Tipton Zakariás nem teketóriázik. Ha van egy ötlete, addig próbálkozik, amíg valahogy megvalósítja. Seattle-ben nőtt fel, édesanyja magyar származású, édesapja pedig amerikai. "Mindig is sokat dolgoztam a kezemmel, és volt egy műhelyünk, ahol lehetett bütykölni", mondja a saját készítésű szemüveget viselő tervező. "Úgy tizenhét éves koromban kiderült, hogy szemüveget kell hordanom. Persze a boltban kiválasztottam a legdrágább keretet, és nem értettem, hogy miért ennyi az ára. Hiszen csak fúrt keret volt, azaz három darab fémből és két lencséből állt. Elhatároztam, hogy megcsinálom a sajátomat."
Kezdteben csak fúrt fémkereteket készített, mert ahhoz kellett a legkevesebb alkatrész és munkagép. Kísérletezett mindenféle anyaggal, többféle műanyagot is kipróbált, de ezekhez nehéz volt hozzájutni. "Egy nap nem volt anyagom, és szétnéztem a házban, hogy miből lehetne valamit csinálni.Észrevettem apukám hanglemez-gyűjteményét, gondoltam, egy-kettőt kipróbálok." Nagyon szépnek tartja a hanglemezeket (magyar nevén bakelitet)* az apró barázdák miatt, plusz ezt az anyagot könnyen lehet formázni és olcsó. Édesapja sokáig nem tudott arról, hogy a gyűjteménye szemüvegnyersanyag. "Mindig felkiabáltam neki a pincéből, hogy hallgatja-e még ezt a Mozartot... A jókat meghagytam, de aztán észrevette, hogy fogyott párszáz darab lemez."
Eleinte nem volt könnyű kivágni a sablonból a keretet. Három lemezt ragasztott össze, majd azokat egy furnérlemezre rögzítette, és így lehetett őket vágni felsőmaróval (ami egy fúrófejjel rendelkező vágóeszköz). Csak a barátoknak készítette a szemüvegeket, meg azért is, hogy beindítsa a saját üzletét. Közben minden nyáron hazajárt Magyarországra, és az esztergomi szemüveggyárral kialakult egy együttműködés 2001-ben. A gyár fantáziát látott a bakelit-napszemüvegben, amit a tervező Vinylize néven dobott piacra. Viszont miután a hatalmas gyár tönkrement (mert nem tudta felvenni a versenyt a kínai piaccal), Tipton Zakariás és öccse, Zoltán áthelyezték a gyártást Pozsonyba, sőt nemsokára nyitnak egy gyárat Pécsen.
A Vinylize-kollekció mellett dioptriás szemüvegeket és tokokat is gyártanak. A nyersanyagok nagy részét külföldről importálják, például Olaszországból napszemüveg lencsét (ami UV-biztos és karcolásmentes, és az ár nagy részét ez képezi). A késztermék pedig nagyrészt szintén visszavándorol külföldre, hiszen a magyar piac nagyon kicsi. A tervező Zsolnay Vilmost idézte, aki szerint ha nem lett volna nyugat-európai piac, hamar csődbe ment volna a porcelángyára. Zakariás szerint ha egy magyar sikeres akar lenni Magyarországon, előbb külföldön kell befutnia. Ezért is vesznek részt immár negyedszerre a párizsi Silmo-n, a Nemzetközi Optikai Kiállításon, amit idén októberben negyvenedszerre rendeznek meg. Három évvel ezelőtt az egyik Tipton-napszemüveget beválasztották a 2000 nevező közül a legjobb ötbe.
Itthon viszont csak néhány boltban lehet kapni a szemüvegeiket (mint például az Eclectick, a Ticci, Chee-Chee, a Csemege), Pécsen és Miskolcon pedig egy-egy optikai boltban is árulják őket. A napszemüvegek ára 15.000 forint körül van, a saját gyártású lemeztokkal együtt. A tok egyébként gyakran Tiptonék barátainak zenéjét hordozza: kiadják néhány együttes lemezeit, amelynek egy részét aztán maguk használják fel. Októberben pedig új kollekcióval rukkolnak elő: a szemüvegkereteket használt filmkockákakkal díszítik, ez lesz a Cinematique sorozat. Alig várjuk.
* Magyarországon a mikrobarázdált lemezt bakelitnak hívják, pedig az valójában vinyl. Ugyanis a bakelit hőre keményedő anyag, míg a vinyl hőre lágyul, így lehetséges belőle lemezt, napszemüveget, táskát vagy tálat készíteni. Bakelitlemezt pedig sokkal korábban, a gramofonhoz használtak, de mégis ez a szó honosodott meg nálunk a vinyl helyett.