A párokba állított képek egyike mindig olyan dolgot ábrázolt, amely valamiféle megbetegedéshez kapcsolódott, míg a másik nem állt összefüggésben semmilyen kórral. Az egyiken például egy egészséges kinézetű férfi szerepelt, míg párján egy izzadt, beteges alak volt látható. A másik esetben két pecsétes törülközőt láthattak a felmérésben részt vevők: az egyiken kék színű folt volt, a másikon a testnedvekére emlékeztetett a pecsét színe.
Kiemelkedően nagyobb volt azoknak a száma, akik a betegséggel asszociálható képeket találták undorítóbbnak. Leginkább a fiatalok és a nők mutattak fokozott érzékenységet.
Első a megelőzés
"Az undor egyfajta előzetes óvatosság: megvéd minket a fertőzés fenyegetésétől, megelőzi a betegségeket" - mondta a New Scientistnek Val Curtis, a kutatás vezetője. "Természetes, hogy a nők reagálnak érzékenyebben a fertőzésekre és más jellegű megbetegedésekre, hisz nekik kell gondoskodniuk az utódokról. Reprodukciós képességeikkel összhangban az undorodásra való készségük is hanyatlik a korral."
Viszolygás a másságtól
Régebben az undorral kapcsolatos teóriák a másságra való reakcióként értelmezték a jelenséget. Úgy tartották, ez a szervezet válasza arra, ha az ember egy számára idegen, vagy a társadalmi normáknak nem megfelelő dologgal találkozik. A mocsok pl. elfogadható a kertben, de undorítónak számít az asztalon.
Az új tanulmány azonban bizonyítja, hogy az undor célja ennél jóval specifikusabb, tudniillik az, hogy rámutasson, egy bizonyos szituációban fennáll a fertőzés veszélye.
Pókevők
A kutatás eredményei igazolták az állatokon végzett megfigyeléseket, mondta Lance Workman, a Cardiffi Egyetem pszichológusa. "Minden állatfaj távol tartja magát vagy fél azoktól a dolgoktól, amelyek betegséget terjeszthetnek: a vértől, az ürüléktől vagy a hányástól."
Workman ugyanakkor kiemelte, hogy némelyek képesek legyőzni a bennünk felhorgadó undort. "A világ bizonyos pontjain az emberek rovarokat, pókokat esznek, ami más kultúrákban a gusztustalanság netovábbja."
Az undor olyannyira ösztönös, állatias érzelem, hogy gyakran még azoktól a betegségektől is viszolygunk, amelyekről tudjuk, hogy nem fertőzők, véli Petruska Clarkson, a Surrey Egyetem pszichológus professzora. "Sokan a rákos betegektől is tartanak, pedig tudják, hogy nem kaphatják el a betegséget" - mondta. "Ám a szülői szeretet vagy a szakmai rutin egy kórházi nővér esetében legyőzheti az ösztönt."
A kutatás nem tért ki a szexuális természetű undorra.