Nagy, karácsony utáni interjúnkban a frissen megjelent, fiatal apáknak szóló Kitolás 2. szerzőjével, Szily Lászlóval beszélgettünk. A könyv- és újságírás mellett most először beszélt az Illés Béla és az emésztése közötti titkos összefüggésről, élete első bagolytámadásáról, a pletykák iránti rokonszenvéről, az Uj Péter iránt érzett homoerotikus rajongásáról, valamint arról, hogy kivel szeretne egy ladikban horgászni.

Nagy szerkesztőségi értekezletek alatt is rendszeresen rajzolgatsz. Miket? És mire vagy a legbüszkébb?

Nagyon egy irányba mutat, mert az utóbbi időben a kedvenc saját rajzom a Szekeres Imre fellációt követ el önmagán címet viseli, amit az előző, nagy, egész hétvégén át tartó stratégiai Index-megbeszélésen rajzoltam. Firkálgatok, mint mindenki. Tervezzük is, hogy csinálunk az újév elején egy olyan firkablogot, ahova mindenki elküldheti értekezletek alatt készült rajzait.

Másik bennfentes információnk rólad az, hogy őszintén érdeklődsz szűkebb környezeted pletykái iránt.

Biztos nem véletlen például, hogy újságíró lettem. Úgy gondolom, hogy az emberi társadalmakat az információk áramoltatása lendíti előre, és az menti meg az unalomtól. Ezért minden embernek erkölcsi kötelessége a lehető legtöbb információt áramoltatni. Igyekszem persze a valakinek nagyon kínos dolgokat legalábbis nem abban a helyzetben továbbadni, hogy az érintett tudjon róla. De szerintem a lelke mélyén úgyis mindenki erre vágyik. Azoknak az embereknek az élete, akik nem ismernek pletykást, rohadt unalmas. Tehát elve képmutató dolog szerintem az a rossz propaganda, amiben a pletykásokat részesítik.

Egy bennfentes informátorunk szeretné tudni, hogy szembesítettek-e valaha azzal, hogy majdnem olyan hangosan beszélsz, mint egy amerikai?

Ahhoz képest, hogy én ezt pontosan tudom, tök kevesen szokták mondani. Én arra gondolok, hogy lehet, hogy egy kicsit süket vagyok, de ez nem derülhet ki, mert sokat beszélek.

Most, hogy olvastam az Uj Péterrel a Playboy legújabb számában készült gigainterjút, rájöttem, hogy a gyerekkor megkerülhetetlen kérdés. Térjünk is rá.

Ja, hogy te most a női Fiala János akarsz lenni.

Nem, de Jánostól lestem el azt a nagyszerű szakmai fogást, hogy a gyerekkort mindenképp szóba kell hozni. Mi akartál lenni kiskorodban?

Gerald Durrell, nagyjából ötéves koromtól húszig.

Elég hosszú időszak.

Hosszú volt, és végig töretlen volt a vágyam ilyesmire. Évente több hónapot töltöttem a nagyszülőknél vidéken, illetve miután a szüleim festőművészek, rengeteget voltunk művésztelepeken, amik jellemzően parkos környezetben vannak. Egyszer megtámadott egy bagoly. Idáig eljutottam.

Hogyan?

A szolnoki művésztelepre - ami egy nagy arborétumban van, és kis házacskákból áll - beköltözött az egyik fára egy hatalmas, vérengző bagoly. Talán erdei fülesbagoly? Talán uhu? Mindenesetre egy jó nagy bagoly, ami azt csinálta, hogy ha valaki sötétedéskor mászkált a kertben, nem mindig, de rendszeresen megtámadta. A bagoly egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy kurvára csöndben tud repülni, így nem vetted észre, csak azt, hogy hirtelen a fejeden van egy hatalmas nagy dolog, belekapaszkodik a hajadba, csapkod, és a csőrével is csapkod. Iszonyú ijesztő: általában a félelemtől majdnem meghaltak az emberek. Odáig fajult a dolog, hogy voltak, akik lábassal vagy bukósisakkal a fejükön mentek át a szomszédos házba. Aztán jöttek természetvédelmi őrök, elkapták, elvitték Nagykörűbe, egy természetvédelmi területre, ami legalább 15 kilométerre van. A bagoly néhány nap múlva visszatért, de utána már békésebben viselkedett.

Érthető, hogy a madarak helyett inkább a halak állnak közelebb hozzád.

A madaraktól mindig idegenkedtem. Nagyobb koromban nem tudtam eldönteni, hogy van-e péniszük, és a pénisz és a tollak együttese valahogy irtóztató gondolat volt. Ezért nem kedvelem a madarakat. A halakat viszont véletlenül megkedveltem, mert itt, Szolnokon két folyó zugában laktunk, és kilencévesen kaptam ajándékba egy zsebpecát. Ez indított el a lejtőn.

Napjainkban

Foglalkoztat a horgászújságírás?

