Sok olvasónk jókat bosszankodott múlt heti, idegtépően spórolós nőket és pasikat bemutató cikkünkön, de sokan érezték úgy, hogy mindez az ő kapcsolatukhoz képest kismiska. Így aztán mostanra az első menetnél még erősebb mezőny gyűlt össze mániákusan takarékoskodó barátokból és barátnőkből. Válasszon közülük fősóhert, de figyelmeztetjük, kaptunk egy felháborodott levelet egy Olcsó Jánostól is.

"Kisímogatta a számlagalacsint"

D. K. azonnal felismeri a fukarokat, ha találkozik eggyel. Egy szégyentelen Olcsó Jánost már az első randin sikerült kiszondáznia sörözés közben. Így történt az eset: "egy-egy korsó csapolt sört ittunk a Liszt Ferenc téren. Hozták a számlát, fizetett, gyorsan megkérdeztem, hogy mennyivel tartozom, éppen véletlenül azzal egy időben, hogy összegyűrte a blokkot, és a hamutartóba dobta. Á, semmivel, mondta, de látszott, hogy nem ezt akarja mondani. Majd nem bírt magával: megfogta a galacsint, kivette a hamutartóból, kisimogatta, és közölte, hogy 460 Ft volt a sör. Adtam egy ötszázast, és hozzátettem, hogy a 40 Ft-ot tartsa meg, nem kell visszaadnia. Többet nem találkoztunk." A szerencsétlen dalia nyilván tanult az esetből, és merjük remélni, hogy a következő barátnőjelölt esetében már türtőztette magát.

"A pénztárnál maga elé engedett"

Sani, D.K.-val szemben adott egy második sanszot is sóher pasijának, de az illető sajnos ezt is eljátszotta. Sani így írja le a meglehetősen rövid kapcsolat történetét: "első randevú: kértem egy nyamvadt Martini Rossót, miután megittam, kértem még egyet. Szemrebbenés nélkül közölte velem, hogy a második italt már nem fizeti. Gondoltam, azért megér még egy próbát, belementem a következő randiba. Éppen vásárolnia kellett valamit a boltban, én meg beledobtam a kosarába egy kis csomag mogyorós drazsét. Megkövülve pillantott rám, kivette a kosárból a cukorkát és a kezembe nyomta. De a pénztárnál udvarias volt, maga elé engedett a drazsémmal." Részükről eddig tartott a szerelem.

"Meghívtam magam vacsorára"

Csibe rekordja másfél hónap volt, de egy ilyen Olcsó János mellett valószínűleg többnek tűnhetett. "Meglepetésvacsorával várt volna, de "elfelejtett" venni húst. Ugyan szaladjak már ki a boltba. Rámtelefonált, hogy jaj, még ezt meg azt is hozzak (gyakorlatilag a teljes vacsora receptjét lediktálta). Úgyhogy meghívtam magam vacsorára, meg a családját is, mivel egész szép adagokat vetett mindenből." A horvátországi nyaralás sem sikerült túlságosan romantikusra: "menjünk az én kocsimmal, mert az övé céges és nincs nála fuvarlevél: az egész út benzinköltségét, az autópályadíjat mindenhol én fizethettem. Emellett a szállás felét (ahogy kell) és a kaja felét is. Hazafelé volt nála némi apró az ő pénzükből (kb. 500 Ft), odadobta a hamutartóba, hogy az útiköltségre adja. Ugyanitt mondta, hogy szülinapomra meglep másnap reggel a legfinomabb habos kávéval az egyik elit kávézóban, amit ismer. Beültünk, megittam ő meg egy narancslevet fogyasztott. Én fizethettem. Boldog szülinapot."

"Mozi és fagyi is egy napon?"

