Marosvölgyi Lídia 2011-ben hívta fel magára az internet figyelmét The Girl Behind The Fashion Mask nevű blogjával – akkor mi is készítettünk vele egy interjút. Bár azóta több év is eltelt, Marosvölgyi folytatta a blogolást – igaz, most már új név alatt (Sky High Heels) osztja meg összeállításait és utazási élményeit. Úgy döntöttünk, itt az ideje egy újabb beszélgetésnek, ahol többek között ezekről, a múltbeli tapasztalatokról, a célokról és magánéletről kérdeztük a bloggert.  Kiderül, mi hiányzik neki legjobban itthonról, hogyan szeretett bele a fotósába, és az is, hogy mit keresett nemrég Szingapúrban.

Négy év telt el a veled készített interjúnk óta. Ha jól tudom, már Dubajban élsz. Hogy kerültél oda? 

Rengeteg minden történt azóta. Akkor még irodában dolgoztam, azóta pedig a vendéglátóiparba csöppentem. Először egy magyar légitársaságnál kezdtem repülni mint légiutas-kísérő, ami fantasztikus tapasztalat volt, imádtam. Anyukám 25 évig repült, így nekem is gyerekkori álmom volt, hogy olyan munkám legyen, ahol repülők közelében lehetek. Dubajba is így kerültem:  bár a cég változott, és a munka ugyanaz, de mégis egy teljesen más életstílus. Az előző vállalatnál rövid utakat teljesítettem, jöttem egyből vissza az adott városból, minden este (reggel) a saját ágyamban aludtam. Most viszont általában 4-14 órás egy út, így hotelben alszunk, és van időnk felfedezni a várost is, ami fantasztikus élmény. Ezért nem bántam meg, hogy váltottam.

Mikor megkerestelek az interjúötlettel, azt mondtad, éppen Szingapúrban vagy. Nyaralás vagy munka vitt oda?

Munka volt, bár nem úgy éltem meg, hanem mint egy izgalmas nyaralást. Dubajból mentünk Szingapúrba, itt eltöltöttem 24 órát, majd tovább Brisbane-be (Ausztrália), itt is egy nap, végül vissza Szingapúrba, itt ugyanennyi. Rengeteg élmény ért közel 5 nap alatt, alig várom, hogy írhassak róla! De előtte még van sok másik, ahol ezelőtt jártam, és írni fogok, de ami késik, nem múlik.

Régi blogod nevére keresve több videót is feldob a Google, amit a négy évvel ezelőtti éra másik kultikus szereplőjével, Plastic Tinkerbell-lel készítettél. Milyen a viszonyotok most? Beszéltek még?

Nem beszélünk már sajnos, de a távolság sok kapcsolat és barátság viszonyát eldönti.

Anno blogot indítottál Tumblren, hogy visszavághass az ott rajtad nevetőknek. Végül felhagytál vele: ráuntál vagy valami más oka volt?

Instagramom és Snapchatem sincs, sőt a Twitterem megszüntetésén is gondolkozom, mert igyekszem inkább megélni a pillanatot, mint állandóan telefonon vagy laptopon lógni. Nehéz ennyi helyen aktívnak lenni, és nekem most a blog is elég mint hobbi. Tudom, sok blogger csinálja, de nekik ez a teljes állásuk.

A Tumblrről egyébként csak annyit, hogy már nem pazarolnék energiát arra, hogy nekik visszavágjak. Szeretnék inkább az élet pozitív történéseire koncentrálni.

Az új blogodon (Sky High Heels) megtalálhatóak az előző posztjaid is. Ezek szerint azokkal a szettekkel teljesen elégedett vagy most is?

Nem mondom, hogy elégedett vagyok velük, a blogot 5 éve kezdtem, és azóta rengeteget változtam. Viszont az is én voltam, és vicces visszanézni, hogy honnan hová jutottam.

Divatszempontból hogyan értékelnéd Dubajt? Mennyire számít átlagosnak vagy éppen különlegesnek ott a te stílusod?

Hiába található meg itt a létező összes márka, valahogy az emberek nem használják ezt ki: ritkán látok akár az utcán, akár a plázákban inspiráló összeállításokat. Viszont egy dolog nagyon tetszik: a blogról valószínűleg kiderül, hogy imádom a hosszú, nagyon szűk szoknyákat, és az extrém magassarkúkat együtt hordani, amiért otthon mindig megbámultak az utcán, itt viszont fel sem tűnik senkinek.

Dubajról tudni kell, hogy nagy részben bevándorlók lakják, mindenféle nemzet él itt békében. Emiatt nagyon sokféle az öltözködés, de tiszteletben kell tartani, hogy ez egy muszlim ország, és nem illik például kihívóan miniszoknyát vagy dekoltázst mutatni. Ezzel mondjuk nekem nincs problémám, ebből a szempontból visszafogott vagyok.

A blogod leírásában szerepel a gourmet szó. Ez mit jelent? Szívesen főzöl vagy szeretsz jóízűeket enni éttermekben?

