Ebben a posztban Noémi levelét adjuk közre. Ő a szakításkori szánalmas hazugságokkal-fenyegetésekkel kapcsolatos témához járult hozzá egy meglehetősen eredeti példával, amihez hasonló egyáltalán nem szerepelt eredeti összeállításunkban. Ráadásul már a történet bevezető eseményei is rendhagyóak, hiszen a szakításhoz vezető vita egy facebookos képcseréből pattant ki. Noémit természetesen igazából máshogy hívják, és az összes többi azonosításra alkalmas adatot is megváltoztattuk, ezért miközben falja majd az alábbi bekezdéseket, ne próbálja egyik ismerősét sem felfedezni a szereplők között, mert ez a sztori valaki mással esett meg. Viszont ha önnek is van egy története egy szánalmas szakításról, írja meg a Randiblog email-címére!

Márk és én 3 évig voltunk együtt. Az utolsó 2-3 hónapban éreztem, hogy valami nincs rendben, elég sokat veszekedtünk, és már nem is nagyon szerettünk együtt lenni. Vagyis én szerettem volna. A Facebook egy átok! Közös képünk volt kint kezdőképnek a Márkkal mind a kettőnknél. Na, egyik reggel ez megváltozott, amikor is csak a saját fotója volt már csak ott, én pedig le lettem vágva a képről. Megkérdeztem, hogy ezt miért. Mire a válasza az volt, hogy csak meg akarja nézni, milyen így az összhatása a Facebooknak, de mindjárt visszateszi a közös képünket. Természetesen másnap sem és harmadnap sem lett visszatéve. Gondoltam, én nem szólok bele, én is lecserélem az enyémet.

Na, abból lett ám igazi galiba. Mit képzelek én? Biztos az ismeretlen pasiknak teszem ki, hogy ismerkedni akarnak velem, azonnal tegyem vissza azt, amin ő is rajta van, de mivel én ezt csináltam, ezért büntetésből ő nem teszi vissza, sőt azt a mappát, amiben közös képek vannak, le is tiltja, hogy ne láthassa senki. Gondoltam, biztos begőzölt egy kicsit. Én visszatettem a közös képünket (hülye), mert nem akartam pasikat felszedni.

Pár napon belül a barátom ismerősei megnövekedtek nem is kicsit és nem is akárkikkel. Fiatalabbnál fiatalabb csajok (ő 38 éves, én 23), ilyen pózolásos képek, olyan pózolásos képek… Rákérdeztem, hogy ezek meg kik. Én ebbe ne szóljak bele, mert épp a napokban bizonyítottam be neki, hogy pasizni akarok, ezért most büntetésképp ő mindenkit felvesz, aki tetszik neki, egyikkel-másikkal még csetel is. Na akkor kiborultam, üvöltöztem vele, hogy nem normális. Természetesen elköltöztetett, mert megmondta, hogy ő már rég nem érzi jól magát velem, és neki ez a légkör nem jó. Nem is haboztam sokat, 3 nap múlva már az összes cuccom el volt pakolva. De most jön a pláne.

Persze, a különélésünk első napjától szórakozni jártam a barátnőimmel, de Márk egyfolytában hívogatott. Felvettem neki, mert szeretem és nem akartam elveszíteni, gondoltam, ha látja, hogy sitty-sutty elköltöztem, majd észhez tér. Találkozgattunk, szexeltünk, sok éjszakai party után nála kötöttem ki.

Viszont egyik este rettentő fáradt voltam, és lefeküdtem aludni. Hajnalban felébredtem, amikor megnéztem a telefonomat. 66 nem fogadott hívás és 5 SMS. Húha! Márk volt mind, aki megírta, hogy mivel nem vettem fel a telefont, ez csakis egyet jelenthet, hogy valakivel éppen kúrok (elnézést,de ez így volt írva). És ezért ő azt fogja hazudni a szüleimnek, hogy én kurválkodom Pesten, és kijárok külföldre is. Természetesen az SMS-ben ezt nem így írta, mert annyi esze volt, hogy ne bukjon le. („Megmondom anyádéknak, hogy Pesten pénzért fekszel le gazdag férfiakkal, és külföldre is ezért jársz.")

De engem sem ejtettek a fejemre. Másnap felhívtam, kihangosítottam a telefonomat, és a barátnőm telefonjával felvettük a telefonbeszélgetésünket, amiben elmondta, ha nem megyek vissza hozzá, és nem leszek „hűséges”, akkor ezt fogja mondani, és elintézi, hogy legyen olyan férfi, aki valóban azt fogja állítani, amit ő írt nekem. Csakhogy kifogtam rajta, mert én ezt megmutattam a szüleimnek, és felhívattam anyával, hogy mindent hallott. Márk próbált magyarázkodni, de már senkit nem érdekelt.

Már fél éve nem beszéltem vele, sőt nem is találkoztam, pedig 2 hónapja egy lépcsőházban lakunk. Férfiak..!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!