Egyszerűen esztergált lelkek visszajelzése: "Süket a vén kurva!"
"Matriarchai korom ellenére azért nagy néha előfordul, hogy beszólogatnak, noha nem a hajdani gyakorisággal, ugye. De a nálam ezerszer is sokkal szebb Baló Júlia is azt mondta, (és ő se mai grillcsibe), hogy ezek a legautentikusabb visszajelzések, mert olyan egyszerűen esztergált lelkek a melósok ugye, csak a jóra mozdulnak.
A legszebb sztorim ebben a hálás műfajban három éve történt a környékünkön. Topogtam viszonylag tök szolidan eleresztve - április lévén térdig érő szoknya, bőrdzseki, magas sarkú csizma - a buszhoz. Az utca másik oldalán lévő orvosi rendelőből két hórukkos pakolt valamit súlyosan. Nem is látszottak, legalábbis nem figyeltem meg az arcukat. Nagy menetelésem közben odavonyítja egyikük, hogy kézcsókom, vagy valami hasonló szellemdús megjegyzés, ahogy lenni szokott e körökben. Mivel azért van vagy negyven év tapasztalatom - üveges szemmel meg se rezdülve menni, menni tovább - hát teszem a rutint. A kollégája meg némileg felháborodva odaszól a jóembernek, aki ezt az óbégatást elkezdte: 'Ne szexelj már, melózz inkább!'. Mire a munkásosztály gyöngyszeme az egész utca füle hallatára ezt harsogta vissza: 'Ááá, nincs semmi, süket a vén kurva!"
"Egyikük volt olyan kedves, és megfogta a mellemet"
"Budapest belvárosában, annak az egyik legfelkapottabb részén nyugodt léptekkel haladtam a szüleim lakása felé, amikor szembetaláltam magam azzal a nem meglepő helyzettel, hogy a járdán parkoló gépkocsik miatt egyszerre csak egy gyalogos tudja átpréselni magát a kocsik orra és a házak fala között képződött résen. Szemben egy fiúcsapat közeledett, láthatóan nem a kvalifikáltabb fajtából, nagyjából munkásoknak megfelelő öltözetben, de annyira azért nem jelentettek lesújtó látványt, hogy emiatt átmenjek a túloldalra (merthogy igen, én még mindig igyekszem kerülni az építkezéseket). Nos, mivel láthatóan nem lassítottak, gondoltam, móresre tanítom őket, és igenis én megyek át először azon a bizonyos résen, ők meg majd szépen kivárják a sorukat. Nem ez történt, ők meg biztosan úgy gondolták (bár nem úgy tűntek, mint akik szoktak gondolkozni), hogy egyenjogúság van, így aztán nagyjából egyszerre kellett áthaladnunk eme szűk keresztmetszeten, és ekkor az egyikük volt olyan kedves, és megfogta a mellemet. A többiek a bandaszellemtől vezérelve jót röhögtek, én pedig magamon is meglepődve igen erős kifejezéssel szidtam a fiatalember anyját. Természetesen utána hazaérve remegni kezdtem, azt hiszem, a düh és a megalázottság egyvelege okozta ezt. Ja, és mellesleg akkor és máskor sem hordok kihívó ruhákat."
"Rákiabálni és bemutatni: jobb mint elsunnyogni megszégyenülten"
"Velem kétszer is előfordult (mindkétszer a Moszkva tér környékén), hogy egy férfi belemarkolt a fenekembe. Nagyon megalázó érzés. Az első alkalommal ráadásul pont egy kéthetes túráról mentem hazafelé, teljesen lestrapáltan, hátamon nagy hátizsák, hasamon kis hátizsák, vállamon oldaltáska, és még egy szatyor is volt nálam. (Utólag azon csodálkoztam, hogy fért egyáltalán hozzám...) Szóval, nem voltam abban az állapotban, hogy bármit is reagáljak. A második esetnél viszont kimondottan agresszívan léptem fel. Rákiabáltam valami csúnyát, meg be is mutattam neki. Az volt a furcsa, hogy utólag meg is döbbentem magamon, mert teljesen zsigerből reagáltam, nem voltam tudatos. Mindenesetre könnyebb volt azután, hogy jól megmondtam neki a magamét. Szerintem ez jobb módszer, mint megszégyenülten elsunnyogni."
"Ott vettem a hegyes pulóverem, ahol te a lapos nadrágodat"
Engem is nagyon idegesít, amikor beszólogatnak az utcán, és mindig olyan gernyók, akihez bottal se érnék hozzá.
Van egy bevált tippem a 'hol vetted azt a hegyes pulóvert?' kérdésre: 'ott, ahol te azt a lapos nadrágot'. Kipróbáltam egy kecskeméti építkezésen, pár másodperces néma csend volt a válasz, aztán a többi melós harsány röhögése. Amúgy öt éve már Bécsben élek, és az 5 év alatt két beszólást kaptam, azt is törököktől. Szóval azért létezik még olyan hely, ahol nem alázzák lépten-nyomon porig a nőket."
Megsemmisítő válasz 1.
