A megkérdezettek a férfi testszőrzetet illetően egyértelműen az arany középútra szavaznak. Legjobb, ha a természet normális mennyiségű szőrrel áldja meg az illetőt, ha pedig nem így van, akkor inkább legyen szőrös a mellkas, mint hogy csupaszon csillogjon a napfényben - derült ki körkérdésünk során. Ami viszont majdnem mindenkinél kiveri a biztosítékot, az a burjánzó hátszőr, ez ellen mindenképp ajánlatos tenni valamit. Ezt a jelenséget a nők többsége éppúgy nem képes feldolgozni, mint a férfiak a dúsan göndörödő női hónaljszőr vagy lábszőr meglétét, és egyetértenek abban, hogy egy igazi nőnek csak a feje teteje legyen szőrös.
A modern nő szőrtelenít. Azonban tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy csak őket foglalkoztatja a kérdés. Harangvölgyi Anna kozmetikus a Velvet kérdésére elmondta, hogy rengeteg olyan férfi is felkeresi, akik gyantáztatni szeretnének – mellet, hátat, hónaljat egyaránt. Elővigyázatosságból azonban a férfiak derékon aluli szőrtelenítését nem vállalják, hiszen mint elmondta: „nem tudhatjuk, ki a perverz alak, rengeteg van belőlük. Inkább lehetőséget sem adunk a kellemetlenségekre. Aki derékon alul szeretne szőrteleníttetni, azt elküldjük egy férfikozmetikába.” Harangvölgyi Anna azt is elmondta, hogy a hónalj szőrtelenítésének van praktikus értelme is (míg a többi hely csupaszítása inkább esztétikai célú), hiszen szőrtelenül kevésbé izzadunk és leszünk büdösek. A szeméremszőrzet teljes eltávolítását viszont nem javasolta a kozmetikus, mivel "védőréteget képez, ezért jobb, ha marad belőle valamennyi."
Kátrány, kecskeepe, kígyóvér
A szőr ellen már az ókorban is változatos módszerekkel küzdöttek, Egyiptomban például cukor vagy méz és citromlé keverékéből főzött szirupot használtak. A Patika magazin ennél sokkal kevésbé gusztusos keverékekről is beszámol: „borral vagy repkénnyel kevert kátrány, szamárzsír, kecskeepe vagy denevér és kígyóvér kivonata” volt a fő összetevője a szőrpusztító kotyvalékoknak. Kleopátra állítólag égetett meszet, arzén triszulfátot, vizet és egy kevés olívaolajat kevert el, hogy megkapja a szőrtelenítő krémek elődjét.
Szerencsére manapság már nem kell kitekerni egy kígyó nyakát, ha le akarjuk szedni a lábunkról a szőrt, elsőnek máris ott a borotva. Ennek női változatát 1925-ben, Amerikában dobták piacra elsőként, aminek az értelmét talán a fogkefe/nyelvmosóbordás fogkefe termékpár hasonlatával lehetne leírni, mert az eredeti éppúgy megfelel a célnak, mint a továbbfejlesztett változat, viszont így több hülyeség kerül az ember bevásárlókosarába. Az otthoni, szőr elleni küzdelmet a kémiai epilálószerek megjelenése lendítette fel az 1940-es években, majd a 70-es évektől a hideggyanta csíkok is megjelentek a fürdőszobaszekrényekben. A ma is kísértő ’80-as évek nyomot hagytak a zenén kívül a szőrtelenítés területén is. A neonszínű női pólók hasadékából bizony elő-előbuggyantak a göndör szőrszálak. Manapság viszont az ilyesmi egyenlő lenne a száműzetéssel: hi-tech korunkban az abszolút csupasz nemcsak menő, hanem alapkövetelménynek is számít.
Ma már nem kell olyan régi házi praktikákhoz folyamodnunk, mint például a horzsakővel, vagy smirgliszerű papírral való ledörzsölés, vagy esetleg az újságpapírtrükk – amiről az InforMed számol be –, melynek során nagyanyáink meggyújtott újságpapírral pörkölték le a nemkívánatos szálakat. A házipraktikákat amúgy sem ajánlják a kozmetikusok, otthon még gyantázni is veszélyes, nem hogy kotyvalékokkal kísérletezni. Az utca emberének véleményére is kíváncsiak voltunk.
Lajos, akit mindig is érdekeltek a csinos nők, az ápolatlanságot megbocsáthatatlannak tartja: „Nem szeretem a slendrián, toprongyos nőket. Az a nő, aki elhanyagolja magát, nem nő. Ez a neveltetésen is múlik, mivel az, akit gyerekkorában nem tanítottak rendre, nem fog adni magára felnőttként sem.”
Ádám szerint egy nő ne legyen szőrös, a láb, hónalj és a bajusz ugyanannyira zavarja. „A mai világban az a megszokott, hogy szőrtelenítik magukat a lányok. Persze idősebbeknél ez nem így van, az igazából mindegy.” Ami a férfi mellkasszőrt illeti, szerinte „ízlés dolga. Biztos létezik olyan, akinek még a hátszőr is bejön. Nekem a legjobb barátom például borotválja a mellkasát, mondja, hogy viszket, amikor kezd kinőni, de hát mit mondjak erre.”
„Ha szőrös női lábat látok, megvakulok, három hétig nem látok és kómába esem.” - modta Ádám, amivel Bence és Zoltán is mélységesen egyetértett. Zoltán hozzáteszi, hogy az egyedüli női testrész, ahol megengedett a szőr, az a kar, de „diszkréten, és szívja ki a nap”. A szőrtelenített férfi mellkas éppolyan viszolygást keltett a fiúkban, mint a szőrös női hónalj. Ádám szerint a csupasz mellkas „nagyon buzis és metroszexuális”.
Péter úgy véli, ha az erősebb szőrzetet eltávolítják a nők, az mindenképpen előnyös, de betegessé is fajulhat a szőr-mánia „amikor már az orrüregét is szőrteleníti valaki, az már nem normális. Manapság sokan túlmisztifikálják ezt a kérdést” – véli Péter. Zsófi szerint ez az egész szőrkérdés mindenkinek a magánügye, de azért a férfiakhoz hozzátartozik a szőr. „Persze nekem se tetszene, ha valakinek a hátát szeretném simogatni, és a szőrébe botlok, de ezt a kellemetlen meglepetést ki lehet például küszöbölni azzal, ha nyáron ismerkedik az ember.”
Ancsi szerint egy férfi ne legyen nagyon csupasz: „Például vannak olyan biciklis fiúk, akik még a lábukról is leszedik a szőrt, attól hányok.” Ami a nőket illeti, a hónalj- és lábszőrt tartja a legundorítóbbnak, és elárulja: „Nyáron én is jobban odafigyelek arra, mint télen, hogy egy szál szőr se legyen rajtam.”