Amikor két ember összeházasodik, azzal valakinek mindig van valami baja. Jobb esetben csak az apósnak, vagy a házasulandó felek óvodáskori szerelmeinek, esetleg valamelyik sógornőnek, például annak, aki a szerinte bátyjához nem illő menyasszony nevében lemondta a ceremóniát, de ebben a Huffington Postról szerzett történetben sajnos vőlegény volt az, aki úgy érezte, hasonlóan radikális módszerrel kell megakadályoznia az esküvőt.

A 23 éves Alex Lanchester és az ugyanennyi idős Tucker Blandford a connecticuti egyetemen ismerkedtek meg 2012 augusztusában, ahol Lanchester, az eredetileg Angliából származó lány akkor egyéves külföldi tanulmányútját töltötte. Annak ellenére, hogy tudták, egy év múlva el kell búcsúzniuk egymástól, a fiatalok első látásra egymásba szerettek, és hamar elválaszthatatlanok lettek, ráadásul a család sem ellenzett semmit, befogadták és szerették a lányt.

A felhőtlen kapcsolatot azonban mégis beárnyékolta valami, Lanchesternek letelt az egy éve, így haza kellett mennie Angliába, ami egyet jelentett a Blandfordtól való búcsúzással is. A fiú enyhíteni szerette volna a lány az egyre közelgő  elválás miatt érzett szomorúságát, és a legjobb döntésnek azt találta, hogy megkéri a kezét, mire a lány természetesen azonnal és boldogan mondott igent. Az öröm sajnos nem tartott sokáig, mert amint Lanchester hazatért, újra el kellett kezdenie egyetemre járni, ami sokkal nehezebb feladatnak bizonyult szerelme társasága nélkül, mint azt gondolta volna.

Ugyan minden nap beszéltek telefonon, de Blandford többször is megígérte menyasszonyának, hogy személyesen is meglátogatja. Később aztán mégis lemondta az összes utazást olyan lehetetlen indokokkal, minthogy letartóztatták, amiért alkoholt csempészett be egy buliba, ahova nem kellett volna, ezért nem hagyhatja el az országot, de lány még annak ellenére is képes volt ezt lenyelni, hogy ő maga foglalt szállást és repülőjegyet nehezen kigazdálkodott pénzéből vőlegényének. A mindennapos telefonbeszélgetések során a folyton lemondott találkozók ellenére azért megbeszélték, hogy az esküvőjüket augusztus 15-én fogják megtartani Connecticutban, ahol először megismerkedtek, és ez a lánynak elég is volt a boldogsághoz.

Telt-múlt az idő, a türelmes menyasszony és amerikai vőlegénye utolsó telefonbeszélgetése óta eltelt már pár nap, és a lány azt tervezgette, felhívja szerelmét, hogy elmondja neki, mennyire várja már az esküvő napját. Az ereiben azonban megfagyott a vér, amikor őt tárcsázták először, és a vonal túlsó felén Blandford apjaként mutatkozott be valaki, aki közölte a lánnyal, hogy sajnálja, vőlegénye titokban depressziós volt, és végső elkeseredésébenegy autó elé vetette magát. A lány a hír hallatán először nem kapott levegőt, de röviddel ezután felhívta Blandford szüleit, hogy részvétét nyilvánítsa, ekkor kezdett a dolog szomorúból felháborítóvá válni.

Bár a lány addigra már nem kevesebb, mint a forintban nagyjából 230 ezret érő 600 fontot költött az esküvő előkészületeire, az örömszülőknek sajnos tudomásuk sem volt arról, hogy a fiatalok össze akarnak házasodni: ők úgy tudták, a fiatalok szakítottak, amikor Lanchester hazaköltözött Amerikából, affelől pedig megnyugtatták a lányt, hogy fiuk él és virul, nem depressziós, teljesen makkegészséges. Lanchester úgy érezte, villám csap belé, amikor rájött, hogy a vőlegény apjával való beszélgetés során miért érzett valami furcsaságot a férfi hangján: nem az apja, hanem maga Blandford hívta fel őt saját halálhírével. A lány ezen rettentően kiakadt, de pár nap múlva felhívta a fiút, hogy pontot tegyenek az ügy végére, az ex-vőlegény jó halottként persze nem vette fel a telefont, de pár nappal később azért küldött neki egy sms-t, amiben bevallotta, hogy hazudott, mintha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló. 

Az átvert lányt eleinte kicsit megviselte a dolog, de most már eltökélten gyűlöli volt szerelmét, és a napot is bánja, amelyen megismerkedtek. Ahelyett, hogy lemondta volna az utat, kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy elutazzon Amerikába az esküvő alkalmából lefoglalt repülőjeggyel valami olyasmi jegyében, hogy az esküvő napját már csak azért is a fiú nélkül töltse, és azt a napot a saját emlékeivel töltse meg.