A férfiak körében több a túlsúlyos, mint a nők körében, a fogyasztócuccok reklámjainak zömével mégis a nőket célozzák be. A Salon.com egy érdekes cikkben meglepő adatokat sorakoztat egymás mellé ahhoz kapcsolódóan, hogy egy amerikai hirdetési szaklap a héten újdonságként tárgyalta, hogy most kezdik bevezetni a férfiakat megcélzó testsúly-csökkentő reklámokat.

Egy felmérés szerint az USA-ban a férfiak majdnem 70%-a túlsúlyos, azaz három férfiból kettő el van hízva. Az arány a nőknél is döbbenetesen magas, de közben mégis jóval alacsonyabb, mint az erősebb nemnél: az amerikai nőknek 52%-a küzd túlsúllyal. Ehhez képest meglepő, hogy a testsúlycsökkentéssel foglalkozó reklámok 90%-a kifejezetten a nőket szólítja meg, és csak kb. minden tizedik fogyasztószer-hirdetés próbál férfiakat rábeszélni arra, hogy ugyan csináljanak már valamit a testükön rengő háj ellen, ha másért nem, akkor azért, mert ha nem fogynak le, előbb fognak meghalni.

A fenti adatokból le lehet vonni azt a következtetést, hogy a közvélekedés szerint egy nőn ciki a súlyfelesleg, míg a férfiaknak nem kell strapálniuk magukat; nekik dagadtan sem kell szégyenkezniük. Bár túlsúlyos személyeket csak elvétve lehet látni a filmekben-tévében, az a kevés, aki van, az is általában férfi: a Salon.com cikke pl. John Goodman (Frédi és Béni, A nagy Lebowski) és James Gandolfini (Maffiózók) példáit hozza (tegyük hozzá, szemet hunyva Beth Ditto és Gabourey Sidibe felett).

De nem kell az óceánt képzeletben átszelnünk ahhoz, hogy további bizonyítékot találjunk arra, hogy a kövérség nagyobb bűn, ha azt egy nő követi el. A magyar közgondolkodásban is büszkén tartja magát az a vélekedés, hogy “a férfi száz kiló fölött kezdődik”. A helyzet az, hogy a férfi száz kiló körül inkább végződik, mint kezdődik, már ha nem a népesség százkilencven centinél magasabb töredékéről van szó. A túlsúlyt pozitívumnak beállítani még vicceskedve sem túl menő, úgy meg főleg nem, ha megbocsátásunkkal csak az egyik nemet tüntetjük ki.

A Salon.com egyoldalúan nőpárti megközelítését azzal a megközelítéssel lehet egy kicsit kiegyensúlyozni, hogy ezt az egészet talán nem már megint a férfiak gonoszsága okozza (mint Hollywoodban), hanem esetleg azért nem számít akkora bajnak egy férfinál a túlsúly, mert… az senkit nem érdekel, hogy egy férfi jól van-e.

A férfiaknak szánt fogyókúrák alacsonyabb száma törődéshiányként is felfogható; mintha egy kövér pasiért már nem is lenne érdemes küzdeni. Sőt, talán pont az segítene a túlsúllyal küzdő férfiaknak, ha vicces mondások meg elbagatellizálás helyett arra sarkallnák őket a többiek, hogy fogyjanak.

Mindenesetre hadd bocsássuk vitára a következő mondatot: míg a nők viszonylag megengedőek azzal kapcsolatban, hogy a férfi hogy néz ki (és ezzel összhangban a férfiak is roppant megengedőek tudnak lenni saját magukkal), addig a férfiak sokkal kevésbé toleránsak, ha a nők testsúlyáról van szó. Tényleg így van ez? És ha igen, akkor jól van ez így?