Mindkettő. Amikor az új cégem tréningjére jártam, a csoporttársaimnak jellemezniük kellett egymást egy-egy szóval. Az egyiküknek az első dolog, ami eszébe jutott rólam: „good cook”, azaz jó szakács, mert órák után szívesen főztem nekik is. Mióta itt élek, sok új ízt és ételt kipróbáltam, ami hatással volt az én főzési stílusomra is. Mindig imádtam a változatosságot, és nagyon izgatott leszek, amikor új ételt kóstolhatok meg. Legyen ez egy hangulatos étterem vagy egy új recept kipróbálása. A blogon igyekszem majd bemutatni éttermeket és ételeket is, az új varsói bejegyzésben például már olvashatnak is erről.

Aki követte a blogod, tudja, hogy volt egy kiskutyád is. Ő most hol van?

Még megvan, és vigyáz rá otthon a családom. Minden egyes nap hiányzik, és gondolok rá, de nem biztos, hogy Dubaj neki való hely lenne. Nagyon meleg van, és a sok repülés miatt nem tudnám rendesen sétáltatni. Aztán meglátom még, mert gondolkoztam rajta, hogy kihozom, csak azt kéne valahogy megoldani, hogy amíg én másik városban vagyok, valaki vigyázzon rá. De sajnos a barátnőim is összevissza repülnek. Bonyolult. Addig is igyekszem gyakran hazarepülni.

Mindig is divatérzékeny lánynak tűntél: a mostani szezonban mik a kedvenceid?

A midiszoknyák, kalapok, a culotte (széles szárú térd alá érő nadrág) és a poncsók a kedvenceim. Utóbbit mondjuk itt Dubajban nem nagyon tudom hordani, de remélem, hamarosan egy hűvös éghajlatú helyre sodor a szél, és ott felavathatom az új szerzeményeket.

Egy kis személyes: a blogodon gyakran hivatkoztál korábban „párom”-ként egy srácra. Ha jól tudom, utána jött valaki más – kint is megtalált a szerelem?

A srác, akivel anno elkezdtük a blogot, még mindig nagyon közel áll hozzám, azóta ő is külföldre költözött.

Utána jött egy olyan fiú, aki a subbás poszt hatására talált a blogomra, miután egy közös ismerősünk nem épp pozitív jelzőkkel illetve kitett az oldalára. Megnézte a blogot, és talált egy-egy olyan posztot, amiben olyan ruha volt rajtam, ami tetszett neki. Ő hobbifotós, régebben tájat, tárgyakat fényképezett, de szeretett volna embereket is, ezért azt javasolta, találkozzunk, hiszen a blognak is jót tenne pár rendes fényképezőgéppel készült fénykép. Ezek annyira jól sikerültek, hogy innentől rendszeresen eljártunk fotózni. Aztán egymásba szerettünk... és együtt voltunk nagyon sokáig. Egészen addig, amíg januárban ki nem jöttem Dubajba. Neki köszönhetően rengeteget fejlődött a stílusom, mert megfogadtam pár tanácsát... illetve a képek azóta is rendes fényképezőgéppel készülnek, szóval hálás vagyok neki, hogy az életem része lett, és jó értelemben felforgatta a világomat.

Vicces, hogy csak puszta szórakozásból kezdtem el ezt a blogot, és mennyi mindenben megváltoztatta az életem. Ezt még sehol sem írtam le, de 2010-ben próbáltam meg először jelentkezni ahhoz a céghez, ahol jelenleg dolgozom. Amikor nem sikerült, elkeseredtem, és szerettem volna valamit, ami eltereli erről a figyelmem. Ezért kezdtem blogolni.

Augusztusban Magyarországon jártál: milyen helyeket kerestél fel?

Zamárdiban voltunk, a Balaton Strand fesztiválon és a Kalandparkban. A legjobb barátnőmmel kirándultunk egyet Vácon is, de a legtöbb időt Budapesten töltöttem. Azóta voltam már szeptemberben is, ekkor is sok élmény ért, találkoztam a családommal, barátaimmal, elmentünk a kedvenc éttermeimbe, és kipróbáltam életemben először a Para Parkot is.

Mi hiányzik neked leginkább itthonról?

A szerelem, anyukám, a legjobb barátnőm, Nita, Roxy, a kiskutyám, a saját ágyam, a kedvenc streetfood helyeim... sok dolog. De tudom, hogy ha ezt nem lépem meg, örökké hiányérzetem lett volna, hogy nem próbáltam meg. Utazni, repülni csodálatos, és olyan világnézetet és életbölcsességet ad, amit egy egyszerű iskolapad sosem adhat meg. És remélem, hogy ha saját családom és gyermekem lesz, átadhatok nekik ebből valamit. Toleranciát, elfogadást, széles látókörűséget.

Ha 4 év múlva, 2019-ben is interjút készítenék veled, mit gondolsz, milyen mesélnivalód lenne? Divattal kapcsolatos karriert futsz be vagy inkább a repülést választod?

Ha visszagondolok 2005-re, mennyire más jövőt képzeltem magamnak... ügyvédi karriert és házasságot 2015-re... teljesen máshol vagyok. Szóval már nem merek így jósolni, de 2019-re szerintem már megállapodom, és lesz egy családom. Megvan mindenem, amire valaha is vágytam, már csak szeretném ezt megosztani valakivel. És a divattól sosem fogok tudni elszakadni, örök szerelem a miénk, ám a hivatásomnak mindenképp olyat képzelek el, ami repüléssel, repülőkkel kapcsolatos.

Mit üzennél annak, aki ma Magyarországon divatblogolásba kezdene?

 Hogy legyen kitartó. A változást mindig a makacs emberek hozzák el!