A Mirror szerint a pirkadatkor és alkonyatkor észlelhető zümmögő hangok alaposan feladták a leckék a kutatóknak. Hosszú éveken át eredménytelenül próbáltak rájönni, hogy mi lármázhat a Csendes-óceán mélyebb vizeiben. A tudományos világot lázban tartó kérdésre végül egy tengerbiológus adott egészen váratlan magyarázatot. Elmélete alapján a felelősök gátlástalanul eregető halak lehetnek.
A kutatók vízalatti mikrofonokkal kezdték vizsgálni a mélytengeri zajokat. A felvételeken többnyire csak párzásra vágyó bálnákat, vagy füttyögő delfineket értek tetten, de aztán feltűnt nekik a szokatlan zümmögés, amit sehogy sem tudtak azonosítani. A 300 hertz feletti frekvenciájú zsivaj teljesen mást volt, mint – a szó szerint csendes – óceán eddig ismert zajai, és csak bizonyos napszakokban, pirkadatkor és alkonyatkor volt hallható.
A szakemberek egy része úgy gondolja, hogy a jelenségét nagy rajokban mozgó, migráló halak idézhetik elő, amelyek napközben az óceán sötétebb vizeiben, ezer méteres mélységben húzzák meg magukat, éjszakánként viszont kétszáz méteres mélységig emelkednek, hogy táplálkozzanak. Az egyik elmélet szerint az uszonyosok közben a fura zajjal kommunikálnak egymással. Így jelezhetik a többieknek, hogy ideje lelépni.
Van azonban egy ennél sokkal szokatlanabb spekuláció is.
Bizonyos halak valami fingásszerű dolgot csinálnak, ahogy a víz eltérő mélységű rétegei között mozogva gázt bocsátanak ki
– magyarázta Simone Baumann-Pickering tengerbiológus, aki szerint a gáz az úszóhólyag belsejéből származik, ami felhajtóerejével segíti a halakat a mozgásban.
Bármelyik verzió is legyen az igazság, az már biztosnak tűnik, hogy a morajlást az óceánban vándorló, milliárdnyi hal okozza, amelyek együttes tömege a tízmilliárd tonnát is elérheti.