Marcsa azonban két és fél évig bírta elviselhetetlen fukarságú partnere mellett. Ő egyetlen, skótviccbe illő epizódot mesélt csak el, a többit hozzáképzelhetjük (ha tudjuk). "Egy nap a Művész moziba tartottunk, mikor sóvárogva jegyeztem meg, hogy de jó, ott a cukrászda! Hát ő ott már evett fagylaltot, ennyiben maradtunk és mentünk tovább a filmünkért. Hazafelé feldobtam, hogy bemehetnénk egy fagyira. A válasz ezt volt; "Nem képzeled, hogy mozi meg még fagyi is 1000-ért egy napon?". És ez komoly. Amikor felhoztam, hogy esetleg én kifizetem akkor is lehurrogott, hogy akkor majd hó végén élek belőle." Reméljük, Marcsa azóta bepótolta a kimaradt édességeket!

A foghoz vert garas nem éppen a boldogsághoz vezet

"Lakatlan házban egy ágy a sötétben"

Attilának nem a barátnője, hanem egy haverja illetve az ő rokonsága volt igencsak fukar. Így nézett ki náluk a vendégeskedés: "nyáron a Balatonon dolgoztunk és a nagynénjénél laktunk (pontosabban az ő udvarukon állt még egy lakatlan nyaraló). Költségkímélés ügyében nem mehettünk be a lakott házba, a Balatonban kellett fürdeni és fogat mosni, a lakatlan házban csak egy ágy volt a sötétben. Az agyam akkor durrant el, amikor elmentem a haverral boltba és 45 forintot kértem tőle, hogy ne kelljen felváltani az ötezresemet. Ő erre azt mondta ad 200 forintot kölcsön és majd visszaadom. Csak hogy ne kelljen azzal az 50-essel mínuszba lennie. Nála érdemes számolni, hány sörre hívott meg aznap, mert sértődés van, ha nem pont ugyanannyiszor hívják vissza."

"Üdvözlettel, az Olcsó János"

Mihály felháborodott hangvételű, roppant izgalmas és szinte rekorddöntő hosszúságú emailje azonban a másik oldalról világítja meg a kérdést. Egy barátnője őt is Olcsó Jánosnak kiáltotta ki, de Mihály úgy érzi, talán nem ő volt, aki elvetette a sulykot, hanem a hölgy. A részletgazdag levélből sajnos csak néhány rövid részlet fér el itt. A hölgy becsületére legyen mondva, hogy rögtön a megismerkedéskor előállt a farbával: "harminc éves exbarátnőm már az első randin tiztázta velem, hogy ő még soha nem fizetett semmit, mindig mindent fizettek neki. A kapcsolat során a konstans követelőzés mindig jelen volt." Mihály a következő példákat említi: "péntek-szombat-vasárnap étteremben ülhettem és fizethettem. Nem egyszer, naponta 2-3-szor. Ajándékokat is kellett vennem minden hétvégén, kozmetikai cikket, parfümöt, ruhát, új mobiltelefont. Ha nem, akkor ismét jött, hogy sóher vagyok."

A hölgy lovagja kincseit is kritizálta: "a kocsim természetesen nem volt elég menő". Persze azért a vonatnál még mindig jobban megfelelt, márpedig az utazás központi kérdés volt, hiszen több száz kilométerre laktak egymástól. "Amikor megkérdeztem, hogy miért nem vonatozol, a válasz csak annyi volt: ő nem ül vonatra és kész, meg én amúgy is megtehetem, hogy hozom-viszem, és nem akar órákat egyedül utazni. Persze én utazhattam egyik irányba egyedül. Hétvégenként minimum 600 km-t vezettem." Mihály részéről panaszról szó sem lehetett: "egyből a fejemhez vágta, hogy van sok más, aki neki ezt megadná, eddig is mindig megkapta, ha nem tetszik valami, akkor mehetek. Mit kap a férfi cserébe? Egy hisztis picsát, aki egyből balhézik, ha nem tesznek a feneke alá mindent, vagy pl. nem kap óránként sms-t, aminek a végén ott van, hogy szeretlek. Ha utánaszámolok, legalább 2 millió forintomba került ez a hat hónap."

Mi sosem fáradunk bele!

Ön se lankadjon! Írjon nekünk ön is, ha van egy jó (értsd: rossz) spórolós sztorija!