Tetkószépségverseny, péniszbe ültetett golyók, kígyó a fülben és lenyúzott bőr - ezekben igazán semmi extremitás nincs, a Tattoo Expón járunk. Bár itthon egyelőre kevéssé terjedt el a body modification, de megnyugtató tudni, hogy már bármikor felvágathatjuk a nyelvünk, vagy megnyúzathatjuk magunkat, ha erre vágyunk.

Hétvégén rendezték meg Magyarországon a Magyar Tetováló Művészek Társasága szervezésében a harmadik Tattoo Expót, a magyar tetoválószakma seregszemléjét, ami egyszerre workshop és a nagyközönségnek szóló látványosság. Szombaton délután fél négykor közel negyvenméteres sor vár a bejutásra az Events Hall bejáratánál: a közönség vegyes, rockertől a deszkásokon át a diszkócicákig mindenki kivonult megnézni, mit varrat, hová szúrat, és leginkább, hogy kivel dolgoztat legközelebb. Mi legalábbis ezt gondoltuk, de az első pár, akit leszólítunk, kiábrándítóan koncertközpontú: "Mi csak a Mystery Gangre jöttünk" - vallja be a szolid punkos frizurát viselő srác, akiből azért kihúzzuk, hogy persze, van tetoválása, az elsőt 97-ben csináltatta, az utolsót tavaly, de "ez persze nem a legutolsó". Az információszerzés már most sem egyszerű: a színpadon a kora délutáni időpont és az egyelőre még kevés számú csellengő ellenére is nagy lendülettel és kicsit túlzásba vitt hangosítással nyomja a bluest a nevét egy borzalmasan rossz viccből szerző Nemcsak Berry formáció.

Portré a vádlira

Tekintse meg képeinket!

A pavilonok falán látványos molinók, saját festmények és a legszebb munkákat felvonultató katalógusfotók illusztrálják, mire számíthat a jövendőbeli ügyfél. Az egyik legismertebb - és az idei expót szervező - Dark Art Tattoo Stúdió pavilonjában már most dolgoznak, bár a készülő művekből sejthető, hogy nem a pillanat spontaneitása szülte őket. "Először azt találtuk ki, hogy erre a testtájra, a vádlimra milyen alakú dolgot tegyünk, ami szépen kitölti, aztán jött, hogy legyen ez egy portré, és körítsük egy kis fantasztikummal. Csak ennek a megtervezése úgy két hétig tartott" - mondja el Zsolt, aki a tetoválóasztalon hasonfekve bárkivel kedélyesen elbeszélget. A lányokkal ez többnyire úgy kezdődik, hogy "Nem, nem fáj". "Eddig úgy 6-8 óra munka van benne, várhatóan még 3-4 óra kell hozzá, de ma szerintem befejezzük" - mondja bizakodóan.

Cége reklámja

Ezután egy magas, kopasz figura után eredünk, akinek ujjatlan pólója és térdig érő oldalzsebes nadrágja megmutatja a testét szinte kezeslábasként borító rajzokat. "Ez három év munkája" - mondja el , de még mielőtt elkezdenénk kalkulálgatni a bőrébe fektetett idő/pénz hányadost, hozzáteszi, a saját szalonjában dolgoztat, övé az egri Necronomicon. "Minden testrészem máshoz tartozik" - világosít fel bennünket a manufakturális tetoválási szokásokról, és hogy szerinte most a portré és a biomechanikus minták a menők, majd rátérünk a piercingekre, amikkel ő foglalkozik. "Egyre többen csináltatnak intimet, sokszor jönnek házaspárok is. A férfiaknál az implantátumok, a pénisz bőre alá ültetett golyók mennek most nagyon. Van, hogy reggel még nem is kávéztam, de farkat már fogtam" - nevet, majd fontosnak tartja, hogy gyorsan biztosítson róla, nem ez a szakmája kedvenc része.