"Egyszer olvastam valahol, hogy egy nő mivel vágott vissza a munkásembereknek. Akkor majdnem leestem az ágyból, úgy nevettem. Gondoltam kipróbálom, mert elég gyakran megesik velem is ez a dolog. Szóval egy alkalommal, mikor utánam üvöltötték, hogy 'de kinyalnálak, bébi_' (bocs!), vastag arcbőrt fölvéve én vissza: 'Ennyi? Miért, dugni nem tudsz?' Amit a többi munkástól kapott, elég volt neki egy időre szerintem."
Megsemmisítő válasz 2.
"Történt egyszer, hogy egy ismerősömmel estefelé sétáltam az utcán, amikor is utánam füttyögtek, jópofiztak. A leszálló sötétség jótékony takarásában viszont elég bátorságot gyűjtöttem, és amikor az egyik nagy humorú, értelmes srác beszólt nekem, hogy: 'Húúúúúú, de meg****nálak!' - akkor vettem a bátorságot, és visszakérdeztem: 'Miért, máris meguntad anyádat?' A következő percekből csak az elmosódó házakra emlékszem, ugyanis a 'szégyen a futás, de hasznos' elv szerint jártunk el, a srácok ugyanis eléggé felhúzták magukat. Életúntaknak bármikor jó módszer."
"Menyasszony vagyok és két hét múlva lesz az esküvőm"
Belgiumban élek és ott elég sok észak-afrikai fickó van, akik kizárólag úgy igyekeznek kapcsolatot teremteni, hogy rám tapadnak az utcán. Eleinte próbáltam őket finoman lepattintani, mert hát mégiscsak szépnek találnak és ez valahol bók, de akkor csak vérszemet kaptak és tovább magyaráztak. Úgyhogy kitaláltam, hogy amikor látom, hogy fixíroz egy fickó a metrón, zsebre vágom a kezem, majd amikor megszólít, akkor megmondom neki, hogy menyasszony vagyok és két hét múlva lesz az esküvőm. A fickó felszisszen, sajnálkozik, majd lelép. A legmulatságosabb eset az volt, hogy valaki 15 percig győzködött, hogy biztos nem akarok-e vele járni, majd amikor tizedszerre is nemet mondtam, akkor előadta a verhetetlen érvet: 'Eddig minden barátnőm azt mondta, hogy nagyon jó vagyok az ágyban!' Persze ez sem győzött meg."
Jó a tested helyett morenita
"Amikor Barcelonában éltem, jóval vékonyabb voltam, és többen utánam szóltak az utcán, mint itthon. Ott kifejezetten jólesett, illetve aranyos volt, mert nem 'lennék a bringád helyében' vagy 'de jó tested van' stb. a beszólás, hanem csak egyetlen szó: morenita (jelentése kb. barna kislány - a szerk.) - ezt nagggyon tudják úgy hangsúlyozni, hogy minden benne legyen. Erre az ember csak mosollyal tud felelni. Ott sosem suhantam el a beszólások előtt/elől, nem úgy, mint itthon. Az meg kifejezetten nagyon rosszul jött ki, amikor kismamaként mentem kerékpáron (nem tudom mennyire látszott a hasam, vagy mennyire nem, de a melleim ötszörösére nőttek), és úgy szóltak be az építőszaki munkások, vagy nevezzük kőmívesnek őket, az egyszerűség kedvéért."
A hároméves udvarló
"Néha ezek humoros esetek, melyek olykor még jól is esnek titkon. Én magam sohasem reagálok a beszólásokra, talán csak egyszer fordult elő, hogy visszamosolyogtam és azt mondtam 'szia' vagy 'köszi'. De sajna, vannak rosszindulatú, irigy és gonosz beszólások, mint a 'ringyó' különféle rokon szavai vagy a röhögés.
A legaranyosabb szitu egy bevásárlóközpontban zajlott le, amikor egy hároméves szöszi kék szemű kisfiú az apukája karján ült előttem a sorbaálláskor és egyszer csak cuppanós puszit dobott nekem és nevetni kezdett. Erre mondom én, sohasem lehet elég korán kezdeni....ez a férfiaknál genetikailag kódolva van."
"Nézzétek, gyerekek, milyen szép néni!"
"A legkedvesebb bókot egy három gyerekkel sétáló apukától kaptam még főiskolás koromban: 'Nézzétek, gyerekek, milyen szép néni!' A legmeglepőbb beszólás még rövidnadrágos nyakigláb tinikorombam ért: 'Hú, az anyád úristenit!' Minden esetben kap egy mosolyt, visszaköszönést az a pasi, aki elismerő megjegyzést tesz rám. Tizenévesen még felháborítónak találtam, ha valaki nyíltan kifejezésre juttatta, hogy ő bizony megdugna. Ma már, hogy jobban ismerem a férfiakat - és véleményem szerint az építőmunkásokon kívül kevés akad, akinek van elég vér a pucájában megszólítani egy csinos nőt - bóknak tekintem, ha valaki megdugna és ezt a szemembe is mondja. Pláne, ha nem más férfiak társaságában, hanem csakis nekem mondja ezt. Én meg egyébként az a viszontbókolós fajta vagyok, és ugyanúgy élvezem a pasikat zavarba hozni a megjegyzéseimmel."