A Trattoria Toscanát szokás a jobb budapesti éttermek közé sorolni, nem véletlenül szerepel mindig minden top-éttermek összeállításban. Ennek ellenére nincs olyan egyértelmű meggyőző ereje, mint az egy klasszissal jobb, és persze drágább Faustosnak, vagy az ár-érték arányban reálisabb, parasztvakítástól mentes Il Terzo Chercionak.
Sok zselé és mokaszin
A vendégek terén viszont szinte verhetetlen. Itt minden probléma nélkül vegyülnek el az olasz családok, asztalok között rohangáló gyerekeikkel és a negyvenes, barnára sült vállalkozófeleségek, mint ahogy a színész, Csányi Sándor, aki szemlátomást meglehetősen otthonosan mozog a Toscanában, és bensőségesen pacsizik a pincérekkel. A kétségtelenül szórakoztató olasz- és celebspotting csak akkor válik unalmassá, amikor rájövünk, hogy ezek a mokaszincipős, jólfésült, bőrkabátos törzsvendégek, egyszóval olaszok, még rosszabb esetben csak wannabe-olaszok, mindig elsőbbséget élveznek a kiszolgálásban.
Toszkán Disneyland
Az étterem berendezésével sincs túl nagy gond, bár mintha a kialakításánál kicsit túlságosan komolyan vették volna a névhez passzoló toszkán interiőrt. A berendezés valahogy túl rusztikusra sikerült egy olyan étteremhez képest, ami nem rest homárt és ötezer forintost bélszint felsorakoztatni az étlapján. Ez azonban nem visszatartó erő, a Luther utcai Lanzhouban sem zavar senkit a hordóalakú lyuk a falon, ami nyilván a korábbi kocsmamúltra utal, de jól elvegyül a kínai giccsel.
A túl messzi tenger gyümölcsei
Az előételekben erős a Toscana, már ami a választási lehetőséget illeti. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindegyik egyformán jóra sikerül. A párolt polip cukkínivel és citromos olívaolajjal például elég kiábrándító. Pont olyan, mintha gumit rágcsálnánk citromos mártásban. Tudjuk, persze, hogy a polipnak természetes adottságaiból kifolyólag van valami rágós a konzisztenciájában, ez azért viszont túlzás. A fekete kagyló friss borssal finom ropogós fehér kenyérrel érkezik, a paradicsomos mártás kifejezetten jól fűszerezett, most is bebizonyosodik viszont, hogy felesleges pénzkidobás tengeri dolgokkal próbálkozni Budapesten. Képtelenek ugyanis megoldani, hogy friss, fagyasztás nélküli áru érkezzen a városba, még akkor is, ha az Adria sincs nagyobb távolságra a Belgrád rakparttól, mint mondjuk Bécstől, ahol ez valahogy gond nélkül összejön.
Májas, babos, paradicsomos
A bélszín carpaccio rukkolával jó választás, bár egy kicsit túlságosan hajszálvékony a bélszín és túl sok a rukkola. A vegyes bruschetták közül pedig különösen a paradicsomos finom, a májas jó, a babos pedig belefér. Megbízható a bivaly mozarellából készült caprese, bár ezt tényleg nehéz elrontani akkor, ha jók a hozzávalók. A rukkola saláta körtével és gorgonzolával egy kicsit ugyan tömény, ha főfogásnak kérjük, előételnek is túlzás, de azért rendben van.
|
Tejszín, vargánya,dió, ricotta
Tészták terén nem csalódunk, vagy ha igen, az nem az étterem hibája. A vargánya gombával töltött tortelloni friss újhagymával az egyik legfinomabb fogás az étlapon, és lévén, hogy antipasti, azaz előétel, nem is óriási adag. A házilag gyúrt tésztából nem spórolták ki a vargányát, a tejszínes hagymás öntenél pedig ügyesen elkerülték, hogy agyon dominálja az ízeket. A körtével és sajttal töltött házi tészta vajas zsályás szósszal meglehetősen eredeti ötlet, az eredménnyel semmi gond, bár a vajas szósz kicsit túlságosan hígra sikerült, a körte helyett pedig nyomokban inkább a sajt érződik. A diós, ricottás ravioli viszont már eleve egy kulináris zsákutca, amit egész egyszerűen nem szabadna felszolgálni még akkor sem, ha ezeréves olasz specialitás, hacsak nem az a célunk, hogy az óvodából ismert diós tésztának állítsunk emléket.
Omlós és rágós húsok
Egyes főételek viszont ezzel szemben szinte már a tökélyt súrolják. A kacsamell vin santo borral készítve a lehető legrózsaszínebben érkezik, igaz, természetesen igy is kérjük. Omlós és puha, az öntet, ahogy az étlap ígéri, balzsamos, belekötni pedig csak nagyon nehezen lehetne. A sóágyban sült tengeri süllő még jobb tengerparti éttermeknek sem válna szégyenére, bár hiába a hal markáns íze, az egyszerű spenótköret elég sivárnak bizonyul mellé. A darabolt csirkemell naranccsal és articsókával viszont nem éppen telitalálat, bár tény, hogy a kisebb kockára vágott csirkedarabok puhák, a narancs izé annyira domináns, sőt kifejezetten savanyú, hogy maximum rizs vagy krumplipüré enyhíthetné az izét, ezeket viszont nem találtuk az étlapon. Éppúgy csalódás a borjúszelet vargányával, ami nem más, mint pár hatalmas, ehetetlenül rágós hús, agyönöntve tejszínes - de legalább vargányás - mártással. Mintha ez tél óta nem is szerepelne az étlapon.
A város egyik legjobb Tiramisuja
A legegyenletesebben a Toscana desszertek terén teljesít. Tirmisuja talán az egyik legjobb a városban, sajttortája nem túl édes és omlós, éppúgy, mint a profitteroles, ami hatalmas gombócokban, tejszínhabbal érkezik.
Ha csak úgy olasz ételekre vágyunk, válasszunk Budapest számtalan másik ristorantéja, trattoriája vagy pizzériája közül, olcsóbban is ehetünk ugyanilyen jót. Ha viszont meghívást kapunk a Toscanába, mondjunk bátran igent, százból kilencven fogás tuti jó lesz. Ha szerencsénk van, megint ott lesz Csányi Sándor, de legalább néhány olasz hasonmása biztos.