Egyre több nő ódzkodik az összeköltözéstől

Legutóbb a férfiak kapcsolatfüggőségét elemeztük ki szakemberrel, most pedig két olyan olvasói levélre reagál a kapcsolati tanácsadó, amiben nők vallanak arról, mennyire ódzkodnak az összeköltözéstől.

Szerinte legtöbbször anyagi oka van az összeköltözésnek

Annamária 35 éves, nyolc éve egyedülálló, korábban egy öt éves házasságban élt, amiben elmondása szerint már az elején megmutatkozott, hogy alkalmatlan az együttélésre: "Legalábbis az együttélés klasszikus formájára, amikor minden délután találkoznak a párok, együtt fekszenek, együtt kelnek, és ha valamelyiknek esetleg magányra lenne szüksége, nincs egy hely (egy másik lakás), ahová el tudna menekülni.

A válás után hihetetlenül örültem a szabadságnak. Sokan mondták akkoriban, hogy ez a lelkesedés csak ideig-óráig fog tartani, mert egyszer csak hiányérzetem lesz és magányosnak fogom érezni magam, de ez nem így lett. Az elmúlt évek alatt két komoly kapcsolatom is volt, de egyszer sem jutott eszembe az összeköltözés.

Mostani pasim heti 3-4 alkalommal is nálam alszik, vagy én nála, de mindkettőnknek megvan a külön lakása, és ha épp fáradt a másik, nem zargatjuk egymást. Igazából el sem tudnám azt képzelni, hogy a szekrényem az ő cuccaival legyen tele, vagy, hogy nekem kelljen pakolni utána vagy mosni rá. Egyébként biztos vagyok abban is, hogy a többség azért költözik össze, mert sokkal könnyebb úgy fizetni az albérletet vagy a törlesztőrészletet."

Kényszerszingliségből életforma

Annamáriával szemben a 34 éves Luca még soha, senkivel nem is próbált együtt élni: "Körülbelül 30 éves koromig ezt kényszerszingliségnek is lehetett nevezni, hiszen nem volt olyan kapcsolatom, amiben el lehetett volna gondolkozni az összeköltözésről, később viszont tudatosan választottam ezt az életformát. Úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy ha eddig is megoldottam mindent egyedül, a későbbiekben is meg fogom. Van pasim, jól elvagyunk, több éve járunk. De a függetlenségemet nem adnám fel érte. Szerencsére ebben is egyetértünk."

Élvezik a nők az önálló egzisztenciát

"Azt gondolom, nincs azzal baj, ha valaki a számára megfelelő utat választja, vagyis akkor létesít életközösséget partnerével, ha már valóban vágyik arra" - mondta Bajnok Anikó, kapcsolati tanácsadó. "Fontos, hogy felismerjük saját igényeinket, tanuljunk az előző kapcsolatban felmerült hibákból. Ami régebben szinte elképzelhetetlen volt, ma már kivitelezhető: a nők is tudnak önálló egzisztenciát teremteni, s ezt sokan élvezik is. Ez a lehetőség újkeletű a nők számára, régebben mások voltak a társadalmi szerepek, elvárások. A mai nők közül egyre többen nem feltétlenül a konvencionális szerepeknek akarnak megfelelni."

Ugyanakkor a szakember hozzátette, az összecuccolástól való félelem eredhet egyfajta bizalmatlanságból, vagy feldolgozatlan csalódásokból is. "Ha ez húzódik meg a háttérben, akkor itt valami hiányról beszélhetünk, egyfajta védekező mechanizmusról, amikor egy nő mindenáron igyekszik elkerülni azt a fájdalmat, amit már esetleg előzőleg átélt. Ez nem vezet igazi boldog állapothoz, a határtartás ebben az esetben túlzott, igazából nem valódi igényt szolgál, hanem a további sérülések elkerülését. Ilyenkor előbb-utóbb szakításhoz vezet a kapcsolat, hiszen ez valójában nem kielégítő, ami az elején megfelelő volt, az a későbbiekben kínzó állapottá válhat.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az össze nem költözés is közös döntés eredménye kell legyen, mindkét fél igényszintjét ki kell elégítse ahhoz, hogy ez jól működjön. Ha már bármelyik fél nem érzi jól magát ebben az állapotban, akkor ideje revideálni az eredeti egyezséget. Persze vannak, akik az anyagiak miatt költöznek össze, de ha csak ez a kapcsolatuk alapja, akkor ez hosszú távon nem működtethető harmonikusan, ez a fajta érdekkapcsolat nem ad elég összetartó erőt. A párkapcsolat fontos feladata, hogy a felmerülő problémákra megoldást találjon, legyen az anyagi vagy más jellegű kérdés" - magyarázta Bajnok Anikó.