Elsősorban inkább az, hogy minden évben sikeresen részt vegyünk a párizsi, New York-i és Los Angeles-i fashion weekeken. Mivel itthon egyelőre nem árusítunk, a hazai szakmai díjaknak is nagyon örülünk, de motivációként nincs akkora jelentőségük alkotóközösségünk számára.
A magyarok szemléletformálása fektettek hangsúlyt? Egy interjúban említettetek ilyet.
A szemléletváltáshoz nagyon szeretnénk hozzájárulni, de ez nem csak rajtunk múlik. Nagyban hozzájárul az is, hogy egyre-másra érkeznek a nagy világmárkák, mint a Burrberry, Max Mara, Louis Vuitton. Korábban nem volt itthon olyan, megfelelő kép a nők előtt, hogy mit lehet öltözködésnek nevezni, mi az ízléses, mi a szép. Itthon jó ideig leginkább csak a kommersz, közízlésnek megfelelő tömegmárkák voltak jelen. Csak pár éve jöttek be az olyan, máshol már régóta jelen levő áruházláncok, mint a ZARA vagy a H&M, amik minőségben egy alacsony tömegszintet képviselnek, viszont dizájnban már a divatot igyekeznek közvetíteni. Véleményem szerint a szemléletváltás a mi generációnkban kezdődött el, de kell még pár tíz év, amíg az emberek itthon is mernek öltözködni. Az lesz az igazi, amikor az öltözködésnek nem a funkció lesz a lényege, hanem az önkifejezés.
Azon kívül, hogy ruhákat terveztek, hogyan tudtok hozzájárulni a szemléletváltáshoz?
Leginkább azzal, ha azt a stílust közvetítjük, amit a USE jelent nekünk. Természetesen az is segítene, ha lenne egy saját márkaboltunk, ahol egységesen, minden részletre kitérően lehetne közvetíteni ezt a stílust, de erre még sajnos várni kell. Itthon nincsenek még igazán dizájnerboltok, ahol a hazai tervezőktől lehetne vásárolni. A Paulay Ede utcában nemsokára nyílik majd egy Decode nevű üzlet, amelyik inkább életstílus bolt, afféle, mint Párizsban a Colette, ahol a könyvtől a bútoron keresztül a csaptelepeken át a ruháig többféle terméket lehet kapni.
Itthon nincs üzletetek, de úgy tudjuk, a kollekciótok megjelent már a világ divatnagyvárosaiban a Párizs-Berlin-New York-Tokió tengelyen.
Valóban ezeken a helyeken lehet kapni a ruháinkat. Kifutón azonban eddig csak Magyarországon jelentek meg.
Hol tapasztaljátok a legnagyobb lelkesedést?
Skandináviában. Amerikában is, de az még egy teljesen új piac.
Mindhárman egy időben töltöttetek néhány hónapot Párizsban ösztöndíjjal. Hogyan népszerűsítettétek ott magatokat?
Évente megjelenik egy Le Book nevű kreatív kiadvány, amelyikben az összes kontakt megtalálható a lapoktól a divatházakon át a fotós ügynökségekig. Kimásoltuk a címeiket és elvittük a portfoliónkat, hogy megtudjuk, mit mondanak a nagyok - továbbá hogy töltsük valamivel az időt, mert az ottani egyetemen azt tanították, amit mi már itthon megtanultunk.
Hogy tapasztaltátok, lehet eredményeket elérni a bekopogtatós módszerrel?
Ha az ember ott él, akkor okvetlenül.
Azt olvastuk, hogy miután lediplomáztatok, szerettetek volna hosszabb időre visszamenni Párizsba, de végül mégsem tettétek, mert itthon közben megmozdult valami. Mi mozdult meg?
