Ahogy tejből, müzliből, mosóporból létezik sajátmárkás, olcsó, de silányabb minőségű termék, Budapesten a gyógyfürdők között is megtaláltuk a "tescogazdaságos" típusút. Az Újpesti Uszoda és Gyógyfürdő szégyellnivalóan ronda, szocreál, lepukkant, viszont olcsó, és funkcionálisan semmi nem hiányzik belőle. Aki képes szemet hunyni az igénytelenség fölött és sajnál 2200-2800 forintot adni egy-egy wellnesselésre a menő budapesti fürdőkben, annak bátran ajánljuk az újpesti komplexumot.

Már kívülről sem tűnik túl bizalomgerjesztőnek az épület. Sokkal inkább látszik ipari üzemnek, mint gyógyfürdőnek. Az ajtón belépve pedig tényleg az az érzésünk, mintha harminc évet visszaugrottunk volna az időben, s egy SZOT intézményben járnánk.

Csak a chipkártyás beléptető kapu figyelmeztet a XXI. századra. Igaz, ennek meg nem sok értelme van, hiszen nem időarányosan kerül többe vagy kevesebbe a fürdőzés, vagyis ha korábban jövünk ki, nem kapunk vissza a belépődíjból úgy, mint például a Széchenyiben.

Pelikán József és Bástya elvtárs

Az uszodából csak Pelikán József gátőr és Bástya elvtárs hiányzik, a gyerekek ott vannak, bár nem csapnak olyan ricsajt és fröcskölést, mint a Tanúban. A felnőtt fizetővendégek részére az üzemeltetők fenntartanak egy két-három sávszélességű kölyökmentes övezetet a 25 méteres medencében, így viszonylag békésen lehet tempózni.

Igaz, a medence egyik végében olyan sekély a víz, hogy csak technikásan lehet faltól falig leúszni a távot. Kárpótlásul a víz meglepően tiszta és voltaképp a belső terek is mind. A permanens szutyok-érzést az elmaradt felújítások ordító nyomai árasztják, de az 1100 forintos belépőre gondolva a smucig vendég tekintete könnyedén el tud siklani a felettük.

Barikád a szaunában

Főleg annak tudatában, hogy Budapesten nemigen lehet 1000 forintnál olcsóbban uszodába jutni, Újpesten viszont egy százassal többért még kétféle hőmérsékletű gyógyvizet és kétféle szaunát is kapunk. Az utóbbi ugyanolyan, mint az egész komplexum: kissé tré, de funkciójának megfelel, kellemesen megizzaszt, mi több, tágas is.

Klikk!

Ám vigyázzon, aki a pad szélén foglal helyet, az emeletes lóca deszkái ugyanis - a fűben lapuló alattomos gereblyéhez hasonlóan - könnyen fejbe vághatják az embert, minthogy csavaros rögzítésüket elveszítették. A nedves gőzben ettől nem kell tartani, ott ugyanis már darabokban van az ülőalkalmatosság egy része, mintha csak egy utcai demonstráció barikádjain járnánk.

Állatkerti patáslak

Kárpótlásul mindig más illóolajjal bolondítják meg az üzemeltetők a forró párát. Ott jártunkkor például kellemes borsmenta szag terjengett a levegőben. Lehűlni viszont csak a zuhany alatt lehet, a 16 fokos merülőmedencét ugyanis felújításra hivatkozva lezárták, igaz, munkafolyamatokra utaló jeleket nem láttunk a környéken.

Üzemel viszont a két termál medence 38 és 34 fokos, jóféle, büdös gyógyvízzel. A medence kialakítása és belső borítása harmonizál a gusztustalan környezettel. Csak példaként: a csarnokban az összetekert, földre hányt slag olyan hatást kelt, mintha a fővárosi állatkert egyik nagytestű patásának téli szálláshelyére tévedtünk volna.

Funkcionális zserbó

Jobb behunyni a szemet és úgy relaxálni. Már ha nem hat zavaró tényezőként a törzsvendégek ordítozása és nosztalgiázó kárálása, hogy régen milyen kafa hely volt az újpesti fürdő és miért hagyták így lerohadni.

A büfé is hű a fürdő arculatához. Nagyhangú, melós külsejű vendégek sörözve mesélik a hetvenes évek szexuális életét és szidják a kormányt. A vendéglátóipari egység árait és minőségét a környezethez szabták. Van például zserbó, bár íze nemigen emlékeztet az eredetire. Viszont jókora szelet és csak 160 forintba kerül.

Pillanatnyi szénhidrátpótlásra megfelelő az úszásban és szaunázásban megéhezett nem finnyás fogyasztónak. Akit nem rettentettek el az élmények és másodszor is betér a komplexumba, annak a büfé kínálatával szemben sem lesz kivetnivalója.