Az, hogy a balatoni strandokon a hotdogon és lángoson túl nem sok büfé lát, egy részről teljesen oké, hiszen megszoktuk, hogy csalamádés hamburger jut ebédre, sőt, nem is kívánunk mást. Örülünk, hogy végre tipikus strandkaját ehetünk. Másrészről viszont hiányzik a kézműves balatoni strandétkezés. A kézműves alapanyagok pedig nem azt jelentik, hogy a lángosos tulaja aszalja össze a fokhagymás lét, és önti a befőttes üvegbe.
nem akarja kiszorítani őket, egyszerűen csak egy újabb szintre emelte a kategóriát. Nem véletlenül nyerte el a bisztró 2015-ben az Év Balaton Strandételének járó díjat, és idén a Magyar Konyha a 10 legjobb strandbüfé közé választotta. Szinte nem is volt konkurenciája, olyan magasra tette a lécet a Fish & Chips magyar verziójával, a Harcsa & Krumplival. Ottjártunkkor azonban inkább másra mentünk, a BBQ-vonalat próbáltuk ki, mennyire illeszkedik a sorba, kiérdemelné-e újra a címet.
Azt hiszem, először nem árt leszögezni, hogy miért emelkedik ki ilyen magasan többiek közül a büfé. Balatonhoz képest újszerűen nyúl a kajákhoz, errefelé a street food fogalma még csak bontogatja a szárnyait, hogyne aratna ekkora sikert egy jó ötlet, amihez ráadásul nem kell más, mint egy harcsa és krumpli. A rántott ételek és fritőz hazája vagyunk, garantált a biznisz, egy új, fiatalabb, kézműves-imádó körhöz érhet el a Kalóz.
Szuper, hogy a bisztrósok nem vállalták túl magukat. Jó lenne eljutni odáig, hogy a magyar vendéglátósok megértsék, nem kell egy menüt több oldalasra nyújtani, elég két-három működő főétel. A Kalózban ezzel tisztában vannak, jó ételeket minőségi alapanyogból csak így lehet vállalni. Levesből például az összeset, mind a kettőt kipróbáltuk.
Hogy egy kicsit előreszaladjak, összességében engem nem a főétel győzött meg, sokkal inkább a levesek, előételek vitték el a vacsorát.
annak ellenére, hogy én mindig bajban voltam a gyümölcslevesekkel, sose tudtam, hogy most mikor illik enni, mikor esne jól. Ízvilág alapján abszolút desszert, de mégse egy levest választana az ember a főétel után, előtte meg olyan fura. De a lényeg, hogy túlléptem a menzás meggyleves okozta sebeken, és kipróbáltam a lime-ot. Könnyű, nyári, egyszerű.
Hasonlóan jól indult a kovászos uborkaleves. A fotós kolléga anélkül, hogy fejből fújta volna a Kalóz menüjét, egész nap arról beszélt, hogy milyen jó lenne egy hideg uborkaleves. Végre! Micsoda hiánycikk a leves a strandokról, pedig biztos sokan választanák. Az egyetlen probléma csak annyi volt, hogy túl sósra sikerült. Bár mind a ketten lelkes sófogyasztók vagyunk, a kovászos uborka és bacon már nekünk is soknak bizonyult.
Előételnek még zakuszkát rendeltünk, amit kakukkfüves házilepénnyel hoztak ki. Az újabb csoda. Nem azért, mert a zakuszka az évezred találmánya, és még soha senki nem fedezte fel az éttermében, hanem mert az életben nem találkoztunk padlizsánnal egy strandon. A hamburgeresek még hírből sem ismerik. A Kalóz bisztrósok pedig nem bízzák a véletlenre egy ábrahámhegyi nénitől veszik a krémeket, aki otthon füstöli és csomagolja a padlizsánt, ezzel meg is nyerte az előételt.
Aki szereti a BBQ-t, az örülhet, két fogás közül válogathat, van hamburger és oldalas is. Nálam itt tört meg a sor, amennyire el voltam ájulva az előételektől, annyira sokat vártam a hamburgertől. Óriási probléma nem volt vele, csak éppen nem ájultam el, a húspogácsa lehetett volna fűszeresebb, a buci morzsolódott. De persze a strandos verziókkal össze se lehet hasonlítani. Ha viszont a street food vonalhoz igazítjuk, már nincs az élmezőnyben. Az oldalas sem lett a kedvencünk, de lehet, hogy már túl sok volt a végére a húsból és a BBQ-ból, magunknak köszönhetjük, hogy majd kipukkadtunk a főételnél. Ettől függetlenül el tudtuk volna képzelni, hogy a máz az oldalassal sül össze, és nem utólag kerül rá.
Persze ez a kákán a csomót-helyzet, holnap is szívesen ennék a Kalózban. Csak éppen egy átlagos család nem biztos, hogy minden nap megengedheti magának, a főételek 2 ezer forint körül mozognak, úgyhogy a bisztró már önmagában egy program, és nem gyors ebéd a vízibiciklizés után.