Nagy, karácsony utáni interjúnkban a frissen megjelent, fiatal apáknak szóló Kitolás 2. szerzőjével, Szily Lászlóval beszélgettünk. A könyv- és újságírás mellett most először beszélt az Illés Béla és az emésztése közötti titkos összefüggésről, élete első bagolytámadásáról, a pletykák iránti rokonszenvéről, az Uj Péter iránt érzett homoerotikus rajongásáról, valamint arról, hogy kivel szeretne egy ladikban horgászni.

Információink szerint amióta a Kitolás 1-2 szerzőjeként széles körben ismertté váltál, rendszeresen támadnak le kismamák, illetve ifjú anyukák piacokon, köztereken. Igaz ez?

Előfordult már ilyesmi, olyan körülmények között is, ahogy mondod, a csávók pedig annyira gyávák, hogy dedikálásokkor mindig a csajukat küldik előre. A könyvnapon konkrétan láttam, hogy elbújtak a sarok mögött, és onnan küldték ki őket. Nem egy, nem kettő.

Ennek vajon mi lehet az oka?

Hogy be vannak szarva attól a rendkívül feszült szituációtól, hogy odanyújtsanak nekem aláírásra egy könyvet.

Könyvedben hiánypótló gyermekkezelési útmutatónak nevezed könyvedet. Miért?
Nézegessen Szily Lacikat!

Az elsőt azért írtam, mert amikor ebbe a helyzetbe kerültem, láttam, hogy semmi sem szól nekem. Reszkettem, és fingom sem volt, hogy mi fog történni. A második könyvet pedig azért írtam, mert az elsőt a Borisznak ajánlottam, a nagyobbik gyerekemnek, és utána megígértem Mirinek, aki időközben megszületett, hogy neki is ajánlok egy könyvet. Így írtam egy második részt.

Hogy lehet könyvet írni két gyerek nevelése, illetve napi több óra szerkesztőségi munka mellett?

Éjszaka. És ez a könyv nem jött volna létre, ha szerencsétlen módon nem csúszok le egy olyan családi nyaralás-telelésről, amikor mindenki kiment Egyiptomba. Én itt maradtam egy hétre, és ezalatt írtam meg a könyv felét, és csináltam meg az összes rajzot.

Előfordul pár motívum szerzői illetve újságírói munkásságodban, amelyek vissza-visszatérnek. Milyen hatással vannak rád, és milyen érzelmi kötődés fűz az alábbiakban felsorolt fogalmakhoz illetve személyekhez?

Szekeres Imre

Csodálatos hadügyminiszternek tartom, és miután véletlenül voltam katona is, különösen mókás. Régóta figyeltem őt, és úgy éreztem, hogy hadügyminiszterként megkapta azt az ideális pozíciót, amiből hasonlatok szereplője lehet.

Szili Katalin

Érdekes kérdés, hogy mivel keltette fel először a figyelmem Szili Katalin, mert Szekeres Imrénél mindig voltak érdekes dolgok, mint legutóbb a kék rock'n'roll cipője, előtte a pletykák arról, hogy melyik magyar olajbáró pénzéből ültettetett be magának hajat. A bürokrataimidzs mögött mindig ott volt a megdöbbentő őrület, ami kicsapott egyes pillanatokban. Szili Katalinnál talán azt a nyakas kiállást díjaztam öntudatlanul, amit mindig képviselt.

Illés Béla

Ez a puszta rajongás, a zseninek kijáró tisztelet. Itt semmiféle ironikus szempontok nem játszottak szerepet. Én, ugye, MTK-szurkoló vagyok, járok ki a pályára, amikor tudok, és Béla hajába majdnem minden alkalommal belekönnyeztem, amikor megláttam őt.

Béla tudja ezt?

