Te eltés vagy, ez a megerőszakolós egyetem

2014. augusztus 30-án éjjel az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának gólyatáborában megerőszakoltak egy gólyalányt, amiből napokon belül országos botrány lett. Erre rátett egy lapáttal az Index pár cikke is, így az ELTE többfrontos védekező háborúra kényszerült. Ezt kommunikációs szinten többé-kevésbé jól oldotta meg a legnagyobb magyar egyetem, legalábbis ennek a tanulságairól szólt (volna) az a kerekasztal-beszélgetés, amit a Budapesti Corvinus Egyetemre szerveztek hallgatók Gólyatábor: Válság a négyzeten címmel. Nem hiába a feltételes mód, a beszélgetés a szokásos mederben zajlott: majd' mindenki hárította a felelősséget.

A délután kulcsszereplői az ELTE egyetemi kommunikációjának fejlesztéséért felelős főigazgatója, Fábri György és a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) önkéntese, Lóránd Zsófia eszmetörténész voltak, ők képviselték az ellenkező pólusokat. Miután a moderátor felvezette a  történteket – véletlenül úriembernek nevezve az erőszakolót, majd javítva magát –, feltette a kérdést: milyen veszteséggel járhat az egyetemnek a botrány?

hírnév vagy biztonság?

Perlaky-Papp József krízisstratéga először azt mondta, az ELTE jól kezelte a krízist, bár a hírnevükön csorba esett, a Google-ba beütve az ELTE+gólyatábor kombót biztos lel az ember a történtekről szóló cikket. Lóránd azzal tromfolt rá erre, hogy 

Ennek megfelelően az a fontos, mit tesz egy egyetem/főiskola, hogy megvédje a hallgatóit, pl. a tanárok szexista megjegyzéseitől. Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakértő visszatért az iskola reputációjára, kiemelve, hogy Amerikában épp most pörgött le egy hasonló botrány. Itt ezt olyan jól kezelték, hogy manapság kis túlzással az az iskola a legbüszkébb magára, ahol a legtöbb visszaélést jelentik, mert ezek szerint ott mernek jelezni a hallgatók, ha bántják őket. 

Fábri szerint is a hallgatók megvédése az első, ez „minden pedagógusnak elemi morális kötelezettsége". Kifejtette, hogy az ELTE ezeket mindig komolyan vette, rúgtak már ki oktatót szexuális zaklatás miatt. A kommunikációs stratégiájukról annyit mondott: „semmit sem letagadni, semmit sem elfedni". Kaizinger Tamás, a Corvinus hök-alelnöke mondta ki először: a társadalom inkább hibás, nem az egyetemek vezetése. Ő a továbbiakban is nagy erővel védte a médiában sokat támadott hallgatói önkormányzatokat.

attak az elte ellen

Jancsó Tamás volt hök-vezető pedzegette először, hogy az ELTE nem reagált jól. Neki is mondták ismerősei többször: „te eltés vagy, ez a megerőszakolós egyetem". Perlaky szerint is jobban lehetett volna csinálni pár dolgot az ELTE-nek, pl. gyorsabban reagálni a történtekre. Számháborúba keveredett Fábrival, aki állította, az egyetem az először a Sonline-ra kikerült hír megjelenése utáni reggelen már kidobott egy – bevallottan nem tökéletes – közleményt, amit másnap javított. Perlaky szerint ez már késő volt, addigra az ügy „felülfertőzte a nyilvánosságot".

Fábri szerint úgy nehéz gyorsan reagálni, ha nincsenek az információk birtokában, hiszen szegény áldozat ilyenkor elbújna egy kő alá a traumától, a rendőrség pedig a nyomozás érdekei miatt nem ad ki információt. Lóránd ismét témát váltott, ekkor már látszódott, ki milyen vonalat fog védeni. Ő arról beszélt, ne hívjuk a történteket tragédiának, hanem nevezzük nevén: erőszak történt, amit valaki elkövetett.

attak a sajtó ellen

A moderátornak csak meg kellett említeni a cikkeket, beindult a gőzhenger, amikor már senki sem a nemi erőszak áldozataival foglalkozott. Ekkortól Fábri az ELTE, a hökösök a hök hírnevét védték, meglepő módon épp a Corvinus gólyatáborait szervező öntevékeny csoportok (ÖCSI) vezetője, Bene Zoltán tett érdemben hozzá az egész témához, mondván náluk a szervezők fele fixen nő, és

A többi résztvevő által szerencsétlen megnevezésűnek mondott szabályt mindenki dicsérte, Bene pedig elmondta, ha egy instruktor megcsókol egy gólyalányt vagy ittas, azonnal zavarják haza. Persze Lóránd szerint sem megoldás a szigor, azaz „ha a hallgatókat befalazzuk egy könyvtárba" tanulmányaik végéig. Méltatta az emlegetett cikkeket is, mire Fábri teátrálisan sóhajtott fel. Jancsó még a Velvetnek is odaszúrt, mondván milyen visszás, hogy az Index a nemi erőszakról ír, miközben legörgetve a honlapjukon a VV-sek mocskos ügyeit lehet olvasni a Velveten (azt kihagyta, hogy a Velvet sohasem propagálta a nemi erőszakot).

Fábri ekkor szabadult el igazán: elmagyarázta, hogy évtizedek kérdése, hogy valaki akadémikus legyen, ezért került be ide kevés nő (aki bekerült, annak még a szocializmusban kellett kezdeni a karrierjét nőként, ami nem volt egyszerű). Fábri kikérte magának, hogy a férfi tanárok többsége és az erőszakos ügyek között párhuzamot vonjanak, majd kitért a hökökkel szembeni sajtókampányra, amelynek egyértelműen politikai színezete van. Ekkor már csak a gyíkemberek bevonása hiányzott a történetbe. Bőhm ezzel szemben azt mondta, egyfelől „bulvárvájkálás", amit a sajtó csinál, másfelől fontos, hogy felszínre hoz ügyeket.

Az utolsó szó jogán mindenki egyetértett, hogy a civil szervezeteket bevonják a megelőzésbe (az ELTE már egyeztet a NaNÉ-vel), hogy a hököket meg kell újítani (mert rossz a hírnevük, ezért a legjobb hallgatók elkerülik, alkalmatlanok kerülnek be, még rosszabb lesz a hírneve stb.) és alulról jövő kezdeményezések kellenek, mint ez a beszélgetés. Fábri is levonta a konklúziót: az Indexben csak a Velvetnek van női főszerkesztője (helyesen: főszerkesztő-helyettese).