Annak biztos tudatában írjuk ezt a cikket, hogy az az embertípus, akiket a péntek délelőtt bemutatott márkák megszólítanak, Magyarországon nem létezik, vagy ha igen, valamelyik ultratitkos budai hegyoldalban él, és ha tejen és kenyéren kívüli tétel szerepel bevásárló listáján, minimum Bécsig megy.
Személyes tanácsadóval folytatott konzultáció
"Az uraknak rémálom a vásárlás, ezért itt mást kínálunk" - nyitotta meg a sajtótájékoztatót magyarul, enyhe németes akcentussal Somogyi Robert, a World of Luxury kettős állampolgárságú vezérigazgatója, aki a luxusipar előtt - egyebek mellett - a Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgató helyettese volt, és a sajtóanyag tanulsága szerint "erős piaci ismeretekkel bír".
Ezekre majd bizonyára szüksége is lesz, mert merész vállalkozás a felső tízezernek (ötezernek, háromezernek, kettőszáztizenhatnak) prémiumkategóriás, kis szériás márkákat behozni az országba. Ne egy puccos Andrássy úti üzletmodellre gondoljanak: a II. kerületi villában személyes tanácsadóval folytatott konzultáció előzi meg a vásárlást - a sajtóanyag ígérete szerint - a diszkrét, szolid eleganciával kísért angol klublégkörben. Ez már csak azért is hasznos lesz, mert akár kétezer eurót is bukhat valaki, ha a padlizsán helyett véletlen barackszínű gyűrűt vesz szíve választottjának.
Body és foot
A számos luxusmárka közül a szervezők jó érzékkel kiemeltek egy uraknak és egy hölgyeknek szólót, és a smart causalba öltözött újságíróhadat frappánsan kétfelé osztották: mi a Rolls-Royce Phantom autójával kezdtük az ismerkedést, amiben bulvár szempontból az a legérdekesebb, hogy a kerék közepén látható dupla R mindig a talpán áll, na és persze az ára, ami 328 000 euró.
Aztán a Rolls-Royce-ban hamar megláttuk a női vonalat is, mivel a cég képviseletében megjelent úr az autó közepét bodynak, a végét pedig footnak nevezte. Utóbbi szó állítólag nem tartozik szervesen az autós zsargonba.
Herr Wellendorff ékszerei és lokálpatriotizmus
Miközben mi az autót nézegettük, a másik csoport a WoL villában sétálgatott. A Wellendorff ékszermanufaktúra elsősorban uralkodó családoknak illetve a már annyira gazdagoknak tervez, ami minimum Paris Hilton-i kategória. Ezért mi kevésbé a leendő vásárló szemével, sokkal inkább úgy bámultuk a vitrinekben kiállított ékszereket, mint a turista a British Múzeum egyiptomi műkincsek szekciójában. A cégképviselők közül legvidámabb Wellendorff úr az egyik legexkluzívabb német ékszermárkának nevezte a sajátját és igen kedvesen mesélt a manufaktúra specialitásairól, a csavart gyűrűről és a titkos recept alapján színezett karkötőkről.
Aztán már csak a az ezüst evőeszközök (made by Robbe&Berking), és a kismadaras étkészlet (Sieger a Fürstenberggel) volt hátra a luxusból, mert eljött az idő, hogy mindezt könnyedén hátrahagyva visszatérjünk a számunkra mindennél drágább pazar Újpestre.
|