"Ez a könyv olyan, mint a vécépapír: mindenkinek szüksége van rá - indul a találó szlogennel az est, amelynek Karafiáth Orsolya, a szakítások nagymesternőjének titulált költőnő a háziasszonya, akivel éppen egy nappal korábban szakítottak. Legelőször a könyv két szerzője Libor Anita és az Index szerzője Valuska László szólaltak meg, akik szerint, amit most együtt csinálnak, a közjót szolgálja.
Szeretek embereket a neten fenyegetni
"Viccből indult az egész - mondja Valuska László - Egy barátom a Gödörben hallotta, hogy beszédtéma a szakítósblogunk. Ennél több elismerés nem kell, és jó látni, hogy már magától megy, és amíg ez szakadatlan, addig a legnagyobb baromságokat is kitesszük." Karafiáth Orsolya rendszeres látogatója az oldalnak és néha Küzmös Bélaként posztol "Szeretek embereket a neten fenyegetni. Azért választottam ezúttal férfinevet, mert a női nickjeimből már sok van és sokan is ismerik - meséli a Velvetnek. "Maga a név egy osztálytársamé, aki ugyan nem Béla, de Küzmös. A beszámolók 50 százaléka fikció, ami általában akkor történik meg, ha elszabadul az író vénám. A másik fele viszont átélt és megtörtént epizódok. Igazából az egészet azért csinálom, mert a kommentekre voltam kíváncsi."
"Figyeljük, hogy mennyire kamu a sztori. Attól tesszük függővé a közlést, hogy minket mennyire győz meg, mennyire hisszük el, hogy mindez tényleg megtörtént" - folytatja Libor Anita. - "Tény, hogy a blogot a káröröm és az együttérzés tartja fent. Ami a dolog emberi oldala és egyben érdekessége, hogy a szakítósblog-bulikon, akik összejöttek általában szét is mentek. Ez egy érdekes statisztika. Olyan, mint egy szappanopera."
Hangzik a blog és a könyv alcíme, és ez az a mondat melynél hidegebb alig létezik, és sose szeretnénk hallani. A blogon gyűjtik a város legjobb lekoptató dumáit, szívatásokat és saját technikákat. A felvezetés után néhány sztori életre is kelt a TÁPszínház előadásában. A picsázós kis kabaré igen sziporkázó, merész és bátor volt, amelyet Karafiáth Orsolya a padlóról nézett végig, mert nem volt elég szék.
De hát a nők nem szarnak
A több kis fejezetből álló darabokat nézve, az ember elgondolkozik, hogyha ezek valóban megtörténtek, akkor közeleg a világ vége. Nem volt üresjárat, masszívan a lényegre tört és sziporkázott, tabukat döngölt. Az egyik ilyen volt az a jelenet, amikor a férfi azért undorodik meg a nőtől, mert az hangosan bejelenti, hogy kimegy szarni. Innentől kezdve a pasi nem tudott úgy ránézni, mint egy nőre, hiszen "a nők nem szarnak". A nevetés alig szünetelt,
Az előadás után három posztoló is megjelent a színen: két fiú és egy lány: hálás felosztás. "Csak ne csináljanak a szakításból divatot, és ne a szakítás mámorára építsünk kapcsolatot" -súgja egy meghívott vendég (hölgy), arra kérdésre, hogy olvasta-e már a könyvet? Már csupán az a kérdés foglalkoztatott bennünket, hogy miért is adták ki a mámoros szakításokat tagaló blogposztokat könyv formájában. Erre az ajánlással válaszoltak a szerzők.
"2007. júniusában egy kicsit elegünk lett, ezért a durva szakításainkat megírtuk egy blogra, hadd röhögjön mindenki. Kiderült, ez még soha senkinek nem jutott eszébe, pedig a szakítás az életnek nagyon is fontos része. Dőltek a levelek és a kommentek, azóta ötödikek lettünk a Goldenblogon, és megtudtuk, hogy Edvin Marton kidobott egy lányt, akit nem tudott ágyba csábítani a nyolcszáz forintos fűszervajjal. És hosszú várakozás után íme, elkészült! A Szakíts, ha bírsz kézzel fogható és lapozható. Persze - félreértés ne essék - nem egy tanácsadókönyv, csak egy könyv, amelyben megosztjuk a blog egy éve alatt kapott történetekből szerzett naaagy tudásunkat a szakításról."