Nyilván nem, sőt hogy ehhez az interjúhoz egy szuperexkluzív adalékot mondjak: a kettővel ezelőtti, úgymond, eredeti Index-szerkesztőség mellett volt egy étterem, ahova Illés Béla rendszeresen járt, úgyhogy számtalan alkalommal a bálvány mellett ettem. Sokkal gyorsabban működött az emésztésem olyankor.

Katolikus egyház

Pőre élettapasztalat: katolikus szerzetesi, piarista gimnáziumba jártam, ami ellátja munícióval az embert. És miután az emberek többsége nem ilyen iskolába jár, nagyon egzotikusnak hangzik.

Fing

A fing mindig is fontos szerepet játszott az életemben, de amióta gyerekeim vannak, tripla olyan fontos szerepet játszik. Szintén nem tudatosan, de nyilván szivárog elő az írásaimból. A gyerekek egyébként sokkal nyíltabban csinálják, beszélnek róla. És nagyon érdekes kísérlet, hogy már egész kis koruktól reagálnak a fingós humorra, ami minden humorok egyik legjobbika.

Miért szeretsz politikusos hasonlatokat alkalmazni?

A gyárban

Eleve a munkám miatt folyamatosan bombázódom információkkal a politikusokról, és az átlagnál kicsivel többet látom őket közelebbi testi kontaktusban. Gondolom, ezért szivárognak be. Ha juhok között élnék, akkor biztosan juhszerű dolgok jelennének meg. Tévésztárok azért kevésbé, mert pont a gyerekek, illetve a könyvírás miatt alig tudok tévét nézni, és akkor is kizárólag meccset.

Mit szólt az első és második részéhez feleséged, Imola?

Tökre örült neki, noha kicsit - bár ezt ebben a formában nem mondta - szerintem kevesellte, amennyit a második részben szerepelt. Ez olyan szempontból nem véletlen, hogy próbáltam következetesen ahhoz tartani magam ahhoz, hogy itt nem arról van szó, hogy kedélyesen sztorizok egy család életéről, hanem hogy az apákról akarok szólni. Ez nyilván nem zárja ki, hogy az olvasók között egy csomó anya van. A nőknek azért érdekes lehet, hogy a férfiak egymás között miről dumálnak.

Könyvedben megemlíted, hogy van egy Friderikusz Sándor-tejfog-gyűjteményed, ez vicc?

Nem: valóban időt-pénzt nem kímélve megszereztem valakitől. Én valódiként fogadtam, és titkos helyen őrzöm.

Az Index-közeli Könyvesblogban egy kolléga írt a Kitolás 2-ről egy kritikát és B+-szal minősítette.

Elképesztően bátornak tartom, a legnehezebb dolog a világon, egy kollegádról írni. Közben pedig egy csomószor hülyeség nem írni, de a természetes öncenzúra miatt sokszor nem szoktunk. Pedig ha valakitől megjelenik valami, akit ismernek, akkor az Index azt meg szokta írni. Ha most indexes vagy Index-kötődésű, akkor kell bátornak lenni. A szerzőben nagyra értékelem, hogy ennyire tökös volt, hogy egyáltalán mert, ráadásul ő volt az első, aki tök komolyan elemzett. És az idei irodalmi Nobel-díjas is B+-ot kapott.

A szerző arra is felhívta a figyelmet, hogy az első és a második részben is ferde orral ábrázolod magad.

Miután az ábra rendkívül karikaturisztikus - sűrít és fölerősít -, még ferdébb és még görbébb az orrom rajta, mint egyébként. Egyrészt a családunkban többé-kevésbé, ha jól megnézi az ember, mindenkinek elhajlik jobbra az orra, plusz kemény általános iskolába jártam, és eltörték harmadikban. Illetve egy Z-sek elleni focimeccsen közelről arcon rúgtak. Ez a két eset alakította ki a mostani arcom.

És akkoriban nem plasztikázták.

Akkor még nem volt Velvet, úgyhogy nem volt ez a kényszer, hogy az ember plasztikáztasson.