott addiktív anyagoknak köszönhetően a vonzódásunk pusztán szervi eredetű. A Milli Rudi - kakaós - elképesztően szörnyű íze, azért is érthetetlen, mert ugyanott készül, ahol Pöttyös urasága, ami a kategóriájában elvileg etalonnak számít. Mátészalkán biztosan nem fognak emléktáblát állítani annak, aki áldását adta a Milli kakaós rudijára.

Bővül a hazai ruditérkép

A Norbi Rúd, ami természetesen Update 1-es, már más iskola, a szegedi tejüzemben készül, és nagy mennyiségben fosat. De 30 grammos, zsírszegény és maltittal édesítik. Sükösd is felkerült a túró rudi térképre, hiszen itt gyártják Túró Roládot, a kókuszos desszertet. Ha szeretném ezt az egzotikus gyümölcsöt, megkóstoltam volna, de így csak azt tudom biztosan, hogy a csomagolás hajaz a Pöttyösére. Ha vak lennék vagy figyelmetlen, könnyen meglephetném magam is egy ilyen nem kívánt finomsággal.

Kollégáim dörzsöltek és sokat tapasztaltak, ezért el kellett bújnom a konyhába, ahol a csomagolásuktól megfosztva 11 tányérra pakoltam ki a rudikat. Felvágtam - legalább négy darabba -, hogy lássák azt is, milyen belülről az uzsonna.

Klikkeljen a rudikért!

Kókusz és egyéb oda nem illő összetevők

Dns - mert hölgyeké az elsőbbség - elkent rudiként definiálta a Norbi terméket, aminek ízvilágát behízelgőnek írta le. „Émelyítően édes és laktató, a túrókrém szabályos, nincsenek érdes túródarabok, egész jól el van kenve." Ttl ezzel szemben finom, krémes csokoládét, enyhén savanyú túrót jegyzett, ami kicsit darabos, ezért nem könnyű lenyelni. Nem lehet nem bevallani, hogy a két kollégám azt állította, ez bizony a Pöttyös. Mm dörzsölt kajatesztelő, lévén, hogy félig francia, azonnal kijelentette: a túró túl édes, a bevonatnak instant kakaó íze van, nem jó.

Második finomságunk a már említett sükösdi kókuszos volt, amit az ízesítésének köszönhetően csak két ember fogadott magába. Dns szerint a kókusz olyan gyümölcs, mint egy macsó: kellemetlenül kemény, és szőrös héjat csak baltával lehet felnyitni, hogy a belső, nem túl édes réteget megtaláljuk benne. Ttl kolléga inkább a termékre koncentrált, nem férfitípusokra. A rudi közepét becsmérelte, ami érzése szerint nyúlósra sikeredett. „Kókuszreszelék van benne, de csak elvétve. Mindenre számítunk egy rudinál, de erre nem. A csoki ízét teljesen elnyomja a töltelék."

A Pöttyös Túró Rudit Mm kolléga azonnal felismerte, és ennek fényében zengett is róla egy rövid himnuszt. „Krémes a túró, a kakaóbevonó meg rendes csokira hasonlít." Ttl finomnak ítélte a burkolatot, Milka csokira asszociált. „A túró nagyon édes, szinte teljesen elolvad a számban." Dns viszont savanykásnak érezte ugyanazt. Fontos, hogy ne felejtsük el, kolléganőnk nem hozott magával vizet, és rögtön a kókuszos borzalom után tolta a szájszervébe, így érthető, hogy savanyúnak érzete. „Ha lenne bio vagy ökorudi, azt ilyen ízben tudnám leginkább elképzelni. Kicsi, savanyú, de a mienk."

Tesztképek!

Milli kakaós rudiját már fent dicsőítettük, most csak annyit tennénk hozzá, hogy a rumos szaloncukor és a túrórudi sajátos keresztezésének is elmegy. Ttl kolléga az ízét egy tavalyelőtt lejárt szavatosságú szaloncukorhoz hasonlította, de Mm sem volt kegyes ehhez a kombinációhoz: ez bizony romlott sportcsokis túrórudi. „Rasszizmus ide vagy oda, a túrórudi belseje fehér." Először fordult elő, hogy mindhárom tesztelőm ugyanazt mondta: romlott és rumos.

