„Mindig elolvasom az egyéjszakás kalandokról szóló cikkeket a Kő’ kólán, mert jó pár éve sajnos már csak ez jut nekem is. Megakadt a szemem egy címen: „Bocs, de csak szexre kellesz”. Ahogy végigolvastam, felidéződött bennem valami, ami napok óta foglalkoztat. Úgy éreztem, le kell írnom a saját sztorim. „Az első perctől kezdve tudtam, hogy nem az én világom, de pont ez nagyon megtetszett benne” – olvasom a cikkben, és ismerős érzések törnek rám. Valahogy pont ugyanezt éreztem én is” – bár a mai posztban közölt olvasói levél (Timi küldte be) ugyanúgy kezdődik, mint egy korábbi sztori, a végkifejlet egészen más. A korábbi beküldő, Ilona végül egy roppant kínos randin kellett, hogy kiadja szexpartnere útját, Timiéknél azonban merőben máshogyan alakultak a dolgok. Ha valamire reagálna, ha véleménye vagy hozzászólása van, vagy ha szívesen elmesélné saját történetét, kérjük, írjon ön is a Randiblog email-címére!
„Az én férfim is egy egyszerű, nem egy művelt, nem egy tanult, hanem egy „hatalmasra” gyúrt állat volt. Ráadásul az egyik exem haverja, ami bármilyen hihetetlen, de csak évekkel a szakításunk után derült ki. Már az első beszélgetésünk után sejthető volt, hogy mi sül ki a dologból. Hiába nagyon más világból jött, mint ahol én mozogtam egész életemben és mozgok a mai napig, de pont ettől volt olyan izgalmas, és azonnal ordított róla, hogy ő is akar engem. Áradt a pórusaiból a szex meg a macsóság, meg az, hogy kellek neki, és ez nagyon felizgatott. Szóval nem beszélgettünk sokat, felvitt magához és elég jót szexeltünk. Szinte alig hagytam el a lakása ajtaját, már jött is az üzenet tőle, hogy nagyon jól érezte magát velem. Egyszer-kétszer megismételtük a dolgot, de számomra csak az a „senki” volt, aki csak arra jó, aki csak szexre kell. Ha esetleg olyan megnyilvánulásai voltak, ami kettőnk közti lehetséges komolyabb kapcsolatra utalt, leoltottam, hogy ne higgye már, hogy pont én? pont vele…? Csak arcoskodtam és azt hittem, hogy csak szexre jó nekem, egészen addig, amíg el nem kezdett hanyagolni, mert munka miatt már nem volt rám ideje.
Egyre többet gondoltam rá és egyre jobban hiányzott. Elkezdtem másokkal randizni és pár hónapja, amikor pont egy jól sikerült randim után felnéztem a közösségi oldalra, az első poszt, ami fogadott, az az volt, hogy az én „kigyúrt állatom”, az, akit szinte lenéztem és addig csak szexre volt jó nekem, single családi állapotról átváltott „in a relationship”-re. A választottja pedig, mit ne mondjak, messze alacsonyan alattam jár. A nyomomba se ér, és ő mégis őt választotta. Mondanom sem kell, hogy kitört belőlem a sírás, még magamnak is be kellett vallanom a számomra szörnyű tényt, hogy beleestem. Mivel kétségbeesésemben nem söpörtem szőnyeg alá a véleményem a kis barátnőjéről és a sokat romlott ízléséről, összevesztünk, és a fejéhez vágtam, hogy látni sem akarom. Egészen mostanáig nem is beszéltünk… Éppen alakulóban van nálam valami egy másik pasival, de a múlt hét meglepetést tartogatott a számomra. Mire már túlléptem rajta és elfelejtettem, törvényszerű, hogy megkeresett. Üzenetet írt. Bár még megvan a nagy (legalább is testre szó szerint nagy) szerelme, mégis úgy néz ki, nem felejtett el engem. Ami még ennél is szebb, hogy találkozni is fogunk, szóval kíváncsian várom, mit tartogat számunkra ennyi idő után a találka…
Két dolgot muszáj kiemelnem, hisz két dolog miatt éreztem fontosnak, hogy megírjam a sztorim.
Az egyik, hogy sosem tudhatod, kibe esel bele, ne akarjunk mindig jobbat annál, amink épp van. Jól éreztem magam vele, mellette nem kellett szerepet játszanom, önmagam lehettem végig és mindenről megfeledkezhettem, amíg a karjaiban voltam, de én mégis jobbra vágytam…hát elszalasztottam őt.
A másik pedig, hogy sosem tudhatod, mit hoz a jövő, hogy ki és mikor bukkan fel újra az életedben. Szóval hiába zártam le magamban és hiába léptem túl rajta, most mégis kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra ez a találkozás. Vajon lesz-e hatalmas egymásnak esés újra? Vajon változott, amióta a fejéhez vágtam. hogy látni sem akarom? Jajjj olyan izgatott vagyok!”