„Eredetileg a Börtönnapló címet akartam adni neki, aztán egyszer csak úgy alakult, hogy Magyar börtönpokol lett a címe, biztos marketing okokból” – kezdte a bemutatót a közlekedési balesete után hónapokra börtönbe került, majd aztán kiengedett Stohl András. Az este moderátora Szily Őszintén Nóra volt, aki láthatóan szépen begyakorolta a kérdéseit. Rajta kívül ott volt még a könyv írója, Szalai Viven, és a szerkesztője, Ómolnár Story magazin Miklós. Így, négyesben beszélgettek a könyvről a Nyugati téri Alexandra könyvesbolt pódiumán, ahol mindenki, még az újságírók is izzadtak a reflektoroktól.
Nem botránykönyv, hanem kordokumentum
Stohl börtönben írt naplójából és a Szalai Viviennel folytatott beszélgetésekből állt össze az a könyv, ami Ómolnár Miklós szerint egyáltalán nem botránykönyv, hanem egy kordokumentum, a 2012-es Magyarország egy szelete, amiből kiderül, hogy a börtönben a roma gyerekektől az olimpiai bajnokig és az azeri baltás gyilkosig mindenki ott van. Stohl szerint az ember alapjaiban nem változhat meg, inkább csak kérgek rakódnak rá a börtönben, aminek inkább visszatartó ereje van, nem pedig nevelő hatása. „Vezekelni lehet, feloldozást kapni nem. A feloldozást nem a börtön adja meg. A feloldozást az emberek adják meg” – mondta a 45 éves színész.
Szalai Viven úgy érezte, Stohl András felelősségteljesebb ember lett, Ómolnár Miklós szerint pedig az lehetne a könyv alcíme, hogy “Magyar börtönpokol, avagy hogy nőtt be a fejem lágya” – ezen felbuzdulva Szily Nóra meg is tapogatta Stohl fejét, és vicceskedve megjegyezte, úgy érzi, van ott még lágy rész, de szerinte ő ebből él. Ezek után a legtöbbször az a két mondat hangzott el a beszélgetés során, hogy “Tessék elolvasni a könyvet”, illetve hogy “az volt az elsődleges szempont, hogy ez egy hiteles könyv legyen”. Utóbbit leginkább Szalai Viven hangoztatta, akinek a Stohlról szóló könyvei mellett eddig színvonalas, luxusprostikról szóló kötetei jelentek meg. Szalai hiteles író.
„Eldobtam egy fél évet az életemből”
Stohl András elmondta, hogy a börtön után is ugyanúgy szeret élni, sőt talán még jobban. „Hangsúlyozom, hogy a saját hibámból, de eldobtam egy fél évet az életemből. Most 45 éves vagyok, de igazából 44 és fél éves vagyok, mert ez a fél év bizonyos szempontból nem létezik az életemben” – mondta Stohl, aki nyilván a PR részeként előszeretettel beszélt a sajtótájékoztató alatt börtönszlengben. Mesélt a biztonsági résekről is, hogy bár vannak szúrópróbaszerű ellenőrzések, mégis terjed a rabok közt a börtöndrogként elhíresült Rivotril, amit állítása szerint maga is kipróbált. Szily Nóra azon kérdésére, hogy nem tart-e attól, hogy némelyik történetéért perelhető lesz, a Nemzeti Színház színésze azt mondta: minden egyes szóért vállalja a felelősséget, Ómolnár Miklós pedig poénosan hozzászólt, hogy majd együtt ülnek a vádlottak padján. Stohl egyébként 2013. március 5-én kapja vissza a teljes szabadságát, ugyanis ha addig bármilyen szinten is törvényt sért, le kell töltenie a másik 5 hónapot és a plusz büntetést is. Akkor kapja vissza a fegyvereit is, vagyis vadászni is csak azután tud. Jogosítványára viszont egészen 2015-ig kell várnia, addig sofőrrel közlekedik.
Szalai imádja Stohl naivságát
„Külső szemlélőként egyébként azt gondolom, hogy András számára az egyik legnagyobb mélypont az volt, mikor rendezett bent egy darabot a börtönben, és egy picit körbenézett azokon az embereken, és úgy érezte, hogy egy külső szemlélő számára gyakorlatilag ő egy közülük, és végigfutott az agyán, hogy mint a Nemzeti Színház színésze, hova jutott"– fogalmazta meg kissé bonyolultan Szalai Vivien a magvas gondolatait. Szalai ezeken kívül még olyan óriási felfedezéseket is tett, hogy kéthetente, mikor meglátogatta Stohl Andrást a börtönben, a színésznek mindig más volt a hangulata. "Naivság lenne azt gondolni, hogy ez egy lányregény, mert nem az. Persze nem botránykönyvet akartunk írni, és ez nem botránykönyv, de nem is mesekönyv" – mondta Szalai Vivien, amin Stohl elmosolyodott, és csóválta a fejét, majd elmondta, hogy mindenki a saját szerepét játsza, és egy bulvárújságíró – utalva erre Szalaira – nyilván a szenzációt hangsúlyozza a könyvben. Szalai erre csak így reagált: „Imádom a naivságát. Másfél éve imádom.” Gyönyörű zárómondat lett volna, de sajnos még nem volt vége az estének.
Pénz nincs, csak hála
Stohl végül elmondta, hogy szeretne egy példányt elküldeni az őt elítélő bírónőnek is, majd megengedte, hogy az újságírók is kérdezzenek. Idén január óta életbe lépett az a jogszabály, miszerint jogerősen elítélt bűnözők nem kaphatnak pénzt a nyilatkozataikért, viszont van egy kiskapu, hogy a szerkesztő vagy az író kaphat pénzt, amivel már szabadon rendelkezhetnek. A Velvet azon kérdésére, hogy kihasználta-e a kiskapukat, vagyis kapott-e pénzt a könyvért, Stohl csak annyit válaszolt: "Nagyon hálás volt az Alexandra kiadó". Ezután arról érdeklődtünk, hogy nem tartja-e visszásnak, hogy azok után, hogy bedrogozva okozott egy balesetet, majd drogprevenciós előadásokat tartott, a börtönben mindezek ellenére mégis kipróbálta az úgynevezett börtöndrogot. Stohl erre röviden már csak annyit mondott: „Én ehhez tényleg nem tudok mit hozzáfűzni.”