Lebstück Mária élettörténete időről időre előkerül, főleg tavasszal, és a katonai karrierje miatt. De a történetből sokszor kimarad a dráma, még Ráth-Végh István is úgy ír róla, mint egy vagány nőről, aki aztán boldog feleség lett, és kész. Úgyhogy kezdjünk inkább az elejéről.
Lebstück Mária Zágrábban született, 1830. augusztus 15-én, gazdag kereskedőcsaládba. Szülei azt akarták, hogy a lehető legjobb oktatásban legyen része, úgyhogy 13 éves korától Bécsben tanult. Nagybátyjánál, báró Simonich Boldizsár császári ezredesnél lakott, és annyira megtetszett neki a katonásdi, hogy az 1848-as forradalom kitörésekor csatlakozott a harcolókhoz.
Nem félt
„Este későn érkezett meg Sopronba s ott a Magyar Király czimü vendéglőbe szállt meg. Sopronból azonban senkinek sem volt szabad utlevél nélkül kimenni. Ekkor Görgeynek egy hadosztálya cseltámadást intézett az osztrák csapatok ellen s a fegyverzajban a menekülő leány, a ki nem félt már az apró golyók fütyülésétől, se az öregek búgásától, könnyű szerrel kijutott a városból.”
/Jókai/
Tizennyolc éves volt ekkor. Jókai írja, hogy március 13-14-én még csak koszorúkat készített, de 15-én beállt a Giron György vezénylete alatt alakult német légióba, később a jogász-zászlóaljba. Ekkor már Károlynak mondta magát, így küzdött az utcai ütközetekben, amíg Windischgräcz le nem verte a forradalmat. Ekkor visszavette női ruháját, és gyalog indult Magyarországra, csakhogy két magyar nemzetőr elkapta, kikiáltotta kémnak, és fogdába vitte. Szerencséjére a bíró elengedte, így Sopronon át folytathatta útját Győrbe, ahol férjezett nővére élt. (Ha azon tűnődnének, Jókai honnan tud ilyeneket: Lebstück élete alkonyán maga mesélte neki.)
Szerencsésen megérkezett, három nappal később pedig megtudta, Giron őrnagy is Győrben van – meglátogatta, mire az egyenruhát és fegyvert adott neki, újra katona lett. Bábolnánál került először csatába, majd Téténynél, de mindkettőből futás lett. Úgyhogy Budapestre ment, és a tiroli vadászokhoz csatlakozott, akiket Görgey hadtestébe osztottak be. Körmöczbányánál annyira jól harcolt, hogy fővadásszá léptették elő. (Rettentő izgalmas volt ez a hadjárat, mindenképp olvassák el, ha tehetik!) A branyiszkói győzelem után Eperjesen pihent a sereg, ahol kinevette Görgeyt, mert mindkét könyökén kiszakadt az egyenruhája. Emiatt yolc órát volt vasra verve.
De egyébként egyre komolyabb megbízásokat kapott, tisztelték is érte. A kápolnai ütközetben vissza kellett vonulniuk, Lebstücköt, hárman üldözték. Egy fűzfa mögött bújt el, onnan
Dráma
„Egy alkalommal három császári katonával küzdött - kettőt lelőtt, a harmadikat karddal futamította meg - kiderült, hogy az egyik általa lelőtt osztrák dragonyos L.M. Fanni nevű testvérének vőlegénye volt,aki csuklóján hordta L.M nővére, Fanni ajándékát.”
/Wikipedia/
két lovast lelőtt, egyet megfutamított. Ezután nevezték ki alhadnaggyá. Verpelétnél érte az első sérülés – egy golyó a fejét horzsolta. Rögtön ezután Tiszafüredre vezényelték, ezután nem talált vissza csapatához, de huszár akart lenni, és ki is nevezték. Szolnokról Komáromba lőport és töltényt szállított, folyamatosan az ellenség elől bujdosva. Ha kellett, katonákat toborzott, úgy jutott el a célig. És a főhadnagyságig.
Komárom után Budapest jött, a Gellérthegyen Jónák József tüzérőrnyagy mellé osztották be. Bele is szeretett a férfibe, de nem tudta, mi lenne ebből, úgyhogy inkább csatába indult, de nem veszett oda. Viszont legalább kiderült, hogy érzelmeit viszonozzák. Csakhogy egy győzelmi mulatságon felismerték benne az egykori katonát, és mert álruhás kémnek nézték, majdnem kivégezték, két napig volt siralomházban. Szerelme Kossuthnál kieszközölte a szabadon engedését –ha visszamegy harcolni. Visszament, menet közben, Dorozsmánál kötöttek házasságot.
Csakhogy addigra már nem alakultak olyan fényesen a dolgok, az ellenség folyamatosan kergette őket, végül Aradra került, a többi magyar tiszttel a kazamatákba, férjestül. Egyetlen szerencséje, hogy kiderült, nő, ráadásul gyereket vár. Rövid ideig kiengedték, egyfajta házi őrizetbe, de a szülés után visszavitték, csak a fia, Pál keresztelőjén találkozhatott a férjével.
– írta emlékirataiban (Lebstück Mária: A forradalomhoz mindjárt csatlakoztam). Három hónappal később elengedték, ekkor hazament, Zágrábba. A fiú apja meghalt.
Családja szeretettel fogadta, de a környékbeliek nem: „a hol Mária megjelent az utczán, szidták, gúnyolták, kővel, sárral dobálták, luggal leöntötték, míg végre az anyja elvitte a leányát Jellasich bánhoz s attól kért oltalmat”. Megkapta. három év után így is visszament Győrbe, és férjhez ment Pasché Gyula egykori honvédhoz, akit lánykorából ismert. A férfi haláláig együtt éltek.
Ezután a magára maradt asszony mosónőként tartotta fenn magát, szegényen, betegen élt. Végül festő-mázoló fiához költözött Újpestre, ahol 1892. május 27-én halt meg. Emlékét utolsó otthona, a Csokonai utca 4. falán tábla őrzi. Önéletleírását 1935-ben adták ki.