horoszkóp

Így vertek át a Balatonon

2014.06.17. 14:48 Módosítva: 2014-06-17 16:58:12

Nem hittük, hogy klasszikus vendéglátós lehúzások áldozatai lehetünk, mégis sikerült átélnünk, milyen az, amikor annyira szánalmasan csinálja egy étterem, hogy szinte megsimogatnánk a buksi fejüket.

A hétfői fine dining tesztelés után bánatunk és pénztárcánk helyzetének javítása érdekében kedden a balatoni hamburgerezéssel kísérleteztünk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy valóban csak megkíséreljük, hiszen a balatonfüredi nyilvános WC fölötti, "Balatonfüred legjobb házi hamburgerét" kínáló étteremben hosszú percekig egy teremtett lélekkel sem találkoztunk.

Végül mégiscsak előkerült valahonnan egy felszolgáló hölgy. Az étlapon valóban hamburgerek sokaságát találtuk, amiből hármat választottunk. Az igazi embert próbáló feladat ezután következett. Megközelítően 60 percet vártunk a három hamburgerre. Az 50. perc környékén a felszolgáló kisasszony jelezte, hogy hamarosan tudja hozni, csak hát itt minden frissen készül. Ekkor megjelent lelki szemeim előtt a tehén, akit most hajtottak be az étterem konyhájába, hogy ott utolérje végzete. Mikor végül megérkezett a három burger, éhségünket visszafogva elkezdtük áttekinteni, mi is sült ki a rendeléseinkből. Az egyikbe plusz tükörtojást kértünk, na az kimaradt. A másikba plusz sajtot, az egy lapkasajt formájában viszont megjelent. A mínuszt már sokkal könnyebben észben tartotta a konyha, ugyanis az egyikbe nem kértünk uborkát, nem is volt benne, a másikhoz nem kértük a sült krumplit, az is a rendelésnek megfelelően hiányzott.

A hamburgerek finomak voltak, a buci valószínűleg tényleg házi, kicsit édeskés, igazán jó élményt nyújtott. Nem tocsogott a szószban egyik sem, viszont száraznak sem éreztük. A zöldségek frissek és finomak voltak. A mélypontot egyértelűen a hús jelentette, ami amennyiben tényleg saját készítésű volt, és nem bolti, fagyasztott, semmilyen házi kézműves jegyet nem viselt magán. Vékony volt, és jelentéktelen. Ezzel együtt az összhatást finomra értékeltük. Miután boldogan elfogyasztottuk a hosszú várakozással kiérdemelt ételt, kértük a számlát. Az összeg nem volt rettenetes, hamburgerenként alig több mint 1000 forint, viszont az igazi, hamisítatlan zimmerferis, kicsinyes balatoni vendéglátás is ott volt az ételek és összegek sorai között. A plusz sajtért és a titokzatos módon rejtőzködő tükörtojásért plusz 100-100 forintot számláztak ki, a krumpli és az uborka mínusza viszont láthatatlanná vált.

Mikor fizetés után, ha a krumplira nem is, de a tükörtojásra rá mertünk kérdezni (mi galádok), a tökéletes zárómondatokat kaptuk: "Dehogynem, benne volt az. Én legalábbis biztosan beküldtem a rendeléssel!"

No, ezt kapja, aki feleselni mer. Bocsánatkérésről meg lehet álmodni otthon.

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!