Bár Michael Madsen inkább a keménycsávó- és maffiózó-szerepeiről ismert, van neki egy – igen elismert – kortárs költői, meg egy fotóművész énje is. Augusztusi magyarországi forgatási élményeit szerencsére a költői énje verselte meg: a mű címe Szeged, és jelenleg az egész világ olvashatja Madsen weboldalán, költeményei közt.
A színész Koltai Róbert Magic Boys című új filmje kapcsán járt hazánkban augusztusban, amikor többek közt a Szegedi Ifjúsági Napokon is forgattak, valószínű tehát, hogy ekkor szerezte élményeit. A gondolatait szabadversbe öntő Madsen a szűk fehér szoknyás szegedi lányok költői képével indít, majd a második világháborúban elesett Kenneth nagybácsi érintésével jut el az autogramkérő magyar nagyiig.
Az alábbiakban itt az inkább szöveghűségre, mint költői műfordításra törekvő átirat, az eredeti Madsen weboldalán megtalálható, bónuszként a színész pár saját szegedi fotójával.
Michael Madsen: Szeged
A szegedi lányok szeretik a fehéret.
Fehér szoknyák – szűkek.
Fehér nadrágok – szűkek, fehérek.
Hetven éve, szeptember elsején Németország lerohanta Lengyelországot,
amit közben Oroszország is támadott.
Ekkor kezdődött a háború, ami ötvenmillió életet követelt,
köztük Kenneth nagybátyámét is.
Ma egy templomban elmondtam érte egy imát,
majd később, odakinn
egy bájos idős hölgy
– nagymamának tűnt, legalább 75 lehetett – autogramot kért tőlem.
Nyomott mintás, színes ruhát viselt, kedvesnek látszott.
Azt mondtam „Persze”, aláírtam
a papírdarabot, és míg elsétáltam,
hallottam, ahogy elköszön: „Auf Wiedersehen”.
Madsen már jópár könyvre való verset írt, legutóbbi kötete American Badass címmel épp szeptemberi születésnapjára jelent meg, és elhunyt barátja, David Carradine emlékének ajánlja. A színész közel tíz éve kezdte forgatási szünetekben szalvétákra, gyufalevelek hátuljára, szállodai papírtörölközőkre írogatni a verseket, melyekből időközben hat kötetre való született. 2005-ben a Hands Publications ki is adta a gyűjteményes változatot az igen komoly „Michael Madsen teljes költészeti munkássága, 1. kötet: 1995-2005” címmel. Jó ötletnek bizonyult, nemzetközi sikert aratott.
2006-ban Madsen első fotóművészeti albumát is megjelentette Signs of Life (Életjelek) címmel, amit akkor elhunyt barátja és kollégája– a Kutyaszorítóban például Csinicsávó Eddie-t alakító – Chris Penn emlékének dedikált.
Dennis Hopper - aki szintén barátja és kollégája Madsennek -, egyenesen a Beat Generációéhoz sorolja költészetét: „Jobban szeretem, mint Kerouacot: lepusztultabb, sokkal megrendítőbb; az utca nyelvét beszéli, olyan képeket használ, amik mindannyiunknak ismerősek, és kisüti az agyam a zsigeri, felkavaró fordulataival. Ez a színész egy költő, méghozzá piszok jó; naná, hogy az, hiszen ő Michael Madsen”.