Nincsen apám, se anyám

Az ötödik versenyzőnk a csokimasszával bevont körözött jelzőt kapta, pedig születésekor a Winny Túró Csoki nevet adták neki a gyártósoron. Mivel csak a forgalmazó van feltüntetve a csomagoláson, nem derült ki számunkra hol látott napvilágot a termék. Különös mellékíze miatt Dns kolléganő kőolajszármazékokat fantáziált bele, Ttl kolléga viszont marcipános jellegű, lágy tölteléket állapított meg, ami szerinte egy kicsit pikáns azért ebben a műfajban. Mm szintén leírta a marcipán ízt, de fájlalta, hogy nem keverték el rendesen a túróval. „Olyan mintha kis fehér pamacsok úszkálnának egy barna medencében, nem túl étvágygerjesztő."

A Tescót két rudival is beneveztem ebbe a válogatásba, mert két különböző csomagolású - hogy az ő szavukkal éljek - túródesszertet találtam a hűtőpultjukon. Az összetevők átvizsgálása során rájöttem, hogy a kisebbre - 23gr - nem írják rá, mennyi energiát és allergén anyagot tartalmaz, amíg a más színű, de ugyanezen összetevőket, ugyanilyen arányban tartalmazó társára igen. A kicsiről kiderült, hogy sükösdi, a nagyról viszont nem. Mindegyik tesztőröm felfedezte a citromot a termékben, de valószínűleg Ttl kolléga állt a legközelebb az igazsághoz, ugyanis szerinte akár annak is köszönheti a gyümölcs ízt, hogy a zöldségespult mellett tárolták. A kisebbik, igénytelenebb külsővel rendelkező barátját viszont csak a Gastroyal rudija után adtam a szájukba, így érthető, ha már nem éreztek semmit az égvilágon.

Hetedik játékosunk a közkedvelt és népszerű Milka super Rudi volt, ami személyes kedvencem is egyben. Már külsőre is elkülönül a konkurenciától, ezért is szeretem. Semmi konvenció, minden határt átlép. Tejcsokis, vastagabb az eddig ismerteknél, és finoman laktató. Finnyás kollégáim is kapcsoltak, és szép szavakkal illették. „Nagyon finom, világos csoki, kár elrontani túróval. Összhatás kellemes, mert a töltelék krémes, és nem túl savanykás." „Leginkább a tejcsokis Pöttyösre emlékeztet. A csoki különösen jó, kiemelkedik a mezőnyből. A túró kellemesen krémes, homogén."

A Danone a nyolcadik utasként debütált, a Tuti Rudi fantázianevű desszerttel. Dns érdes, szomorkás, magyar termékként írta le. Egyedül Ttl-nek ízlett, Mm kolléga csak olcsó Mikulásokra emlékeztető bevonóval, ízetlen, bosszantóan darabos túróval találkozott.

A végén megfizettünk mindenért

A Profi sajátgyártású túró desszertjének sincs se anyja, se apja, de cserébe Dns szerint a "transzzsírsavak mekkája, hamisítatlan margarinízzel. Ez a termék vagy teljes félreértés, vagy a gagyiság jin és yangja." Ttl küzdött azzal, hogy lenyelje, mm pedig egyszerűen csak annyit írt, olyan volt, mintha egy műanyagvödröt nyalogatott volna.

A legnagyobb büntetés a tízes versenyző volt, ez Gastroyal light néven került a polcokra. A darabolásnál már kiderült, hogy ezt lehetetlen mással megosztani, vagy ha úgy tetszik, pont úgy néz ki utána, mintha megrágtuk volna. Dns krémsajtot érzett túró helyett, és egy citromfű legelőt a bevonó alatt. Ttl locsolókölnit vizionált, miközben ehetetlennek ítélte. Mm kijelentette: teljesen egyértelmű, ez a legrosszabb. A citromhéj létét ő sem tagadta, én pedig hozzátenném: nagyon vártam, hogy a gyomorsavam álljon bosszút mindezért.

A teszt végére mindenki megutálta a túrót - majd elmúlik-, és csak vinnyogni tudtunk, mint alvó alatt a szalma. Az emberiségért tett áldozatos tevékenységünkért csak annyit kérünk cserébe, hogy szeressenek minket úgy, mint a kegyelmeséktől kapott vacsorát.