Ha elmegyünk Budapesten szórakozni, nem csak csodálatos bulikban lehet részünk és izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokban, hanem szembe találkozhatunk egy csomó olyan figurával, akik tényleg csak rontanak a kedvünkön. Most összeszedtük a legidegesítőbb típusokat, ön pedig megszavazhatja, mi a csúcs!
A túl harsányak
Természetesen mi sem akarjuk, hogy mindenki faarccal szórakozzon a városban hétvégente, de van az a pont, amikor valaki már annyira szeret mindenkit, hogy az zavaró. Mindenki elhiszi, hogy jó az este, nem kell minden random embert megölelni az utcán, és akkor is tudja mindenki, hogy buli van, ha nem ordítjuk el ezt hangosan.
A kétségbeesetten dugni akarók
A férfiak egy fokkal rosszabbak ezen a vonalon, egy idő után tényleg nem akarják elhinni, hogy nem fognak nőt találni, akinek bejön a sörszagú böfögés és a kilátástalan motyogás. A pörgősebb változat sem sokkal elviselhetőbb, amikor valaki tényleg minden létező nőt meg akar hívni egy italra. A női verziója sem sokkal méltóságteljesebb ennek, és mindkettő kilátástalansággal fertőzi meg az egész környezetét.
Az okoskodók
Mindenki szeret jókat beszélgetni politikáról, könyvekről, zenéről és filmekről, de néha nagyon tönkre tudja tenni a dolgokat az az ember a társaságban, akinek büdös értelmetlen hülyeségekről is diskurálni néha. Tényleg kevés idegesítőbb dolog van annál, mint amikor valaki jól láthatóan mindent megtenne érte, hogy elmondhassa a véleményét a hazai politikáról annak ellenére is, hogy mellette épp a Csupasz Pisztolyból idézget a társaság.
Az erőből bulizók
Berúgni tök jó móka, viszont az amikor beléd diktálják az italt, már nem annyira. Legkésőbb 20 éves kora környékére mindenki el szokta tudni dönteni, mit szeretne inni, nem fontos senkivel sem közölni, hogy márpedig ezt a pálinkát meg kell innia, ha igazi faszagyerek. Ehhez kapcsolódóan azt is el kéne fogadni, hogy Magyarországon nem mindenki szereti a pálinkát.
A bulikirályok
Tényleg nem fontos minden helyzetben úgy csinálni, mintha ez a péntek/szombat este lenne életünk legnagyobb pillanatainak egyike. A lelkesedés oké, de amikor egy estén tényleg minden arra utal, hogy haza kéne inkább menni, akkor tökre nem hiányzanak azok az érvek, hogy “de hát péntek van”. Nélkülük is elég nyomasztó vert seregként feladni ezt a buli dolgot, nem kell még hangsúlyozni azt is, hogy itt márpedig őrült dolgok történhetnének.
A mégsem érkezők
“Bocsi, fáradt vagyok, itthon maradok ma :(“ – kapott már mindenki ezer hasonló SMS-t. Ezeknek az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy utána véletlenül sem lehet őket elérni, és eszükbe sem jut, hogy a többiek esetleg azért várnak már tök régen, hogy odatolja a képét. Nem menni valahova teljesen rendben van, de azt lehet ám jelezni időben is.
A csendbohócok
A csendbohócok természetesen pénzt kapnak azért, hogy vegzálják a járókelőket a hangos ordibálás miatt, és hát nem ez a világ legmegbecsültebb munkája, de akkor is rettentő zavarók. Épp úgy, ahogy az ellenőrök a buszon, általában ők sem a legmarconább ordibáló állatokhoz mennek oda, pisszegni, hanem a normális hangerőn beszélgető átlag részegekhez, akik rosszabb esetben nem is értik, mit akarnak.