Természetesen az „A”. A tippelők nagyon nagy többsége el is találta, hogy melyik a jeles dolgozat, szerintem nem volt nehéz. Egyébként elég gyenge eredmények születtek, ami azért szomorú, mert mielőtt kiosztottuk volna a vizsgalapokat, világosan megmondtam, hogy nekem három-négy mondat bőségesen elegendő. Azt is megmondtam, hogy nem különösebben érdekel a lexikális tudás, ezért aztán szabadon használhattak a hallgatók minden jegyzetet. A vizsga végén egy lány odajött hozzám és azt mondta, hogy nem volt fair tőlem, hogy ilyen rafinált feladatot adtam nekik, ahol gondolkodni is kell. Na már most, hogy ha csak egy hallgatói is különösen végiglapozta volna a jegyzetét, alig kétszáz oldal az egész, biztosan megtalálta volna azt a fejezetet, amelynek a következő a címe: „A hírműsorokkal szemben támasztott szakmai-etikai követelmények.”
„1.Nem közvetíthetnek elhamarkodott feltételezéseket, demagóg értékítéleteket.
2. A hírműsorok nem teremtik, hanem közvetítik az eseményeket.
3. Megengedhetetlen, a valóságban össze nem tartozó hírek manipulatív egymás mellé szerkesztése.”
A hét pontból ezt az első hármat kellett volna kimásolni a jegyzetből. Szerintem nem nagy kunszt. Hát, ennyi.
Többen felvetették, hogy nem volt túl etikus közölni ezeket a dolgozatokat az érintett diákok beleegyezése nélkül. Mit gondol, fair volt?
Persze. Nézze, a dolgozatírók neve természetesen nem került fel az internetre, innentől kezdve nincs miről beszélni. Egyébként magamtól nem nagyon jutott volna eszembe a dolgozatok nyilvánosságra hozatala, de biztosan maga is tud arról, hogy Ormos Mária, kiváló történész-akadémikus abbahagyta a tanítást az alapképzésben, mert a középiskoláinkból kikerült diákok felkészültségi szintje szinte a nullával egyenlő. Miért ne volna tanulságos, hogy mire képesek a kommunikáció szakos hallgatók? Szerintem még az elégtelen dolgozat is azt bizonyítja, hogy ezek a diákok tanulnak, tanulnak, de amikor valamiféle kreativitásra, egyéni gondolatra volna szükség, akkor már baj van.
Általában is igaz, amit Ormos Mária mond és ír, miszerint egyre rosszabb az egyetemre bekerülők színvonala. Csak nehogy úgy tűnjön, hogy én a saját hallgatóimon verem el a port. Ez a magyar valóság. Megnyugtatásul azért közlöm, hogy az utolsó UV-n merő óvatosságból már csak felsorolásokat és definíciókat kérdezek, úgy hogy szó sincs valami nagy drámáról. Egyébként a Népszabadság védelmére azt még fel kell hozni, hogy az MTI-től vette át az idézett szöveget, bár az iménti felsorolás hatodik pontja szerint „a médium akkor is viseli a felelősséget, ha a hírt utánközlésként bocsátotta ki”.