Kezdetben egy fukarral is kellemes tud lenni az élet
Az első randikon általában nem szoktak jelentkezni a sóherség jelei: ilyenkor mindannyian próbáljuk a lehető legjobb oldalunkat mutatni, igyekszünk bőkezűnek, nagyvonalúnak és a lehetőségekhez képest jólszituáltnak tűnni. Aztán ahogy a partnerek kezdenek hozzászokni egymás közelségéhez, lassanként megmutatkozik kedvesünk valódi énje. Ha az éttermi meghívásokból egy-kettőre kávézások vagy inkább otthon elköltött vacsorák lesznek, persze nem feltétlenül kell megijednünk, hiszen lehet, hogy csak arra vágyik partnerünk, hogy minél többet lehessen édeskettesben szíve választottjával. Mindenesetre intő jel lehet az ilyesmi, mint ahogy az is, ha az illető inkább sunnyog az ellenőrök elől, mint hogy kifizetné - a mellesleg valóban méregdrága - jegyet vagy bérletet, ha ugyanazt a filtert használja már a harmadik bögre teához, vagy ha a szállodai reggeliből suttyomban uzsonnát, netán ebédet is csomagol.
"Sajnálod rám a pénzt?"
Kezdetben sajnos nehéz felmérni kedvesünk valódi anyagi helyzetét, mindenesetre ha azt vesszük észre, hogy bosszant bennünket, milyen nehezen ad ki pénzt bármire is barátunk-barátnőnk, először próbáljunk meg belegondolni, az ő lehetőségeihez képest valóban túlzás-e olyan elszántan spórolni, ahogy ő teszi. Mint mindig egy kapcsolatban, ilyenkor is elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, partnerünk mit miért csinál. Lehet, hogy nem sóherségből oltogatja le minduntalan a villanyt, nem fűti lakását húsz foknál melegebbre, és nem azért jár biciklivel, mert sajnálja a pénzt villanyra, gázra vagy taxira, hanem például környezetvédelmi megfontolásokból. Az is előfordulhat, hogy az illető valóban nem engedheti meg magának, hogy eljöjjön Ausztriába síelni, de valóban nem kizárható az sem, hogy egyszerűen nem tartja annyira a kapcsolatot, hogy különösebb összegeket legyen hajlandó belefektetni.
Ki a vendég a vendéglőben?
A külföldi és hazai pasikat összehasonlító cikkünkre érkezett válaszlevelekben sok férfiolvasónk felhánytorgatta, hogy a magyar nők milyen nagy hányada "pénzéhes", azaz úgy érzik, dukál nekik, hogy kényeztessék, ajnározzák őket. Ez arról tanúskodik, hogy itthon is az a jellemző felállás, hogy egy kapcsolatban inkább a hölgy az, aki társa szűkmarkúságától szenvedni szokott. A hagyományok szerint ugyanis nem a nő feladata, hogy az étterembe menést, mozizást, színházi estét szervezze és finanszírozza, hanem a férfié. Ha a lovag úgy dönt, ezek költségét megspórolja és helyette inkább egy gyönyörű, ráadásul ingyenes sétára invitálja kedvesét a Margit-szigetre, a hölgy nem sok mindent tehet. Vagy mégis? Talán érdemes ilyenkor próbaképpen a női egyenjogúság nevében felajánlani egy fifti-fifti alapú vacsorázást vagy filmnézést.
Ha már közös a kassza
Ha kedvesünk pénzköltési szokásai merőben különböznek a miénktől, az hosszú távon még komolyabb problémák forrása lehet. Több éve, akár házasságban együtt élő párokat is rendre próbára tesz az a kérdés, hogy milyen irányban történjenek a rendkívüli kiadások. Vajon az olcsóbb, kevesebb extrát kínáló autón érdemes spórolni, vagy legyen tengerparti nyaralás helyett inkább csak egy hét a Balatonnál? Egy biztos: általában nem jó taktika csendben szenvedni. Ha azt érezzük, hogy partnerünk idegesítő spórolási szokásaihoz nem fogunk tudni hozzászokni, hogy nem tudjuk miatta elengedni magunkat, ne számítsunk arra, hogy a probléma magától el fog múlni. Bátran, de higgadtan és őszintén beszéljük meg, kinek mi a legfontosabb, ha pénzköltésről van szó.
Az emailekkel ne spóroljon!
Inkább írjon nekünk, és mesélje el, önt zavarja-e, ha partnere szűkmarkú. Hozta-e már össze a balsors egy Olcsó Jánossal vagy annak női megfelelőjével? Melyek a legidegesítőbb spórolási szokások? Vagy esetleg ön sem szívesen dob ki nagy összegeket az ablakon? Minden véleményre és történetre kíváncsiak vagyunk.