Sokan esküsznek arra, hogy legjobb módja exünk visszaszerzésére az, ha féltékennyé tesszük. Ez van, amikor bejön, de többnyire visszafelé szokott elsülni a próbálkozás. Az alábbiakban három történetet olvashat, amikben ez utóbbi lett a végeredmény. Nemcsak nem lett a kapcsolatból semmi, de az exbarátnők csúnyán nevetségessé is tették magukat. Ha van hasonló sztorija, kérjük, írja meg ön is a Randiblog email-címére!

Tamás

Már egy éve voltunk külön exemmel: neki nem sikerül továbblépni, nekem igen, ez pedig igencsak sértette a női hiúságát. A szakítás után ugyanannál a cégnél maradtunk mindketten, ahol dolgoztunk, bár külön szinten, így nem is futottunk sokszor össze sokszor. Aztán egyszer problémák adódtak az ő osztályán a számítógépekkel, amiket nekem kellett náluk megcsinálni. Felrohantam két emelettel feljebb, és átpásztáztam az irodában lévő gépeket a szememmel, melyek azok, amik nem működnek. Exemé működött, elindult neki a program, a windows képernyőkép ott virított neki a monitoron, exem épp cigiszüneten volt, így rendesen ráláttam a dologra. Áthasítottam az egész irodán, egészen a hátsó részig és minden gépre ránéztem, majd visszafelé vettem az utam, hogy a legfontosabbal, a főnökével kezdjem a munkálatokat. Exem addigra visszaért és mit látnak szemeim, a képernyőkép már nem az volt, ami pár perccel előtte, hanem exem egy pasi mellett. Semmilyen extra szituációban, valószínűleg mindössze egy társaságban voltak és úgy fotózkodtak, de az egész annyira szürreális volt, hogy hangosan elröhögtem magam. Megvan a történet, ugye? Exem megtudta, hogy az irodában vagyok, úgyhogy gyorsan berohant a cigizésből és kicserélte a képernyőképet egy olyanra, amitől szerinte nekem féltékenynek kellett volna lennem, vagy legalább agyfaszt kapnom. Sajnos (nem sajnos) inkább szánalmasra és nevetségesre sikerült az egész, annyira átlátszó volt a dolog.

Géza

Nagy lelkesedéssel vágtam bele pár éve egy kapcsolatba, amiben a csaj aztán úgy gondolta, minél többet cicázik velem, annál jobban fog majd kelleni. Eképp megszerezhetetlennek állította be magát, és megpróbált féltékennyé tenni azzal a látszattal, hogy érte minden pasi odáig van és nekem küzdenem kell érte. Ha elmentünk valahová bulizni, biztosan hívta valamelyik férfi ismerősét is, sőt, igazából csak a férfi ismerőseit hívta. Ha felhívott magához, akkor biztosan az egyik férfi ismerősét váltottam, aki mintegy véletlenül épp előttem ugrott fel hozzá. Egyébként mindez egyáltalán nem tűnt olyannak, mintha rá volnának szállva a pasik, pont ellenkezőleg: nevetséges volt, ahogyan ő mászott a férfiakra. Egyre inkább ellenszenvessé vált, az i-re pedig egy facebookos sztori tette a pontot: volt egy, a képek alapján jóvágású ismerőse, aki folyamatosan kommentelgetett neki a fotói alá, és megjegyzéseket tett arra vonatkozóan, hogy ha nem lenne pasija, akkor biztosan ráhajtana. Már az elég furcsa volt, hogy egy modell kinézetű férfi miért lóg az én nőmön – nem akarom degradálni az exemet, de nem volt egy hejdeszép csaj –, és ha lóg is, miért teszi ezt nyilvánosan. Egyik este aztán nyitva felejtette nálam a Facebookját, de mielőtt becsuktam volna, megláttam, hogy az nem is az ő fiókja. A modellkinézetű pasié volt, amit a jelek szerint ő használt. Mint kiderült, úgy akart féltékennyé tenni, hogy kitalált magának egy udvarlót, a neten keresett egy jó képet az adatlaphoz, és a kitalált fickó nevében írogatott saját magának. Beteg. Egyből kiábrándultam és kidobtam a francba.

Berci

Az én sztorim filmbe illő: volt csajommal ugyanabba a karácsony buliba voltunk hivatalosak. Nekem nem volt még új kapcsolatom és tudtommal neki sem, mégis egy fószerrel jelent meg, akinek végig a kezét fogdosta meg a nyakát simogatta. Gyanús volt a kisiskolás viselkedés, ráadásul a végén az is kiderült, miért nem láttam őket csókolózni. Volt csajom ugyanis arra nem készült fel, hogy új „szerelmének” is lesz a buliban ismerőse, emiatt éjfélre már mindenki tudta, hogy volt csajom egy meleg fiút rángatott el magával, hogy engem féltékennyé tegyen. Megszégyenülve lépett le, még mielőtt igazán elkezdődött volna a buli, én meg azóta is sírva röhögök, ha ez az eszembe jut.

Hozzászólna?

Kövessen minket a Facebookon, ahol lehet kommentelni! De emailt is írhat a Randiblog címére.