Az ember azt gondolná, hogy egy-egy tűzgyújtásra alkalmas eszköz a XXI. században már nem akkora kincs, hogy vitrinben kelljen őrizni otthon, nem valami féltett kovakőről vagy gondosan dédelgetett parázsról van szó, hanem általában eldobható, műanyag kacatokról.
Igazából nincs is túl sok híres öngyújtó, gyűjteni is inkább gyufásdobozokat szoktak - gondolhatnánk tudatlanul. Az biztos, hogy a Zippo körül kialakult egyfajta macsó hangulat, talán a fémház, talán az archaikus, benzines működés miatt, ami elég volt ahhoz, hogy ez az öngyújtó kiemelkedjen a többi közül, és mindenki tudja, hogy miről van szó, amikor valaki Zippóról beszél, és hogy Ebayen simán többmillió forintért találjon gazdát egy-egy igazán ritka darab.
Az amerikai Zippo az egyik legrégebbi öngyújtómárka, komoly hagyományai vannak, a cég már az 1930-as évektől kezdve gyárt öngyújtókat. Az öngyújtókat egyébként az 1820-as években találtak fel. Ezek még átalakított kovás, flintlock pisztolyok voltak. Az első, egészen bonyolult öngyújtó egy német kémikus, Johann Wolfgang Döbereiner nevéhez fűződik, de ez azon túl, hogy igen veszélyes volt, még csak túl praktikusnak sem volt nevezhető, mert nincs az az oldalzseb, amibe egy Döbereiner-féle öngyújtó beférne, de talán egy kisebb asztal is kevés hozzá.
Visszatérve az öngyújtó térhódítására, erre az 1900-as évek elejéig várni kellett, és igazából a Zippóval és a II. világháborúval vált igazán népszerűvé az öngyújtó, eddigre állt össze a technológia és a forma ellenállhatatlan eleggyé.
A Zippo mellett nehéz felidézni bármilyen más kultikus öngyújtót, talán a golyóstollairól híres, francia Bic cég termékeit lehetne még ide sorolni, jellegzetes formájuk van, ovális, műanyag házban, klasszikus tűzköves, gázos öngyújtók. Ez a cég egyébként nagyjából 20 évvel a Zippo után kezdett el olcsó, eldobható öngyújtókat gyártani.
Ennyiben vége is lenne a dolognak, ha egy spanyol cég a 70-es években nem találja fel újra az öngyújtót, és nem kezd köré kultuszt építeni. A Clipper öngyújtóit nagyon sokáig nem lehetett Magyarországon kapni, de nemrég felütötték a fejüket Budapesten. Elvétve, szürkeimportban, leesni kamionból így is bejutottak az országba Clipper gyújtók, de néhány hete egyre több boltban jelennek meg városszerte, a Clipper-rajongók népes táborának nagy örömére.
Egyrészt azért, mert többet tud, még akkor is, ha ez a plusz tudás igazából csak a társadalom egy kis szeletének hasznos, a többieknek marad a vagizás. A Clipper öngyújtóit úgy alakították ki, hogy a középső, a tűzkövet tartalmazó része kiszedhető. Nem véletlenül, az a célja, hogy aki sodort cigarettát, esetleg spanglit szív, az az öngyújtóból kiszedett kis műanyag izével tudja tömködéssel tömöríteni a dohányt a készülő cigarettában, ahogy az ebben a lenti személtetővideóban is jól látszik.
És hát hol van Európában nagy hagyománya a füvezésnek az öngyújtó szülőhelyéül szolgáló Barcelonán túl? Természetesen Amszterdamban, ahova nagyon gyorsan beette magát a Clipper, olyannyira, hogy néhány, ezzel az öngyújtóval foglalkozó fórumban tévesen hollandnak tartják a gyújtót, pedig nem az.
A Clipper néhány év alatt olyan népszerű márkává vált, mint a Rotring, a Cellux vagy a Szilvia, hogy metonimikusan a márkanév egy egész termékcsoportra utal. Magyarul természetesen még nem, de az angolszász kultúrában például már lezajlott ez a folyamat.
Ed Sheeran 2012-es Drunk című számában van egy sor, amiben megemlíti az öngyújtót (kb. 2 percnél), a Mike Skinner vezette The Streets nevű szintén brit együttes pedig a logójában használt egy Clipper öngyújtót, az öngyújtó oldalára felírva a zenekar nevét, a logó minden lemezborítón megtalálható az öngyújtóval.
Egy kiszedhető kis füveseknek szóló izé még kevés lenne ahhoz, hogy egy gyújtó letarolja a világot, de itt jön a Clipper másik újítása, amivel teljesen magába bolondított a színes, olcsó hülyeségekért rajongó fiatalokat. Ezeket az öngyújtókat ugyanis elképesztően sokféle színben és mintával lehet kapni. Tényleg nagyon sokfélével. Képzeljen el gyakorlatilag bármit, és valószínűleg létezik belőle Clipper öngyújtóminta.
Az egyik, egyébként nagyjából 70 ezer embert magába foglaló rajongói Facebook-csoportban elég szép gyűjtés található abból, milyen és mennyiféle mintával árulják a gyújtót.
A Clipper utazik is arra, hogy mindenféle divathullámokat meglovagolva olyan terméket állítson elő, amit az emberek szívesen gyűjtenek. Ráadásul 8-12 öngyújtós kollekciókat szoktak általában kihozni, amik a bélyegekhez hasonlóan egész szép értéket tudnak képviselni, ha hiánytalanul megvan valamelyik az embernek. Az Ebayen jelenleg például kb. 50 ezer forint az 1998-as karácsonyi kollekció.
Tényleg szürreális mértékeket tud ölteni, hogy emberek mennyire tudnak rajongani egy darab műanyagért, de hát a gyűjtőszenvedély, és hogy az emberek miért rajonganak, az általában a legkevésbé szól arról, hogy miből van az adott tárgy. Egy bélyeg is csak egy darab papír némi grafikával egy nembélyeggyűjtő szemében.
De az talán már tényleg túlzás, hogy létezik javítási útmutató a párdolláros öngyújtóhoz, és nem az van benne, hogy dobja ki, ha elromlott, és vegyen egy újat, hanem az, hogy hogyan lehet egy darab csavarral, meg csavarhúzóval úgy kendácsolni az öngyújtót, hogy a kilazult kovakő újra rendesen szikrázzon.
Szóval legközelebb ne csodálkozzon, ha a boltban valaki veszettül válogatja ön előtt az öngyújtókat, valószínűleg nem bolond, csak beszippantotta a Clippermánia.