Nem értem, mi ez a nagy hype a Tőzsdefutár körül. Több olvasói levélen felbuzdulva szokás szerint egy hétig teszteltük az ételeit, hátha meggyőz minket is. Nem győzött meg, de nem is volt borzalmas. Elviselhető volt, akár egy könnyű nyári zápor.
Bombabiztos csomagolás, híg levesek, semmilyen ízvilág
"Már az elsőnél, a tejfölös zöldbablevesnél feltűnt, hogy szinte lehetetlen úgy letépni a fóliát, hogy ne locsolja ki a kaját az ember" - írja az egyik tesztelő. Az biztos, hogy a cég az atombiztos csomagolás híve. Ezért nálam például egy hétre az evési rituálé szerves része lett, hogy a kézmosás és a tányérba öntés között azzal bíbelődtem hosszasan, hogy kis cafatokban piszkáltam le a fedőfóliát a műanyagról. Mivel a mikró köztudottan nem bírja az alumíniumot, érdemes volt akkurátusan eljárni. De térjünk vissza a bableveshez, ami a közepesnél jobb, a jónál rosszabb volt: "Egyszerűen túl híg lett, pedig az ízesítés rendben volt, de valahogy kevés volt benne a cucc."
Ez a beszámoló a szolgáltatás három fő hiányosságából kettőt kapásból magában foglal: a levesek a Tőzsdefutárnál ugyanis gigantikus nagyságúak, de csak homeopatikus mennyiségben tartalmazzák a rájuk írt gyümölcsöt vagy zöldséget. Ha tehát mondjuk tejszínes málnakrémlevest kérsz, érzed benne ugyan a málna kis magvacskáit, de egy darab málnahúsra nem fogsz ráharapni, az biztos. A másik, már alaposan tárgyalt probléma a bombabiztos kiszerelés (amit biztos jószándékból csinálnak, de hát ki szeret éhesen alumíniummal tökölődni).
A harmadik, hogy az adagok ugyan sokszor óriásiak, és jól lehet lakni akár egy fogástól is, ízvilágban mégsem mutatnak nagyot, sőt, leginkább nem mutatnak semmit. Ehetőek, táplálóak (a saláták kimondottan üdék-frissek, tehát egészségesek) és kész. Nagy általánosságban a "semmi különleges" szókapcsolat illik rájuk - ahogy egyik tesztelőnk a muszakát jellemezte.
Aminek örültünk: kellemes árak, jó delux kaják, és hogy ráírják
"Ami kiemelkedően jó volt, a cumberland vadragu mandulás burgonyafánkkal: a vadragu szaftjában megvolt a beígért ribizlilekvár, vörösbor, narancs és citromhéj, meg a kellő harmónia mindezekhez, tényleg élmény volt. A mandulás burgonyafánk mandulás volta ugyan rejtve maradt, egyszerűen csak marha jó burgonyafánk volt, pedig alapjában nem fűz különösebb érzelmi kapcsolat a burgonyafánkokhoz" - jellemezte érzékletesen fánkos élményeit egyik tesztelőnk.
És itt kell kitérnünk arra a nagyon pozitív - és csak néhány kajafutár szolgálatnál bevett - szokásra, hogy a semmitmondó kódok mellett azt is ráírják az (atombiztos!) védőfóliára, hogy milyen étel rejtőzik alatta. Ez nagyon jó, amikor egy egész munkaközösség rendel, melynek tagjai csak nagyjából emlékeznek arra, mit ikszeltek be egy héttel korábban.
Az árak egyébként itt is, mint a legtöbb ételküldőnél, ezer forint alatt maradtak. Minden nap van egy delux kategória, ami rendszerint tengeri herkentyű, vadas, halas, vagy valami sok összetevős komplikált étel, de ez is csak ritkán több nyolcszáznál. Ez jó, ahhoz képest meg főleg, hogy alig van olyan kifőzde, ahol ezer alatt meg lehet ebédelni.
"A rántott cukkíni tartármártással, tepsis burgonya (570 Ft) nem volt rossz, de picit sós a burgonya, és egy fél fritőznyi olaj hátramaradt utána" - tájékoztatott minket vega tesztelőnk. "A cukkini hervasztóan nézett ki, mintha tegnapról maradt volna, olyan aszott volt a prézlije. Jól lehetett vele lakni, és végülis az ár is rendben van." És ezzel a felemás véleménnyel már ívelünk is át a hiányosságok felé.
Csalódásaink: a csirkeízű, gyurmázott hal műkrumplival
Kajaküldők kritikus pontja mindig is a hal volt és ez valamiért örökké így is lesz. Nos, ez a Tőzsdefutárnál sem sikerült túl fényesen: "Tudtam előre, hogy az afrikai harcsafilé rántva, tartármártással, burgonyapürével csalódás lesz, nem szabadna halat rendelni. De azért a harcsafilé megszentségtelenítését nem vizionáltam: ennek csirkeíze volt (ami egy halevő vegetáriánust nemigen dob fel), valamint a két filé darab inkább darált és összegyurmázott, keményítővel dúsított, mélyhűtött és kisütött halrudakra emlékeztetett. Az első falat a burgonyapüréből pedig azt sugallta, hogy porból készült, nem igazi krumpliból. Ez a sejtelem mindvégig nem oszlott el. Sokallom érte a 610 forintot, mert mű volt és nem finom."
A brokkolis, tojásos, sajtos lasagne-ről ketten is úgy gondoltuk, hogy a hét szupersztárja lesz, aztán hamar rájöttünk, hogy csupán zöldséggel töltött rakottpalacsintáról van szó. "Alig tudtam legyűrni, mert nagyon nehéz" - hallatszott egy csalódott hang.
És végezetül egy megkapóan őszinte vélemény a legnagyobb cikiségről: "Nagy csalódás volt a fokhagymás joghurtos érmék zöldkörettel, aminek nem emlékszem a pontos nevére. Hát azt nem tudom, hogy gondolták: négy, bébitenyérnyi, száraz húsdarab érkezett, ami konkrétan ehetetlenül száraz volt, cipőtalp-jelleggel, kettőt legyűrtem, a többi kuka. A két darab bébirépa, és hozzá egy minibrokkoli pedig szomorú, és iszonyú kevés, nem vagyok Heidi Klum. Szóval inkább az Anyuci."