A rockerek a punit hajtják

A bárpultnál közben ismerős figurára lelünk: a Való Világból ismertté vált Indián felbukkanása nem ér sokkhatásként bennünket, Kiszel Tündén például sokkal inkább meglepődnénk. "Én a jó zenék, meg a haverok, meg a sör miatt vagyok itt" - foglalja össze őszintén és kőkeményen a gyűrött arcú valóságshow-hős, már amikor épp szóhoz jut Greyhound Billy néven bemutatkozó haverjától, aki mindenáron meg akar győzni, hogy márpedig a puni az expo legfőbb vonzereje. Mi puniból eddig egyet se láttunk, Billy azonban nagyon hosszas eszmecseréket folytat a pultoslányokkal, úgyhogy ő talán még fog. Szép médiatörténeti pillanat még, ahogy később Indián lekezel és csókot vált Herczeg Zoltán divattervezővel, akit a kíváncsiság hozott, de barátnőjével együtt csalódottan ténferegnek. "Akinek nem ez az élete, akit nem megátalkodottan érdekel ez, annak azért kicsit unalmas, nem? Jó, megnézed a pavilonokat, meg esetleg hogy épp készül valami, de azon kívül mit lehet itt csinálni?" - teszi fel a költői kérdést, és mi a tetkószépségverseny megtekintését ajánljuk neki.

Patakvér a színpadon

Klikk a képre!

A színpad eddigre megürült, a beálló csendben jól hallatszik a tetoválógépek berregése. A beígért szépségverseny azonban nem akar elkezdődni, pedig a kategóriákban olyan megnevezéseket olvastunk, mint "fekete-fehér kicsi", "színes nagy", "portré", "ornamentika", "teljes hát", vagy "ázsia". Ez csak azért kár, mert emiatt csúszik az extra műsorszám, egy sebtetoválás elkészítése. Gábor, aki készítené, ránézésre legfeljebb húszévesnek tűnik, de már évek óta dolgozik a szakmában. "Magamon kezdtem" - mutatja a vádliján a rajzfilmbe illő, vidám kis duci rakétát. Az alany, a 20 éves Kígyó azt állítja, nem izgul: "Nekem nem ez lesz az első ilyen, 16 évesen csináltattam az első tetoválásom, a 18. születésnapom alkalmából pedig kettévágattam a nyelvem. Bár az nem sikerült, úgyhogy össze kellett varrni" - tárja fel, milyen nehézségekbe ütközhet az önmegvalósítás. A villásra alakított nyelv nem saját találmány, az internetes body modification oldalak alapján úgy tűnik, teljesen bevett módszer, Kígyó azonban nem egyszerűen divatból döntött emellett: "Nagyon sokat foglalkoztam kígyókkal, és mindig érdekelt, milyen lehet, ha villás a nyelved" - indokolja választását. Persze ő is szakmabeli: piercinggel foglalkozik, a fülébe tágított lyukban lógó, fából faragott kígyófej is a saját munkája. Még megvitatjuk, hogy a metszett nyelvtől szerintem pösze lesz az ember, szerinte meg csak ideiglenesen, "csak újra kell tanulni a beszédet".

Később kiderül, hogy szombaton ugyan nem, de vasárnap egy elmaradt Sugarloaf koncert helyett végül sikerült feljutniuk a színpadra, hogy közel két és fél órán keresztül tartsák sakkban a közönséget a látvánnyal. Kígyó ez idő alatt a vállára kapott egy új, kb 15 centis ábrát, a másik vállán lévő kígyótetoválás tesóját. "Először bekarcoltam a mintát, aztán mélyítettem, úgy fél-egy miliméteres mélységig, aztán pedig lenyúztam a bőrfelszínt" - magyarázza el Gábor utólag az eljárást a telefonban. Kígyó azt állítja, nem érzett semmit: "Nekem van egy olyan technikám, amivel ki tudom küszöbölni a fájdalomérzetet: csak eldöntöm, és kikapcsol. Most, utólag sem fáj, nem is lázasodtam be, annyi volt csak az utóhatás, hogy mivel volt némi vérveszteségem, iszonyú éhes és szomjas voltam, és nagyon fáradt" - mondja el, de ezt nem tartja nagy árnak ahhoz képest, milyen elégedett a végeredménnyel. "Már lemostam azóta, és láttam, hogy nagyon szépen sikerült. Nagyon büszke vagyok rá, és a Gáborra, gyönyörűen megcsinálta".