Elkészítettük a diploma kollekciót és annak nagyon nagy lett a visszhangja. Utána egyik felkérésből következett a másik: Zoób Kati felkért bennünket, legyünk az "előzenekara" az Arénában tartott divatbemutatójának. Arra az eseményre egy "magyaros" kollekciót kreáltunk. A bemutatónk tetszett a New York-i Magyar Intézet vezetőjének, aki kivitt minket New Yorkba, hogy ott is bemutathassuk. Itt újabb lehetőséget kaptunk a sorstól, mert az egyik leghíresebb New York-i showroom, a Showroom Seven felajánlott nekünk egy lehetőséget, így a párizsi divathéten náluk bérelhettünk egy standot kedvezményesen. Ezzel indultunk el a külföldi terjeszkedés útján, ettől kezdve lettünk állandó résztvevői a párizsi divatheteknek. Sajnos azt nem tanítják az egyetemen, hogyan állj a lábadra, hogyan kezdj el egy üzletet, vagy hogyan tervezz meg egy kollekciót. Ezt mi mind a saját kárunkon tanultuk meg, sok tanulópénzen.
Most, hogy a nemzetközi divatszakma egyfajta rálátást adott, milyennek látod a hazai divatszakmát?
Az idősebb generáció főleg szalonmunkákat végez, ami pedig az ízlést illeti, nem a mi világunk. A saját korosztályunkról az a véleményem, hogy nagyon sok tehetséges, kreatív szakember van. Kiváló divatélet lehetne itthon, ha lenne rá fedezet, lennének befektetők illetve olyan helyek, ahol a tervezők el tudják adni a ruháikat. Mondjuk az Andrássy úton csak egy nagy dizájnerbolt van. A tehetségek - például a Je suis Belle, Nanushka, Luu Anh Tuan, Nagy Adri, Konsánszky Dóra, Artista -, csak a platform hiányzik.
Arra nem gondoltatok még, hogy szövetséget hozzatok létre?
Csak úgy lenne értelme, ha találnánk egy olyan befektetőt, akinek van erre több százmillió forintja, és fel tudná az egészet építeni. Félmegoldásokkal ez nem működik. Profin vagy sehogy.
Viszonylag kevés színt használtok a kreációitokban, minták pedig voltaképp nincsenek is. Miért?
Javarészt a feketét-fehéret-szürkét szeretjük használni. Többnyire ezek az alapszínek egy kollekcióban (persze a szürkének sok árnyalata és mélysége van, és fehérből is van tört és optikai). Régebben nagyon idegenkedtünk a színektől és a mintás anyagoktól is, mostanában viszont elkezdtük használni mindkettőt. Mi magunk ugyan nem viseljük, de már szeretünk tervezni velük. Főként nyáron, amikor az emberek szeretnek színesek lenni, hisz végre vége a szürke téli napoknak. A 2008-as tavaszi kollekcióban már van türkizkék és ezüst, a nyáriban pedig ananász sárga. A jövő őszi-téliben kevesebb lesz ugyan a fekete, de azért az mindig kell.
Milyen hosszú folyamat egy kollekció megtervezése?
Most egy kollekcióra maximum két hónapunk van az elejétől a végéig, vagyis onnantól kezdve, hogy leülünk megbeszélni a koncepciót, addig, hogy elkészülnek a kampányképek és a lookbookok. Ki kell alakítani egy nagyon erős koncepciót, amit végig lehet vinni az egész kollekción. Az alapdolgokat lefektetjük, aztán mindenki elkezd nézelődni a neten, rajzolgatni, inspirálódni. Egy-két hét után le szoktunk ülni, összedobjuk, ami van és kezdődik a modellezés valamint a mintadarabok elkészítése. Általában az egyik ruhából születik a következő darab.
Amit ti képviseltek, az már pret-á-porter?
Ezt úgy hívják, hogy kisszériás finomkonfekció, ami azt jelenti, hogy egy-egy modellből nem gyártunk le több százat. Technológiailag és minőségben a felső kategóriát célozzuk meg, árban pedig a felső közép szintet.
Nemrég leszerződtetek a Philips-szel, és a márka arcai lettetek. Hogy jött létre ez a kapcsolat?
A Philips keresett meg minket a "Tökéletes megjelenés mindennap!" kampányával. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy nem a hagyományos úton szólnak a vásárló közönségükhöz, hanem egy teljesen új felfogással közelítenek. Nem a háziasszonyokat célozzák meg ezzel a kampánnyal, hanem minden magára adó, igényes nőt, hisz ki ne szeretne minden nap jól kinézni. És mi lehetne erre alkalmasabb közvetítési csatorna, mint egy divattervező csoport, akik márkájukkal magukban hordozzák az eleganciát és a stílust.