A múlt héten megjelent cikkünk azt próbálta feltérképezni, milyen gondokat okozhat egy kapcsolatban, ha az egyik fél túlzott fukarsággal megy a másik idegeire. Mint mindig, most is bíztunk önökben, és nem csalódtunk: levelek tömkelegét kaptuk spórolós nők és olcsójánosok elképesztő történeteivel. Alább a legviccesebb, legérdekesebb és legtanulságosabb sztorik olvashatók.

"Nem vagyok rászorulva senkire, de azért ez nekem is sok volt"

Joda az interneten ismerkedett meg valakivel, akin már a kezdet kezdetén mutatkoztak a fukarság jelei: "nem ültünk be sose sehova, autózgattunk, sétáltunk a nyári estéken. Mivel nem vagyok pénzsóvár leányzó, és az illető kocsija sem szokott érdekelni (van sajátom), ezért addig ez nem is zavart." Az egyik igazán kínos jelenetre akkor került sor, amikor Joda egy barátnőjével hármasban mentek el szórakozni. "Felajánlotta a srác, hogy meghív bennünket egy italra. Mi nem kértünk semmit, erre a reakció az volt, hogy végülis úgyis mindegy, csak ásványvizet vett volna. Megálltunk egy pillanatra, de aztán szórakoztunk tovább, az italokat pedig magunk fizettük." A kapcsolatnak azóta vége is szakadt, bár Joda maga is úgy látja, hogy "nem a sóherség volt a fő szakító ok."

"Otthon tévéztünk csendben, vajas kenyeret szopogatva"

Szmájlinéni egy négy évig tartó kapcsolatáról mesélt, ami azonban végül párjának sóhersége miatt szakadt meg. Az illető nem csoda, hogy spórolt, hiszen "amikor összeköltöztünk, felszámolta addigi minden munkáját, és az én közalkalmazotti fizetésemből valamint szüleim jóindulatából élt(ünk)", így aztán nem nagyon lett volna miből költeni. Szmájlinéni a következőképpen írja le, hogy milyen egy ilyen emberrel a vakáció: "Mentünk nyaralni, egyszer - már könyörögtem, szüleim fizették. Vacsorázni nem mentünk, moziba sem, otthon tévéztünk csendben, vajas kenyeret szopogatva. Amikor szóvá tettem, az volt a válasz, hogy ebben a városban/országban/világban nem lehet kikapcsolódni, ha nem fizetjük meg, ezért le van szarva."

Nem is sóher a sóher?

Több olvasónk is felhívta a figyelmet arra, hogy a "sóher" szó a jiddis nyelvből származik, és eredetileg nem azt jelenti, hogy "fukar", hanem azt, hogy "le van égve", vagy egyenesen "szegény".

Rövid kutatómunkák eredménye az volt, amit ez az internetes értelmező szótár is megerősít, hogy bár a fenti állítás valóban igaz, a mai magyar nyelvbe, amin a Velvetet írni igyekszünk, azonban - úgymond "tévesen" - mégis "fukar" jelentéssel is használatos a szó.

"A női önérzet kezdi kikezdeni az idegeimet"

Természetesen férfiolvasóink is írtak. B. például a fentiekhez képest fordított felállásról számolt be: "a barátnőm sajnos elég rosszul keres, én viszont viszonylag jól. Nekem nem okoz sem lelki, sem anyagi problémát, ha akár teljes egészében én állom mondjuk egy kiruccanás, vagy bármilyen program költségeit. Sajnos az emancipáció és a női egyenjogúság azt jelenti számára, hogy ha neki nincs pénze, akkor inkább ne menjünk sehova. Érezzem magamat én is rosszul azért, mert nem keres jól." Ez a kapcsolat, úgy tűnik, egyelőre bírja ezt a feszültséget, de a jelek nem kifejezetten kedvezőek. "A túlzásba vitt női öntudat/önérzet kezdi kikezdeni az idegeimet..." - írja B.

"Jogászokra, orvosokra nem volt panaszom, de a mérnökök...!"

Judit azt írta nekünk, tapasztalatai azt mutatják, hogy a mérnökök a legspórolósabbak. "Mr. Villamosmérnökkel szégyen volt étterembe menni. Természetesen én fizettem mindig, mert vagy nem tudott, vagy nem akart fizetni. Az étlapon kizárólag annak jobboldalát tanulmányozzuk, inni a mosdóba kell kimenni, jatt szinte zéró, tehát mellette hamar leszoktam az étterembejárásról. Aztán Mr. Villamosmérnökről is." Az illetőnek rengeteg további olyan szokása, tulajdonsága volt, amik Judit számára hosszú távon elviselhetetlennek bizonyultak: "bérelt lakásában szinte nincs bútor" vagy kiránduláskor "otthon előre megsütött pizzák, szendvicsek" és "autóban alvás (mert "pofátlanul sokat kérnek a szállásért")". Pedig az illető ráadásul kifejezetten jó fizetéssel rendelkezett, teszi hozzá Judit, "tehát nem arról van szó, hogy nem teheti, tehetné meg".

Inkább a perselybe tette volna

"A párom két euró miatt összeveszett velem"

Lizának egy római nyaralás közben telt be a pohár, egészen pontosan a Colosseumnál: "a nem EU-s állampolgároknak ugyanis (és mi akkor még nem voltunk azok) 1 euróval többet kellett fizetni, mint az EU-soknak. Mikor a pénztáros megkérdezte, honnan jövünk, én rávágtam, hogy Magyarországról. Ne tettem volna! Utána iszonyatos lecseszést kaptam, hogy miért nem tartottam a számat, amikor ő a szuper angol kiejtésével azt mondta volna, hogy Angliából, és akkor spórolunk 2 eurót. Ott álltam a Colosseum közepén megsemmisülve." Bár végülis nem maradtak együtt, jó jel, hogy később megpróbálták átbeszélni a történteket: "nemrég beszeltünk erről az esetről, s annyit mondott, hogy diákok voltunk és a 2 euró is mennyit számított... Vessetek meg, de ezt máig nem tudom megérteni."

Az emailekkel továbbra se spóroljon!

Inkább írjon nekünk, ha eddig nem tette volna meg, és számoljon be ön is, milyen tapasztalatokkal rendelkezik az ügyben!