Hagytam, hadd dugjon addig, amíg nekem is jó

„Kedves Pasik!” – ezzel a megszólítással kezdi az emailt az alábbi levél írója, de már most szólunk, hogy amit ír, nők számára is érdekes lehet, úgyhogy mindenkit bátorítunk arra, hogy olvasson tovább, nemre való tekintet nélkül. „Úgy gondoltam, hogyha Szepesi Niki megtehette, hogy kitálal, akkor én is. Így szépen lassan elkezdem csepegtetni azokat a történeteket, ahogyan egy naiv fruskából bosszúálló vadmacska lettem” – így folytatódik a bevezető, és hogy a levélíró ne maradjon keresztnév nélkül, szerepeljen a jövőben a kicsit szerencsétlen Jolán néven.

Az álnév lehet, hogy szerencsétlen, de maga Jolán távolról sem az. Erre a korábbi levére reagál, meglehetős indulattal, és egy hihetetlenül kemény és előre kitervelt bosszúról számol be, mondván, hogy minden férfi egy ilyen lelki tökönrúgásra számíthat, ha semmibe veszi azt a nőt, akibe állítólag szerelmes. A levél beszólásokat is tartalmazott, de azokat kihagytuk belőle, hogy annál inkább előtérbe kerüljön a lényeg – reméljük, Jolán nem bánja, hogy egy picit emiatt rövidítettünk még így is elemi erejű írásán. Ha véleménye, hozzászólása vagy saját története van, kérjük, írja meg a Randiblog e-mailcímére!

„Épp ideje, hogy felvilágosítsalak Titeket arról, hogy mi nők nem vagyunk azok a földre szállt, mosolygós, buta cicababák, akiknek Ti, Macsók gondoltok minket. Azt hiszitek, hogy mi, hercegnős meséken nevelkedett nők tündérmeséket álmodunk, esküvőre, gyerekre, boldog családra vágyakozunk. Igen, a szívünkkel ezt kívánjuk, olyan tisztán, mint Anyáink és Nagyanyáink. De sajnos ez nem az a világ, ahol megéri várni a szőke herceget fehér lovon, ez már az a világ, hogy a szőke herceg sármos, őszülő és középkorú, Volvót vezet, anyagi biztonságot nyújt, mi pedig mosunk, főzünk, takarítunk. Szépségszalont nyitunk a pénzéből, neveljük a gyermekeit, amíg ő húszas cicababákat dug. Vidéki lány vagyok, tehát a naiv fruskák mintapéldánya. Felkerültem a nagyvárosba, addig hőn szeretett álomférfim kidobott, mert talált jobbat, aki ráadásul nem 150 km-re lakik tőle. Engem már akkor rég fűzött egy édes Herceg, akinek persze jó kislány révén nem hagytam magam. De hát, miután kidobtak, rohantam a Herceg karjaiba. Egy darabig működött is minden, ő sokat dolgozott, nem ért rám, csak ha szexről volt szó. Ez így ment egy évig. Aztán végre kinyílt a szemem, miután megláttam egy másik lánnyal. Kiderült, hogy engem is csak kihasznált, szép szavakkal elcsábított, majd megdugott, aztán jónak bizonyultam és megtartott.  Csakhogy én, miután rájöttem, nem csaptam hisztit, nem balhéztam. Hagytam, hadd dugjon addig, amíg nekem is jó volt (mert a szex az nagyon jó volt). Közben szépen csendben találtam magamnak valaki olyat, akiről tudtam, hogy övön aluli ütésnek érzi majd, ha vele lát. Egy lelki tökön rúgásnak. Szépen, csendben magamba bolondítottam a Herceget, úgy, hogy még ő se vegye észre. Hogy vágyjon rám, hogy kelljek neki, és nem csak szexre, mozira is, vacsira is jó voltam már. De addigra én már kiszerettem belőle. Már csak a bosszú hajtott. De ugyanolyan áhítozó szemekkel néztem rá, amikor a felnagyított tetteit mesélve fényezte magát, ugyanúgy bújtam hozzá, mint egy kiscica, és olyan voltam vele az ágyban, mint egy vadmacska. Majd jött a revans. Elhívtam vacsorázni, és az összes nőt is, akit megdugott akkor, amikor engem fűzött – persze az ő nevében. Én ültem ott, a Bosszúálló férfimmal, aki a lelki tökön rúgást adta neki. Ő pedig belépett egy étterembe, ahol egy-egy asztalnál az exei rá vártak, mind naivan, gondolva, hogy igen, végre kiválasztott, engem akar. Majd azt mondtam a Bosszúállónak, hogy fáj a fejem, átkaroltam, hozzá bújtam és kisétáltunk az étteremből. A Herceg pedig csak állt. Állt, és a nagy macsó köpni-nyelni sem tudott. Végigkövetett a szemével, és csak most nézett rám igazán csodálattal. Érezte, hogy most Őt verték át. Vigyázat Férfiak! Mi Nők tanulékonyak vagyunk. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb.”