A Sneaker Pimps tornacipő kiállításon a főszervezőkkel és az egyik nyertes tervezővel beszélgettünk. Kiderült, hogy a tornacipő is része az országimázsnak, és hogy hiába örülnének a nyertes tervezők, ha szembejönnének az utcán saját kreációik, erre nincs lehetőség.

A péntek esti kiállításon szerencsénk volt látni azt a húsz pár magyar tervezésű tornacipőt, amelyek a Sneaker Pimps magyar szervezői, az RH+ és az ARC közös nyílt pályázatán a legjobbnak bizonyultak. A fapados Tisza cipőkre ráálmodott képek, szőrök és macik szabad anyag- és színfelhasználással készültek, ahol mindenki szabadon engedhette kreativitását.

Jobban örültem volna egy lányméretnek

Futó Juli, az Óperenciás Tisza cipő tervezője egy Benedek Elek mesét ragasztott egy általa kicsit nagynak vélt cipőre." Eredetileg építészetet tanulok Bécsben, és az itthoni iparművész barátaim szóltak, hogy van egy ilyen pályázat. Jelentkeztem, aztán a következő körben kaptam ezt a hatalmas férficipőt. Kicsit jobban örültem volna, ha mondjuk egy lányméretet kapok, mert azon mégiscsak jobban mutatnánk a halacskák, meg a királylány"- mondta. "De végül így is jó lett, bár ha közelebbről megnézed, látszik, hogy ezek azért felragasztott motívumok".

Klikk!

Míg például a piros metró útvonalát ábrázoló Tisza cipőnél volt lehetőség arra, hogy profi módon rányomják a motívumot Futó Juliénál nem. "Mivel nem egy-egy oldalpanelről volt szó, ahol megjelenik a kép, hanem az egész cipőn végigmegy a motívum, így esélyem sem volt arra, hogy a Tisza ezeket iparilag rányomja. Meg úgy egyébként sem kaptam túl sok segítséget tőlük. Könyörögtem, hogy legalább hozzanak össze a többi pályázóval, hogy technikai részleteket megbeszélhessek velük, de mindentől elzárkóztak". Végül azt is elmondta, hogy annak ellenére, hogy a díj nem járt semmiféle nyereménnyel, megérte rákölteni harminc eurót, már csak azért is, mert tényleg jó lett a cipő.

Az egyéniség mindenfélében tükröződhet

Geszti Péter és a Bakos Gábor, a kiállítás társszervezői a Sneaker Pimps mögötti filozófiát világították meg nekünk. "Nincs emögött valami nagyon bonyolult üzenet. A mai fogyasztói világban van egyfajta egyediesség kényszer. Erre adott üdítô és érdekes választ a Sneaker Pimps. Mi itt Budapesten is szerettünk volna rátekinteni, hogy a világ más részein már hagyományosnak számító tömegtermék személyessé alakító tevékenység a "pimpesítés" mi módon mutatkozik meg egy szűk, ám annál látványosabb területen a tornacipôk világában. New Yorkban például az egy teljesen hétköznapi dolog, hogy a tornacipőboltban a saját elképzeléseid szerint átfestetheted a megvásárolt cipőd. Ez a kiállítás egyszerre a gyártók, és a közönség szemét is szeretné felnyitni, hogy a személyesség, az egyéniség, az egyediség mi mindenben mutatkozhat meg. Az pedig, hogy mostantól az itt kiállított, nyilvános pályázat útján elôállt húsz magyar tornacipô a Sneaker Pimps ezres nagyságú kollekciójának részévé vált és tovább utazik a világban, jó lehetőség a valódi országimázs alakítására".

A piac dönt

Miután tolmácsoltuk a nyertes tervezők kifogásait, azzal kapcsolatban, hogy mi értelme itt impulzusokról beszélni, ha a Tisza még csak két darabot sem fog legyártani ezekből cipőkből és továbbra sem sétálhatunk be egy budapesti cipőboltba, hogy egyedire festessük át a cipőnket, pragmatikus választ kaptunk a szervezőktől. "Ezek piac diktálta dolgok. Amikor legyártattunk harminc pár, általunk tervezett piros-fehér-zöld színű cipőt az óriásplakát pályázat gyôzteseinek és arra kértük a Tiszát, hogy gyártsunk belôle a boltokba is. Ôk egyéb, márka-logikai okok mellett a valószínűsíthetôen gyér keresletre hivatkozva nem vállalkoztak erre."