A horgászújság valójában egy csodálatos, de értelmetlen műfaj. Egy elég limitált dologról szól, nagyon véges a témák száma: vannak a békés halak, a ragadozó halak, néhány módszerrel horgásznak rájuk, vagy elharapja, vagy nem, vagy rákap, vagy nem. A horgászújságok mondjuk száz éve virágoznak, és mindig ugyanaz ismétlődik bennük. És úgyse az információkért veszi az ember, hanem azért az elképesztő prózastílusért, amiben ezeket írják. Annak, hogy az ember horgász, mondjuk, 63 százaléka az, hogy lejársz, és egy botról belógatsz valamit a vízbe, másik 25, hogy horgászújságot olvasol. Átjárják a testedet ezek, a csak a horgászsajtóban lévő kifejezések az ezüsttorpedókról és a vizek tigriscsíkos útonállóiról, és röhögsz rajzuk.

És a maradék kb. tíz százalék?

Az maga a hit. És három-négy százalék jó esetben, amikor ténylegesen kifogsz egy halat.

A nagy hal eljövetelében hiszel?

Abszolút. A messiás halban való hit a horgászoknál még fontosabb dolog, mint a zsidóknál. Az furcsa, hogy talán három évvel ezelőtt a horgomon volt egy messiás hal, és utána nem fújt ki a dolog, pedig realista lévén lehetetlen, hogy még egyszer akkora süllő legyen a horgomon. Nem is tudom, mekkora volt. Én akkor abban a helyzetben egy méter körülinek láttam, ami semmire sem biztosíték, hiszen erős izgalmi állapotban voltam.

Mi történt vele?

Elment. Már előttem feküdt, amikor egyszerűen kiakadt a horog a szájából. De legalább így sokkal többet lehet róla beszélni, mintha megfogtam volna.

Horgásztál már egy ladikban olyan kortárs gondolkodókkal, mint Uj Péter vagy Lovasi András.

Viccesen hangzik, hogy kortárs gondolkodónak nevezed őket, és valóban többszörösen horgásztam együtt mindkettejükkel. Sőt, hát ugye, az átkozott Lovasi András a titkos helyemről, ahova elvittem, kifogott egy hét kiló tíz dekás süllőt, aminél majdnem két kilóval volt kisebb a legnagyobb süllőm, amit én ott valaha fogtam.

És kivel horgásznál még szívesen egy ladikban? Nem fontos, hogy kortárs gondolkodó legyen.

A Beastie Boys tagjaival, velük nagyon szívesen horgásznék.

Ők gyakorló horgászok?

Nyilván nem, mivel New Yorkban senki sem horgászik. Annál szórakoztatóbb lenne a dolog. Az amerikaiak egyébként nagyon horgásznak, ott úgy jön ki, hogy a lakosság egynegyede horgászik, a csecsemőket és mindenkit beleértve, minden ötödik ember. Vad, bizarr szórakozásnak tartják, de nem szexinek.

Érdekes jelenség, mintha túlmutatna magán az élelemszerzési aktuson.

Ez a kedvenc témája a horgásznovella-íróknak a horgászújságban: a túlmutatás, a panteizmus, a természettel való eggyé válás.

Hátra van még a gasztronómia. Hogy fedezted fel magadban a gourmet-t?

Uj Péter példája továbbra is kötelez, hogy álságos gyerekkoriemlék-feltárásokkal próbáljam emberibbé tenni az imidzsemet, ezért elmesélem, hogy nyolc- vagy kilencéves voltam, és ahogy minden fontos dolog, ez is Szolnokon történt. Egy este a szüleim elmentek valahova vendégségbe, és egyedül hagytak 2-3 órára a húgommal. Ekkor némileg megmagyarázhatatlan módon - bár előtte is figyeltem, ahogy főznek a felnőttek, de nem jobban, mint bárki más gyerek - elővettem egy Horváth Ilona-szakácskönyvet, és ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy én magam süssek egy kalácsot. Előtte semmi ilyen nem volt. Kurva finom lett a kalács, bár mondjuk, olyan, mint a tehénlepény, nyilván meg kellett volna gyúrni. Amíg megfontam, fölraktam a sütőlapra, addig gyönyörűen nézett ki, de sütés közben gyakorlatilag szétterült. Emiatt sokkal több héja lett, benne egy-két centi vastagságú nagyon finom kalácsbél. Csodálatos étel volt, és onnantól kezdve folyamatosan főztem-főzögettem.

Készülsz valamire gasztronómia plusz írás témában?

Pont Uj Péterrel van egy nagyon régi tervünk, és azért beszélek először neked nyilvánosan, mert hátha ez ösztönzőleg fog rá hatni: meg akarjuk írni az ultimate nagy halászlékönyvet. Még ingadozik, hogy halételkönyv vagy halászlékönyv: ugye a magyarságot Fradi&ndas;MTK-szerűen megosztó - vagyis nem, mert az MTK nem sok mindenkit érdekel -, tehát árokként megosztó dolog a tiszai és a dunai halászlé.

Ez nagyszerűen ötvözi két közismert hobbidat.

Az Uj Péter iránti homoszexuális rajongást és a főzést?

Nem erre gondoltam, de akár így is mondhatjuk.

Neked nyilatkoztam erről először.