Rengeteg poszt volt már a Randiblogban arról, hogy milyen rossz egyedül, és hogy milyen nehéz társat találni, főleg az interneten. Nyilván lesz is még rengeteg hozzászólás a témában, de alább kivételesen nem olvasónktól idézünk, hanem az Independent című birt lap cikkéből, illetve az abban megszólaltatott kutatóktól. Rengeteg bizonyítékot találtak arra ugyanis, hogy a magány hogyan, illetve mennyire károsítja az egészséget – a negatív hatásokat a kövérség következményeihez hasonlították. Szomorú, de egyre fontosabb téma, a részleteket alább olvashatja.
Krónikus magánynak nevezi a forrás azt, ha valaki hosszú távon úgy érzi, egyedül van. Brit kutatók vizsgálatai szerint 14%-kal rövidebb az élete azoknak, akik magányosak, azaz a társtalanság ugyanolyan erős kockázati tényező, mint a túlsúly. Csak egy dolog van egyébként, ami még ezeknél is durvább kockázati tényező: a szegénység. A nyomorgók körében a leggyakoribb ugyanis a korai halál. De térjünk vissza az egyedülléthez, ami hatalmas tömegeket érint, az idősebbek kb. 20-40%-át, illetve a teljes (brit) népesség 10%-át. A brit kutatásban részt vettek harmada rendelkezik olyan közeli baráttal vagy rokonnal, akit magányosnak tartanak.
Amerikában hat évig követtek 50 fölötti személyeket, pontosan kétezer alany vett részt ebben a kutatásban. Itt is azt találták, hogy akik magányosnak érezték magukat a kiválasztott hat év alatt, azoknak a periódus végére jobban leromlott az állapota, mint a többieknek. A University of Chicago pszichológusa azt mondja, a kutatás alapján egyértelmű, hogy aki magányos, annak gyorsabban romlik az egészsége, és ez szerinte nem csak az USA-ra érvényes, hiszen hasonló vizsgálatok Európától Kínáig a világ több részén voltak. Mint kiderült, aki magányos, annak a szervezetében reggelente több a hidrokortizon, az úgynevezett stresszhormon, és az egyedülléttől szenvedőknek általában a vérnyomása is magas, viszont gyenge az immunrendszere.